Get Adobe Flash player

LIVE közvetítés

Motiváció 2017

Szeptember nyolcadikán a nevadai Las Vegasban került idén megrendezésre a féltávú Ironman világbajnokság döntője. Bozsó „Biciklikirály” Zoltán képviselte a piros-fehér zöld színeket a rajtnál, aki a Nagyatádi eXtremeMan-en 2012-ben abszolút bajnokként végzett és idén a világbajnokság miatt nem tudott eljönni kisvárosunkba.
Vele beszélgettem amerikai élményeiről.

Pontosan milyen eredményt sikerült elérned?

A kategória negyedik helyét sikerült megszereznem.

Milyen kvótával lehetett kijutni?

Nevezni már nem lehetett, a verseny hivatalos kvalifikációs féltávján kellett jót menni. Nekem az ausztriai szent pölteni versenyről sikerült bekerülnöm, ott nyertem el a jogot az indulásra.

Egész évben erre készültél?

Igen, erre nagyon.

Las Vegas 70.3. Nem mindenki tudja, hogy ez a szám mérföldben értendő, és féltávot jelent.

Igen, féltávú Ironmant kell teljesíteni: 1900 m úszást, 91 km a bicikli és egy félmaraton a végén.

Nehéz volt a felkészülés?

Igen, voltak azért hullámvölgyek, ez egy elég hosszú időszak. Az első lépcsőfok, amit meg kellett lépni, az a május 25-i szent pölteni verseny, ahonnan a kategória 1-3 helyezése jut be a döntőbe, amennyiben az egyén elvállalja az indulási jogot. Ott nagyon jót kellett menni, mert nagyon zsúfolt mezőny és erős a korcsoporton belüli versengés. Ha itt sikerül teljesíteni, utána meg lehet próbálni a döntőben, más kvalifikált emberek között is helyt állni. Vagyis szeptemberig meg kellett próbálnom csúcsformába kerülni.

Ezt a formát sikerült elérni?

Nem tudom, hogy ennél jobb, vagy rosszabb kijöhetett volna. Kilenc óra volt az átállás, nyűglődik minden európai, aki Amerikába utazik. Próbáltunk időben érkezni, de nem biztos, hogy erre hét nap elegendő volt. Szeptember elsején érkeztünk Nevadába, a verseny pedig nyolcadikán volt.

Tudtál helyben is edzeni, megszokni a terepet?

Igen a napok nagy része azzal ment el, hogy meg kellett szokni az időeltolódást, ezért azokban az időszakokban edzettem, amikor a verseny napján is mozogni fogok.  Fontos volt megismerni a pályát, a helyszíneket, mert ez nem egy egydepós verseny, a két depó elég messze van egymástól, 20-30 mérföldre. Teljesen máshol van az úszás és teljesen máshol kezdődik a futás.

Mesélj nekünk az úszásról.

Az úszáson semmiféle kompressziós terméket nem engedtek használni, minden ehhez hasonló eszközt levetetnek az emberről. A víz természetesen nagyon meleg, neoprént kizárt, hogy felhúztam volna. A verseny napján gyakorlatilag nem is volt lehetőség a rajt előtt bemenni a vízbe, le volt zárva az egész rész. A vízben való bemelegítés kimerült abban a 100 méterben, amit a beengedő zónától a rajtegyeneshez kellett megtenni, illetve még ott a vízben a hat-nyolc perces lebegésben. Utána, amikor eljött az idő, betereltek minket egy vonalhoz, ahonnan elrajtoltattak minket. A pálya egy körös volt, 1900 métert kellett úszni. Ami még fontos, hogy nem tömegrajt volt, hanem korcsoportonként indítottak minket. Az én korcsoportom a 14. hullámban indult. És mögöttünk is volt később még további négy rajt, szóval lényegében eléggé a mezőny végén indultunk.

Ilyen sok résztvevő volt?

Összesen 2000 ember indult, igen.

Hogy működik ilyen esetben az időmérés? Időjóváírással?

Mindenkinek külön ideje van, nyilván a versenyórát akkor indítják, amikor a profik elindulnak, de az embernek a saját idejét akkor indítják, amikor a saját rajtja van. Az időmérés chippel történik, és annyira szigorúan, hogy úszni a pályán a verseny előtt hivatalosan csak szombat reggel (szeptember 7.) két órán át volt lehetőség, és még itt is kötelező volt hordani. Befelé is ellenőrizték, és kifelé jövet a vízből is.

Szervezői szempontból milyen volt Las Vegas?

Nagyon jól megoldották ennek a sok embernek a terelését. Ráadásul aznap nagyon különleges időjárás volt, ilyet még nem nagyon láttak a helyiek se, gyakorlatilag hajnalban a verseny napján elkezdett zuhogni az eső. Ez nagyon-nagyon ritka jelenség ott, velünk mégis megtörtént. Később sem lett egyhamar világosság, a nap nem jött elő olyan hamar, mint a szervezők számítottak rá, ezért a reggeli depózás teljesen sötétben történt.

Meleg víz, és a helyszínhez képest szokatlan időjárás. Milyen a nevadai környezet egyébként?

Ezt úgy lehet elképzelni, hogyha nem lett volna ez az esős idő, akkor ebben a napszakban tíz óráig van 40 fok alatt a hőmérséklet, és tizenegy óra körül már bejöhet akár 45-46 fok is. Amikor a megérkezés utáni első nap lementünk megnézni a verseny helyszínét, találkoztunk magyarokkal, akik kint éltek, kajakiskolát működtettek, beszédbe elegyedtünk velük. Kilenc óra körül jöttek ki a vízből, mondták, hogy végeztek az edzéssel, mert utána már nem lehet a vízen kinn maradni. Ezt persze mi is megtapasztaltuk a helyszínen, hogy nagyon meleg van. Széllel viszont egyáltalán nem találkoztunk. 

Ez biciklin mindenesetre előny lehetett.

Igen, de a biciklin a szakadó eső miatt nagyon csúsztak az utak, az egész pálya gyakorlatilag egy kerékpár-temetővé vált, iszonyú sok esés volt. Nagyon sok műszaki probléma is jelentkezett, gondolom részben az esések miatt, ezért a biciklipálya mellett javítópontokat is felállítottak a rendezők, minden nagy cégnek volt egy nagy sátra, ahol a bicajokat rendbe tették, ha valakinek problémája akadt. Ott voltak a Shimano, a Shram, a Campagnolo kiállított szerelői, úgyhogy ha valakinek problémája volt például esés miatt, ki lehetett állni és megjavították a gyári technikusok.

Meddig tartott ki az eső?

A bicikli végére elállt, és utána már jött is a rendes napi hőmérséklet, 38-40 fok a futásra. Lényegében a kerékpáron majdnem végig esett az eső, csak az utolsó 20-25 percre állt el, végig vizes aszfalton mentem.

Izgalmakban ezek szerint nem szenvedtél hiányt.

Nem, nagyon megnehezítette az egészet az eső. Amikor várakoztunk az úszás rajtjánál, a profik már jöttek ki, és láttam, hogy szemüveg nélkül indultak el. Vigyázni kellett az embernek a szeme épségére, nehogy belemenjen valami kosz, viszont szemüvegben senki nem látott semmit, éppen ezért a többségük nem is vett fel. Ez is rendesen megnehezítette a dolgunkat. 

Mondtad, hogy futásra már megérkezett a szokásos meleg idő. Keveredve az egész napos eső párájával, milyen élményed volt a futópályán?

Igen megjött a szokásos napi hőmérséklet, felmelegedett a futópálya. Azt tudni kell, hogy hét kilométeres körök voltak, és ebből hármat kell megtenni. Ez úgy néz ki, hogy a kör elején három és fél kilométeres emelkedővel kezdtünk, majd visszafelé ugyanennyi lejtőn kellett lefutnunk.

És milyen volt a terep a biciklin? Sík, vagy dombos?

A biciklin gyakorlatilag egy méter sík terep sem volt, vagy felfelé vagy lefelé mentünk végig. Azt tudni kell, hogy a bringapálya eleje a tónál, ahonnan az úszásból kijöttünk egy völgyben van. Ki kellett onnan tekerni a főútig, ami egy három kilométeres emelkedő, és a bicikli nagy része ezen a főúton zajlott. A bicajpálya vége egy dombtetőn van, ezért a pálya végén az utolsó hét kilométeren ismét végig felfelé kellett tekerni. Így aztán volt a pályában körülbelül tíz kilométer olyan emelkedő, amit sehol nem kapunk vissza lejtőben.

Még Kaposváron voltak technikai nehézségeid és említettek, hogy Las Vegasban sokaknak volt műszaki problémája. Neked nem volt ilyen gondod?

Az út minősége kiváló volt, nem kellett azzal foglalkozni, hogy a kátyúkat, foltokat kerülgessünk, így a biciklin nem tudott meglazulni semmi sem. Teljesen sík volt az aszfalt, sehol nem volt döccenő.

Morálisan hogyan viszonyultál a versenyhez? Nagyon kimerített testileg-lelkileg, vagy azért tudtad kicsit élvezni is?

Próbáltam csak magamra figyelni, és a végén kiadtam magamból mindent, ami kellett is, mert a végén még tudtam előzni. Bár hozzá kell tennem, hogy a futásnak a nyolcadik mérföldjéig (13 kilométer) az első helyen voltam. A végén utolértek a nagyon jó futók, és hát a dobogó gyakorlatilag 400 méteren múlott, másfél perccel előttem ment be a harmadik, az ötödik pedig fél perccel jött mögöttem. Az első helyet 11 másodperc döntötte el, négy óra harminc perces menetidőnél ez elég húzós. Erről még egy dolgot kell tudni: két korcsoportot mondanak az amerikaiak őrültnek: a 40-es férfit és az 45-ös férfit. Ebben vannak legtöbben, itt a legkiegyenlítettebb a mezőny.

Akkor különösen jó eredményt értél el, tekintve a mezőny színvonalát.

Igen, így elsőre úgy gondolom, nem hoztam szégyent a magyar senior mezőnyre. Ebben az évben végső soron a kijutás volt a célt, és a végén sikerült a negyedik helyet megszerezni. Abszolút elégedett vagyok magammal.

Most nyilván elsősorban a pihenésé a főszerep, de mit tervezel a jövőben? Szeretnél jövőre is kijutni?

Hát ha tudnám, hogy ilyen pálya vár jövőre is, akkor úgy készülnék fel rá, de jövőre nem Las Vegasban, hanem a Kanadában lesz a bajnokság. Most nem tudom ezt megmondani, mert ez nem csak én rajtam múlik, egy pár emberrel konzultálnom kell. Idén belekóstoltunk a dologba, és nem is sült el rosszul, hiszen kijutottam és odafértem az első ötbe. De a lényeg, hogy a jövő nem csak rajtam múlik, hanem hogy mennyien állnak mellettem és hogy támogatnak-e.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a versenyen?

Amikor a bicikliről megérkeztem, hallottam, ahogy a szpíker bemondja, hogy első helyen magyar jön a korosztályában. Ez adott egy kis löketet és egy terhet is, egészen addig nem tudtam, hogy hogyan állok a versenyben, nem lehet ezt verseny közben követni. Ott nagyon meglepődtem, és a kis csapatom is mondta, hogy első helyen szálltam le a bringáról. Ez nagyon jó érzés volt. Mehettem volna könnyedebben, de nem vitt el a versenynek ez a fajta légköre, próbálták az egészet spanolni, de végig nyugodt tudtam maradni, egy saját versenyt futni és éppen ezért egy őszinte eredmény született. Én most mentem ezen a pályán először, ami nem volt előny a többiekkel szemben, és éppen ezért úgy érzem megfelelően képviseltem a korosztályomat.

És persze Magyarországot is.

Igen, nagyon jó volt látni, ahogy lengett a magyar zászló.

Bejelentkezés

Hozzászólások