datetime
Get Adobe Flash player

Motiváció 2016

A Rothi szervezőkkel jó kapcsolatot ápolva 2014-ben is megkaptuk azt a garantált indulási lehetőséget, amelyet idén is az eredményhirdetésen sorsoltunk ki azon versenyzők között, akik bedobták nevüket az urnába. Ebben az évben a szerencsés Kerekes Ábel, aki legjobb idejét állította fel 2014-ben (9:20) és harmadik ironmanjét teljesítette nálunk. Ábel abszolút nyolcadik helyen szakította át a célszalagot, korosztályán belül pedig ezüstérmet sikerült szereznie.


Légy szíves, mesélj a sportolói múltadról. Hogyan kezdődött nálad a triatlon?

Gyakorlatilag 1996-ban kezdtem el triatlonozni, később a 2000-es években duatlonban sikerült sokat fejlődnöm, utánpótlás válogatott, felnőtt válogatott voltam. Végül egy időre 2007-ben az első nagyatádi ironmanemmel ért véget nálam a sport. Elfáradtam, elég volt, dolgozni kezdtem. Aztán két évvel ezelőtt egyik tanítványom, Varga Sándor indult Nagyatádon, és amikor ott álltam a rajtnál, éreztem, hogy még egyszer nekem is ott kell lennem a tópartnál. Akkor éreztem, hogy mégsem ért még véget a triatlon. Így is történt. Tavaly, nagyon jó élmény volt, ezért gondoltam, próbáljuk meg idén is, kicsit mégjobban összeszedve magamat. Így jutottam el megint ebben az évben Nagyatádra. Viszont továbbra is kíváncsi vagyok, hogy mi lapul még bennem.

Ha jól értettem, edző is vagy?

Igen, személyre szabott edzéstervvel készítettem fel tanítványaimat. Olyan embereket segítek a felkészülésben, akiknek általában nincs sportolói múltjuk, hanem magát az ironmant, mint nagyon nehéz és nagyon fontos életcélt kitűzik és egy, maximum két év alatt szeretnének ide, Nagyatádra eljutni.

Indultál idén a saját „tanítványaiddal”?

Igen, az eXtremeMan-en Vásárhelyi Csabával, együtt is készültünk. Balatonman-en pedig Hont András tanítványommal álltunk rajthoz.

Idén sikerült a legjobb időt menned nálunk, 9 percet sikerült javítanod. Hogyan láttad belülről a versenyt?

Megmondom őszintén, közepesnek mondanám a teljesítményemet. A tavalyi 9:29-es időmmel a mostoha időjárási körülmények mellett maximálisan elégedett voltam. Idén tudtam, hogy sokkal több munka bennem van, sokkal jobb állapotban is éreztem magam, ehhez képest már az úszás legelején nem úgy alakult a verseny, ahogy azt elterveztem. A vízben egyedül maradtam, és emiatt a tavalyi úszóeredményemhez képest lassabban is fejeztem be a két kört. Ez a kerékpár első 100 kilométerét is meghatározta, nehézkesen ment a lábam. Fazekas Attila kollegám, akivel sokat szoktunk az ironmanről beszélgetni, tanácsolta nekem, hogy az utolsó másfél-két órában próbáljak meg nagyobb áttételen hajtani. Így a 100. kilométer után egy életem, egy halálom, leváltottam hárommal, ami végül bevált. Így sikerült a kerékpárt egy jó átlaggal befejezni. Amikor a futásra kimentem, kifejezetten jól éreztem magam, érezni lehetett, hogy jóval hűvösebb volt, mint előző évben. Jól is haladtam, a 6. helyen mentem 30 kilométeren át. A mai napig nem tudom megmagyarázni miért, de utána az utolsó 7-8 kilométeren extrém görcsölés tört rám, amire nem voltam felkészülve és ezzel el is ment néhány értékes perc. Ettől függetlenül ez a legjobb eredményem, aminek nagyon örülök, de 100 százalékosan nem tudok elégedett lenni magammal, mert éreztem, hogy ennél több is volt bennem.

Mi a véleményed a nagyatádi pályáról?

Nagyatád egy gyors pálya. Nagyon szép és tiszta a víz (ahol lehet úszni), nagyon szeretem Gyékényest. A bringapálya szerintem viszonylag lapos, a 600 méter szintváltozás semmiképpen nem számít nehéznek. A tény, hogy mostanában egyre hosszabbak a futókörök, sokkal kezelhetőbbé teszi a versenyzőknek a maratont is. Sokkal könnyebb a 6-7 körös futást lelkileg elviselni, mint 10 fölötti körözgetést, ahol sok versenyzőt kell kerülgetni, sok kanyar van és fejben kell tartani, hogy hányadik körét is futja az ember. Ilyenkor mindenki a saját világában van (legalábbis én biztosan) és óriási segítség, ha nőnek a körök és kisebb a mezőny sűrűsége.

Máshol is indultál már hosszútávon?

Nem, eddig még csak Nagyatádon, éppen ezért jövőre a rothi verseny nagyon izgalmas lesz!

Idén te is bedobtad a szelvényedet a rothi sorsoláshoz. Szerettél volna indulni is, vagy csak a „játék” kedvéért?

Nagyon határeseten voltam, hogy bedobjam-e. Két gyerekem van, családomat nagyon fontosnak tartom, és tudom, hogy nagyon sok energia és áldozat nekik is ez a sport, ahhoz hogy én odaállhassak jövőre a rajthoz. Próbálom otthon a lehető legjobb, legegészségesebb egyensúlyt fenntartani, de ez nagyon kényes. Az idei ironman élményével magamban nagyon határeseten voltam, hogy bedobjam-e, de gondoltam, hogy úgyse én nyerek, akkor meg miért ne, üsse kavics. Aztán majdnem kiestem a székemből, amikor engem húztak ki. 

Ezek szerint jövőre a család fog elkísérni Németországba?

Valószínűleg csak a feleségemmel fogok menni, kicsik még a gyerekek. Nagyon szeretek velük együtt befutni a célba, de hosszú túra ez Rothig. Még nem alakult ki pontosan a terv, de egyelőre most úgy gondolom, hogy ketten megyünk ki a feleségemmel.

Biztosan te is megnézted már a dátumokat: Roth – július 12, Nagyatád – július 25. Bevállalod mindkettőt?

Most úgy gondolom, hogy nem, de július 14-én lehet, hogy mást mondok majd.

Mi a felkészülésed első állomása?

Hárman indultunk tanítványaimmal a budapesti félironmanen és utána még kitaláltuk, hogy játékként az évet lezárva váltóban csináljuk meg a kenesei ironman távot, ez még hátra van. Utána mindenképpen szeretnék egy kis pihenőt tartani testileg és lelkileg is, és majd november körül fogok tudatosan Rothra készülni. 

Bejelentkezés

Hozzászólások