datetime

Motiváció 2017


 

Az eXtremeMan Nagyatád Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokságon – a verseny legfiatalabb, akarom mondani legidősebb hölgy résztvevőjeként :) - ismét sikerült célba érnem, így - 64 évesen - 3-szoros IRONMAN, illetve IRONLADY lettem! :) A táv: 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42,2 km futás (maraton) egy nap alatt kánikulában!!

 

Köszön szépen a családom támogatását, drága kis unokáim fényképes bíztatását, a helyszíni frissítést Anita-éknak, Gabriella-nak, a lányomnak a virtuális szurkolótábor létrehozását, a rengeteg online és helyi szurkolást, s nem utolsó sorban Marianna-nak a versenyre való remek felkészítést.


2015-ben, 62 évesen teljesítettem az első IRONMAN távú versenyemet, majd 2016-ban a másodikat, ahol 19 percet javítottam is az időmön. A párom, Sándor pedig 65 évesen, 2016-ban lett IRONMAN! Köszönöm szépen az ő támogatását is!


A Sanyi idén sajnos abbahagyta a versenyt a futás harmadik körében, nagyon fájt a gyomra és legyengült, valamint a sarka is fájt már hetekkel ezelőtt, ami nem igazán jött még helyre. Így is nagyon-nagyon gratulálok neki, mert hatalmasat teljesített, nagyon sokat javított a kerékpáros idején és szerintem kevesen tudnák ezt utána csinálni. Nem szomorú miatta, mert eleve úgy indult neki, ha már benevezett, legalább egy jót úszik és bringázik, a futásban meg eljut, ameddig eljut. Szerintem nagyon bölcs döntés volt, hogy abbahagyta.

 

A mostani versenyem volt a legkeményebb, legnehezebb, mégis sikerült szintidőn belül beérnem. Ennek azért is nagyon örültem, mert a verseny előtti napokban nem volt lehetőségem napi 4-5 óránál többet aludni, a verseny előtt pedig csak 3 órát sikerült aludnom. Amúgy nagyon jó alvó vagyok, de most sajnos így jött össze. Az úszás – mint szinte mindig – most is nagyon jól ment, a 3,8 km-t sikerült 1 óra 22 perc alatt teljesítenem. A kerékpár egy kicsit gyengébbre sikerült, mint terveztem. Itt már érződött a fáradtság, továbbá a bringás cipőm nagyon nyomta a lábamat. A táv második felében többször lazítottam a tépőzáron, néha enyhült, de többször előjött a lábfájdalom. Amikor leszálltam a 180 km után, először alig tudtam a lábra állni. Hogy fogok így még egy maratont lefutni? Ez amúgy csak átfutott az agyamon, de tudtam, hogy nem adom fel és megcsinálom!

 

Itt jegyzem meg, hogy sokan úgy gondolják, nekünk fizetnek ezért, hogy versenyzünk, nekünk van szponzorunk. Hát nem. Sőt! Nekem nincs profi karbon kerékpárom, nincs edzőkerékpárom, nincs edzőkerekem, mindent edzést és versenyt egy bicajjal nyomok végig, amit használtan vettem már 4 évvel ezelőtt. A bringás cipőmet is használtan tudtam csak beszerezni. Mivel nagyon szeretem a sportot, főleg a triatlont, igyekszem úgy beosztani a nyugdíjamat, hogy mindenre jusson, amire szeretném. Azért vannak a gondok, hogy megoldjuk őket! :)

 

Következett a maratoni futás. Kellett néhány km, hogy belerázódjak, s elfeledjem, hogy fáj a lábam. El is múlt a fájdalom! :) Olyan bíztatást kaptam mindenhonnan, hogy szinte végig vigyorogva teljesítettem a távot! Pedig nem volt egyszerű, nagyon kemény volt. 8 körben kellett teljesíteni a maratoni távot. Ha valaki kérdezte, hány kör van még hátra, az első körben nem azt mondtam, hogy még 7, hanem azt, hogy már csak 7! :) … és így tovább…


Nagyon sok erőt adott nekem a húgom is, aki sajnos most kórházban van, nagy fájdalmakkal. Folyamatosan arra gondoltam, ha ő mindezt kibírja, akkor én is kibírom a végéig! Szerintem már sokan feladták volna a helyemben ezt a versenyt, ám én egy pillanatig sem gondoltam erre. A futás közben folyamatosan matekoztam, hogy még beleférjek a szintidőbe. Úgy számoltam, talán sikerülhet még pályazárás és a tűzijáték előtt beérnem. Sok bíztatást kaptam az utolsó körben is!

Aztán jött a cél!!! Fenomenális ünneplés közepette értem be, hatalmas élmény volt, köszönöm szépen! :) A Streamsport online közvetítésének köszönhetően élőben láthatták a családom otthon maradt tagjai a befutásomat!

 

A végére még egy tanulság mindannyiunk számára: ennyi idősen is lehet fejlődni, hibákat kijavítani! Hogy miért is? Nagy örömömre megtanultam úgy futni, hogy nem fájt semmit a derekam! Az első két IRONMAN teljesítésnél a futás második felében nem tudtam a derékfájdalom miatt már egyenesen tartani magamat. Aztán az idei edzőtáborban megtanultam a helyes futótartást!

 

Nincsenek szavak arra, amilyen bíztatást kaptam verseny közben is… KÖSZÖNÖM SZÉPEN! :)
Hajrá VTE! :)

 

Fügi Andrea

3-szoros IRONMAN (IRONLADY)

User login

Languages

Hozzászólások