datetime
Get Adobe Flash player

Motiváció 2016

Gratulálok a Kaposvári győzelmedhez. Hogyan élted meg a versenyt?

Köszönöm szépen. Számomra teljesen új verseny volt ez a kaposvári. Ezen a legendás pályán én még soha nem versenyeztem, mivel viszonylag még újonc vagyok ebben a sportágban, ha lehet így fogalmazni 11 éves triatlonos múlttal. Egyszer persze már voltam Kaposváron egy rövidebb távú versenyen, így a tavat és környékét ismertem, viszont ez a mostani biciklis pálya teljes mértékben új volt. Azt már hallottam előzetesen is, hogy nagyon kemény lesz, sok szinttel, amit aztán a verseny napján feltámadt északnyugati szél még tovább nehezített. Ez már az úszásnál is gondokat okozott, majdnem balatoni szintű hullámzás volt az amúgy nyugodt vizű Deseda tóban. Kicsit nehezítette ez a feladatot, egyrészt, mert neoprén nélkül úsztam, másrészről a bójáktól ez az oldalirányú szél mindig elsodort, ezért folyton újra kellett tervezni a pályát. Ettől függetlenül szerintem jól sikerült az első szám. Kerékpáron a kérdés ugye az volt, hogy mikor ér utol Bozsó Zoli, a magyar mezőny legerősebb kerékpárosa. 20 kilométernél került erre sor, és innentől meglepő módon, a bolyozást tiltó szabályt betartva sikerült együtt mennem vele, gyakorlatilag felváltva vezettünk. A síkabb és lejtősebb szakaszon főleg Zoli ment elöl, az emelkedőkön viszont általában előre engedett, volt olyan kedves. Meglepett, hogy sikerült a kerékpározás végéig vele együtt eltekernem, aminek köszönhetően a többiekkel szemben egy viszonylag szolid előnyt sikerült felépíteni. A kerékpár vége felé derült ki, hogy Zolinak technikai gondjai akadtak a könyöklőjével, nem úgy működött, ahogy kellett volna. Biztos vagyok, h ez benne volt a teljesítményében is. Ettől függetlenül nagyon örültem, hogy el tudtam vele menni. A futásra jó tempóban indultam ki, bár nem tudtam, hogy meddig sikerül ezt tartani. Zoli is stabil, erős futó, így kérdés volt mennyire tudok tőle elszakadni. Aztán az első emelkedő után visszafelé láttam, hogy egy jó százötven-kétszáz méteres előnyre sikerült szert tennem, akkor már éreztem, hogy ez a futás inkább nekem kedvez majd. Igazából egy egyenletes tempót próbáltam futni, ami úgy érzem, sikerült is. Balatonfüreddel összehasonlítva a futóidőm szinte percre pontosan ugyanannyi volt, szóval úgy érzem, hogy a futóteljesítményem most eléggé stabil, és hát egy négy perces körüli tempót egy ilyen emelkedős versenypályán én egész jónak gondolok. Összességében a verseny kemény volt, de nagyon jó érzés volt elsőként átfutni a célkapun.


Említetted Balatonfüredet. Melyik versenyeken indultál még idén és melyikre vagy a legbüszkébb?

Idén az első triatlonos versenyem a Tiszaújvárosi Klubcsapat OB volt, ahol egyrészről a csapatomat is kellett segítenem, ami sajnos nem az előzetes terveknek megfelelően alakult. Másnap pedig egyéniben álltam rajthoz. Ott sikerült az abszolút amatőr kategóriát megnyernem. Ez egy sprinttávú verseny volt. Ezután a május végi orfűi középtávon indultam, ahol az extrém időjárási viszonyok miatt a verseny feladására kényszerültem. Ezután jött Balatonfüreden egy olimpiai táv, itt sem volt optimális az időjárás, viszont itt sikerült amatőrök között abszolút második helyen befutnom. Majd ezt követte a Középtávú Országos Bajnokság, ami szintén egy elég kemény biciklis pályát tartogatott a számunkra. Itt már nyárias, jó időnk volt. A futásomnak volt köszönhető, hogy sikerült másodikként célba érnem, amit a 2010-es ironmanen elért harmadik helyezésem után a második legnagyobb eredményemnek gondolok. Ezután két héttel később volt a Kaposvári féltáv, eddig így néz ki a versenyszezonom. Jövő hétvégén lesz Nagyatád, ami a fő versenyem ebben az évben.

 

Szép kis lajstromod van. Ezek szerint jól sikerült a felkészülés, nem volt betegség vagy sérülés, ami megakadályozhatott volna?

Hála istennek ez az év teljes mértékben az elképzeléseimnek megfelelően alakult. Tavaly és tavalyelőtt is voltak kisebb egészségügyi gondjaim, főleg az edzésekből kifolyólag – csípő és térdpanaszaim voltak –, de szerencsére ezeket sikerült rendbe tenni és idén ez egyáltalán nem okozott problémát. Persze a nyolc óra munkával nem mindig könnyű összeegyeztetni az edzéseket, de azt mondom idén ez is egész jól sikerült. Általában reggel együtt úszom rövidebb távokra készülő válogatott csapattársaimmal, ami motivációt és húzóerőt jelent. Munka után pedig a futás és a bicikli, télen görgőzés váltogatja egymást. Azt mondhatom, hogy talán ez az az év, amikor a legmegfelelőbben és a legtöbbet sikerült edzenem és minőségi munkát teljesíteni. Télen jól ment az alapozás, sokat futottam, sok kilométert gyűjtöttem, magamhoz képest pedig sokat görgőztem is. Aztán a kinti kerékpáros edzések kicsit nehezen indultak, de két-három hét után sikerült abba is belerázódni, felvenni a fordulatszámot. Emellett megmaradtak a futások, hosszú futások, ezekből jóval többet csináltam idén, ezért is érzem, hogy a futó teljesítményem idén eléggé stabilnak mondható. Kíváncsi vagyok, hogy jövő szombaton ez mennyire fog kijönni, mennyire sikerül ezt kamatoztatni. Reméljük a legjobbakat.


Hányadik nagyatádi ironmaned lesz most?

Egyéniben a negyedik lesz. 2009 óta minden évben ott voltam Nagyatádon, de 2011-ben az egyik csapattársammal váltóban teljesítettük a távot. Kicsivel csúsztunk csak ki akkor a 9 órás álomidőből. Abban az évben próbáltam meg Regensburgban hawaii kvalifikációt szerezni, és ez szerencsétlen módon pont 1 héttel Nagyatád utánra esett. Végül is pár perc híján nem jött össze. Így utólag bánom, hogy beáldoztam a nagyatádi egyéni indulást ez miatt, pedig lehet, hogy a kettő együtt is belefért volna. Persze utólag az ember már könnyen okos.


Beszélgessünk kicsit a tavalyi eseményekről. Az élen haladtatok úszás után Benőcs Zolival, pár perces különbséggel együtt érkeztetek meg Gyékényesről a nagyatádi fordítóba. Az első belegi kiskör után azonban eltűntél a monitorról, és Zoli is hamarosan követett. Mi történt akkor?

Ez egy olyan dolog, hogy sokan sokfélét mondtak, de racionális magyarázatom a mai napig nincs. Úszásból sikerült kijönnöm elsőnek, Zoli körülbelül az 50. kilométernél előzött meg, sikerrel húzott el mellettem, Nagyatádra azt hiszem két perccel előttem érkezett be. Én pedig talán túl erősen kezdtem és elkezdtem érezni a derekamat, hogy fáj. Általában ez akkor szokott nálam előfordulni, ha magamhoz képest túl erősen kezdem a versenyt. Ez visszafelé Ötvöskónyinál már olyan szintű volt, hogy gyakorlatilag 25-30-cal tudtam csak menni. Ekkor előzött meg Bozsó Zoli ésvKis Gyula is, de még így is a negyedik helyen voltam, nem lett volna okom aggódni vagy pánikolni. Viszont amikor megláttam Benőcs Zolit az út szélén tanácstalanul állni, egy tubus habbal a kereke mellett, olyan érzésem-késztetésem támadt, hogy mi lenne, ha én segítenék neki. Éreztem, hogy jó formában van, hogy erős, tudna menni, ha nem lenne technikai problémája. Úgyhogy lefékeztem és mondtam neki, hogy Zoli odaadom a kerekemet, én meg majd valahogyan megjavítom a tiédet, te csak menjél, te úgy is tudsz, én meg most úgy se. A vicces az egészben, hogy Zoli nem volt tisztában vele, én meg nem néztem meg, hogy az ő kereke nem szingós, tehát javítható lett volna ott helyben is, mivel nálam minden megvolt ott hozzá. Gondoltam nem baj, Zoli tovább megy, majd a végén beér valamelyik dobogós helyen, és akkor megjegyezhette volna, hogy köszönöm szépen Flander Márton segítségét, de ezek már csak ilyen utópikus képek voltak. Végül Zoli kiállt én pedig végigmentem, nem úgy ahogy terveztem. Az időm 10:50 perc lett, ennél azért illet volna jobbat mennem. Az élet azonban ilyen, vannak kiszámíthatatlan dolgok. Idén máshogy lesz, annyi biztos, ezt megígérhetem.

 

És most jobb formában vagy?

Érzésem szerint a tavalyi formámnál jobb állapotban vagyok, amihez nagyban hozzájárult, hogy sikerült szinte maradéktalanul elvégeznem az elmúlt 5 hét összes fontos edzését. Úgy gondolom, hogy az idei Ironman az elmúlt öt-hat év legkeményebb és legkiegyensúlyozottabb mezőnyét vonultatja fel. Kapásból tudnék hat-hét embert mondani, akik akár esélyesek lehetnek a végső győzelemre. Egyik favoritom Kis Gyula, többszörös középtávú magyar bajnok, Ironmanen is többször volt már dobogó második helyén, bőven tud kilenc órán belül menni, és idén is, a kettős csuklótörése ellenére nagyon jó formában van, ha nem élete formájában. Bizonyítja ezt a balatonfüredi teljesítménye és a múlt heti szombathelyi OB, ahol nagyon nagyot futott. Aztán van egy idén csodálatos formában versenyző esélyesünk, Molnár Gergő, aki Klagenfurtban repesztett egy 8:35-öt. Vele mindenképpen számolni kell. Nagyon erős kerékpáron és futáson is, sőt úszáson is lehet ő fog elsőnek kijönni a gyékényesi tóból. Őket kettejüket tartom a legesélyesebbnek a dobogó legfelső fokára, aztán persze ott van még az elnyűhetetlen Vatai Miki, aki már túlvan egy sikeres hawaii-i kvalifikáción, és Benőcs Zoliról se feledkezzünk meg, aki a mezőny egyik legerősebb biciklise, ha nem a legerősebb. Reméljük senkinek nem lesz idén technikai problémája, ne ezen múljon a magyar bajnokság kimenetele. Ja és persze ott van még Szabó Attila, aki tavaly második lett. Berobbanó siker volt ez az ő részéről, szerintem ő azóta sok tapasztalatot és kilométert gyűjtött egyaránt. Aztán van egy szlovák srác, Kulich Michal aki tud 9 órán belül teljesíteni, ott van Bükkösi Raymond, Bartos Dávid, akik szintén dobhatnak egy nagyot. Szóval van itt pár ember, akivel mindenféleképpen össze kell csapnom. Sajnálom, hogy Bozsó Zoli a nagyatádi versenyt edzésként, csak váltóban teljesíti, igazán nagy színfoltja lett volna a mezőnynek, ha idén is indul. Mint tudjuk, most neki fontosabb a 70.3 Las Vegasi VB, ennek felkészüléshez fel kellett áldoznia a nagyatádi indulását. Tényleg sajnálom, hogy nem indul, egy igazán erős és nagyon példamutató versenyzője a magyar triatlonnak, de biztos lesz még olyan idő, amikor számolhatunk vele ismét.

 

Sokszor említetted, hogy a futás kifejezetten jól megy idén. A triatlonon belül melyik versenyszám az erősséged?

Általában úszásban mindig jól jövök ki, az kifejezetten erősségem, de idén talán a kerékpár és a futás is felzárkózott mellé, eléggé kiegyensúlyozott teljesítményre vagyok most képes. Talán éppen ez az erősségem most, nincs nagyon gyenge számom, bármelyik szakaszban fel tudom venni a versenyt a többiekkel. Talán éppen ez a legjobb, ha valakinek nincsen lukas száma. Nagyon bízok benne, hogy nem lesznek olyan holtpontjaim, mint a korábbi években.

 

Az úszáson neoprént szeretnél viselni?

Őszintén bevallva, nem. Nem szeretek abban úszni, mert engem inkább hátráltat. A vállam beáll benne, megfájdul, nem tudok annyira jól kihasználni az előnyét. Időben lehet, hogy jobbat úszok benne fél-egy perccel, de maga az úszás közbeni élmény az nem annyira kellemes. Arról nem is beszélve, hogy a gyengébb úszóknak a neoprén velem szemben túlságosan nagy előnyt is adhat, 2-3 percet is akár. Ezért én szurkolok, hogy jó meleg legyen a gyékényesi tó. De persze ez csak az én szemszögem, tudom, ezzel sokan nem értenének egyet.

 

Egyes előrejelzések esős időt mondanak. Erre hogyan készülsz?

Az orfűi középtáv után már semmitől nem riadok meg. Mindenképp másabb lesz a helyzet Nagyatádon, még akkor is ha a beígért zivatarok el is kapnak minket. A hétvégére 28-30°C fokot mondanak, míg Orfűn 8°C volt végig szakadó esővel. Teljesen más, ha napközben egy kis zápor-zivatar megáztat minket, mintha alapból hidegben kezdődik egy verseny. Általában minden időjárási körülménynek megfelelő öltözékkel készülök a versenyekre, de külön viharkabátot azért nem pakolok pár zivatarfelhő miatt. Bízok benne, ha lesz is rossz idő, leghamarabb majd csak a futáson, akkor már jól is jön egy kis frissítő. Nem készülök külön extrém időjárási körülményekre. Örülnék, ha meleg lenne, de ne annyira, mint tavaly. A 30 fok nekem még bőven belefér.

Bejelentkezés

Hozzászólások