Get Adobe Flash player

LIVE közvetítés

Motiváció 2017

  • Triatlon kezdtek

 2009-ben egy termékes házibulin volt szerencsém Ewillel megismerkedni, aki épp akkor készült a következő heti Görzenál duatlon versenyre, amire invitált engem is. Én meg pont előtte jöttem haza a Green Bikes túráról, ahol kb. napi 40 km-eket tekertünk meg akkoriban rendszeresen futosgáltam már a Szarvasűzőkön meg néhány kisebb távú BSI versenyen. Szóval a távok (4 km – 20 km - 2km) miatt nem aggódtam s beneveztem. A versenyt az akkori városi montainbike kerékpárommal teljesítettem, amire előre egy kosár volt felszerelve. A szpíker viccesen meg is jegyezte: “Látom, bevásárolni is megyünk verseny közbe!” Hahaha….  Ezen a versenyen tapasztaltam először, milyen “fura” érzés kerékpározás után rögtön futni. Mindenesetre a duatlon meg a társaság jó kezdőélményt adott.Utána pedig az motivált a triatlonozásra, hogy szintén Ewilék mesélték, jövőre, 2010-ben Budapesten lesz a Triatlon Világbajnokság, ahol korosztályos kategóriában bárki elindulhat. Ez nagyon jól hangzott! A VB-hez pedig tartoztak előversenyek, amik tapasztalatszerzésnek sem ártottak nekem, ráadásul így lehetett nevezési kedvezményt szerezni. Így kinéztem elsőnek a bátaszéki sprint távú triatlonversenyt, ami fordított sorrendű volt, azaz először a futás, aztán a bringa, majd az úszás medencében. Családi hangulatú, kis létszámú verseny volt, így bronzérmes lettem. Na, hát ez nagyon motiváló és kedves fogadtatás volt a Triatlon részéről! Legközelebb pedig a Hatvan-Lőrinci olimpiai távú versenyt csináltam meg.  S így lett, hogy életem 3. triatlon versenye maga a VB volt! Sprint távra neveztem. A 14 fokos dunai úszás azóta is örök élmény. Ráadásul kétszer éltem át, mert a nevezéshez járt ingyenes indulás az aquatlonon is, akkor már éljünk vele! Előző nap vettem a Decathlonban egy rövidujjas szörfös neoprént (Mert mi magyarok kemények vagyunk, bírjuk a strapát, nem úgy, mint az összes többi teljesen beöltözött külföldi békaember.) A hideg vízbe ugorva egyből úgy éreztem, nem kapok levegőt (utólag olvastam, hogy ilyenkor a tüdő hörgők összeesnek), s csak az motivált az úszásra, az életben maradásra, hogy itt szerintem észre se veszik, ha egy úszósapkás fejjel kevesebb van a tömegben a vízben. Krisztől kölcsönkaptam a versenyre a szuper országútiját, amit a verseny előtti esőzések miatt nem volt alkalmam kipróbálni, így a 3 körös verseny első körében ismerkedtem a fék-váltókar működésével és a kanyarodás technikájával. A 3. körre úgy ahogy belejöttem. :) Összességében ez a VB-s résztvétel nagy élményt adott. Az pedig hab a tortán, hogy indulóként lehetett névre szóló HUN triatlonos mezt készíttetni, és AGE-GROUP magyar triatlon válogatott szabadidőruhát venni, abban azóta is megtisztelve és kicsit profinak érzem magam. 

  • Ironman

 Úgy emlékszem az Ironmanről akkor hallottam először, amikor egyik őszi este a Gellért-tér felé sétálva összetalálkoztam Krisszel, aki lelkesen mesélte, hogy nemrég megcsinálta az Ironmant. Elképedtem a távok hallatán, meg hogy hogy lehet ezt egyáltalán egy emberként teljesíteni… Krisz csak annyit mondott, szerinte én is meg tudnám csinálni…. Na, perszeeeeeee… De azért úgy látszik, mégiscsak megmaradt bennem ez a mondata és később a megfelelő időpillanatban aktivizálódott.A VB szereplés adott lendületet a triatlonozási kedvemhez, úgyhogy motivált voltam, hogy egyre nagyobb távokon meg egyre több versenyen kipróbáljam magam. Következő évben csináltam a kiskörei féltávot, majd 2013-ban az orfűit. Mindkettő extrém időjárási körülmények között zajlott, sok tapasztalatot meg sikerélményt adott. Az évek során pedig szemtanúja voltam, ahogy a barátaim először váltóban, majd egyéniben is megcsinálták az Ironmant, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne, ha esetleg én is? Megbeszéltem magammal, hogy ok, felkészülök egy maratonfutásra és akkor utána való évben jöhet az Ironman. De valahogy a maratonfutásig nem jutottam el. Volt, hogy beneveztem, de nem éreztem felkészültnek magamat, vagy a versenyidőpont volt rosszkor. Amúgy érdekes, hogy azóta is, valahogy egy “sima” maratonfutástól jobban tartok, mint az Ironmantől. Viszont bringázni egyre többet bringáztam. 2013 nyarán indultam a 12 órás kiskunfélegyházi versenyen, amire csak azért mentem, mert a barátaim is indultak és nem akartam otthon tölteni egyedül a hétvégét. Női győztesként 236 km-t teljesítettem. Majd rá két hétre ezt a rekordomat megdöntöttem 268 km-re a harkányi versenyen. Ezek kellő önbizalmat adtak a hosszútávú reményekhez! Közben volt szerencsém Péter Attilával megismerkedni, beszélgetni az Ironmanről, ő bíztatott az indulásra, szerinte erős vagyok hozzá testben, fejben és lélekben is. Köszönöm a támogatást mindvégig az úton! 

  • Nevezés

 Így vártam a nevezés szeptemberi megnyitását, és első nap be is regisztráltam. Bár a nevezési lista nyilvános, előre nem reklámoztam, hogy indulok. Csak a közeli triatlonos barátok tudták. Szeretem először megcsinálni a dolgokat, magamban örülni neki és csak utána elmesélni, amikor már biztos. Szüleimnek is csak annyit mondtam Nagyatád közeledtével, hogy egy újabb versenyre megyek. Húgomat előtte pár héttel kérdeztem meg, hogy van-e kedve eljönni segíteni, frissíteni. Neki felsoroltam a távokat, ő meg másnap visszakérdezett, hogy jól értette-e, mondjam el még egyszer.   

  • IRONMAN = 1

 Én valahogy úgy képzelem el a matematika szemszögéből az Ironmant, mint egy nagyon hosszú képletet, amiben sok az ismeretlen, és az egyenlet másik oldalán szerepel az 1 egész szám, mint a sikeres teljesítés. Cél az 1!

  • Ironman=1=x+y-z+r-d+t-f-r-h+r+t+g-.......

Ahol az egyenlet tényezői közt nagyon sok minden szerepel, mint pl. emberi adottságok, edzésmunka minősége, a teljesített km-számok, technikai felszerelés, defekt, versenytársak, aznapi időjárás, a hold állása, alvásidő, szerencse, a női menstruációs ciklus.... amik pozitívan vagy negatívan befolyásolják a verseny kimenetelét.   

  • Felkészülés

 Tudtam, hogy az a bizonyos malacpersely csak kb. félig teli, félig üres esetemben a 2014-es évre, de hát kell sok levegő, oxigén is a teljesítéshez! Úgy voltam vele, hogy ha már be vagyok nevezve, el is indulok, max. jutok, ameddig eljutok. Annyival több tapasztalatom, pályaismeretem lesz egy következő próbálkozásra. Szóval mindenképpen nyerek az indulással. Így bizakodva álltam oda a rajthoz.Ha már a fizikai felkészülés nem sikerült annyira, mint terveztem, igyekeztem fejben motiválni magam. Skorpió vagyok, vízjegyű, úszni mindig is szerettem, kiskoromban sokat voltunk a dunai strandon, így nyíltvízben is magabiztos vagyok. Kerékpározni is szeretek gyerekkorom óta. Úgy nőttem fel, hogy Mohácson az volt az alapvető közlekedési eszközünk, meg szerettem kikapcsolódásképp a dunai töltésen bringázni. Pont a Nagyatád előtti héten készültek el a Coffee Ride mezek, aminek az oldalán a sok-sok jó bringás neve van felsorolva, ez majd lelkileg motivál a versenyen. Az országútim előző tulaja pedig váltóban teljesítette Nagyatádot, tehát a bringám már ismeri az utat. Ha pedig a futásig eljutok, az már jó lesz! A 30. km-től pedig minden egyes lépés rekord lesz, hisz annyit futottam eddig a legtöbbet egyszerre. Tanár úr, kérem, én készültem! 

  • Nagyatád

 2 évvel korábban lent voltam már egyszer az eXtremeManen körülnézni, ismerkedni a versennyel, meg szurkolni, segíteni a többieknek. Ez sokat jelentett a mostani induláshoz, hogy tudtam már előre, egyáltalán hogy néz ki a versenyközpont, hol van a depó, merre mennek a pályák. Így nem a verseny előtt kellett a sok új információval leterhelni az agyamat, hanem már ismertem a dolgok menetét. Az is segített, hogy ugyanaz volt a szálásunk. S akkor már ragaszkodtam, hogy had aludjak ugyanabban a szobában, ugyanabban az ágyban. Legyen minden körülmény ismert, amennyire lehet! Leutaztunk már csütörtökön, hogy legyen idő mindenre, és valahogy kellett is a plusz nap, gyorsan elment. 

  • Versenynap

 A reggeli kelés jól sikerült, kialudtnak éreztem magam, a versenyizgalom pedig lelkesített, jó kedvem volt. A depózás közben sikerült pont összetalálkozni mindazokkal az ismerőseimmel, akikről tudtam, hogy szintén indulnak. A vízszentelő papot nem láttam, de köszönöm az áldását! Bringa felkészítve több napi ellátmánnyal! 

  • Úszás

 A gyékényesi tóban úszni tényleg jó! Szép, tiszta a víz, jól lehetett látni, követni a többieket a víz alatt. Így könnyebb volt tájékozódni, összehasonlítva más tavi versenyekkel. Előzetesen gondoltam rá, hogy lehet, jó lenne frissíteni a két úszókör között, ezért Áginál volt is banán, meg innivaló hagyva. Ahogy kijöttem az első körről, éreztem, hogy jól is esne, de valahogy akkora volt a szurkoló tömeg a kerítés másik oldalán, esélytelennek láttam, hogy kiszúrom Ágit közte, úgyhogy futottam tovább a második úszókörre. Utólag rájöttem, elég lett volna csak megállnom picit a nézők előtt, hisz Ági biztos könnyebben meglátott engem. Mert azért csak jobb lett volna pluszenergiával úszni. Így kicsit éhesen jöttem ki a vízből az úszás után, ami azért nem annyira jó kezdet. Ráadásul bennem volt az az intelem, hogy úszás után hagyjunk időt a szervezetnek átállni a bringázásra, így a depóban, az öltözés közben csak egy banánból majszoltam, a szendvicsekkel pedig vártam, míg már bringázok egy ideje. Utólag azt mondom, mindjárt el kellett volna kezdenem kajálni a bringán, hogy minél előbb legyen több energiám.   

  • Bringa

 Az első nagykört nagyjából magányosan teljesítettem, csak néhány váltós bringás előzött meg, de hozzájuk ugye nem akartam mérni magam. Így fura élmény volt rálépni-rágurulni végre a kiskör pályájára, ahogy megcsapott, hogy mennyi ember van körülöttem hirtelen, ráadásul úgy éreztem, mindenki sokkal gyorsabb tempóban teker. Persze azért jó volt ismerősökkel találkozni és bíztatást kapni tőlük!Nagyon jó érzés volt Nagyatádra beérni végre, és ott megállni pihenni. Ágitól rendeltem előre hamburgert, bár végül nem esett annyira jól, mint vártam, de azért ettem belőle. Meg zoknit cseréltem, egy vékonyabbra, mert valamiért egy  vastagot készítettem be előre bringázásra, ami bár jó sportzokni, de nem ilyen melegre! Picit le is pihentem, jó tudom, ekkor is peregtek a homokóra szemei, de akkor is jól esett.   Ági frissítő pont (Figyelem! A képen elrejtettek egy "Szeretünk Apa" üzenetet is a 363-as versenyző számára.) 

  • Futás

Minden OK! Vagy mégsem?!  A bringáról úgy szálltam le, hogy nem tudom ezek után, miből és honnan lesz még energiám futni?! A depóban lezuhanyoztam, kényelmesen átöltöztem és nekiindultam a futásnak. Ami meglepően egész jól esett és ment. Ennek megörültem. A frissítőpontokon pedig nekiálltam enni, inni, így kezdtem újra energiával feltöltődni. Kb. a felénél volt egy holtpontom, de amúgy haladtam, csak lassan. Így a szintidő is egyre neccesebb volt, de valahogy nem foglalkoztam vele annyira, meg valamiért abban bíztam, hogy a nagy meleg miatt hátha idén is megengedőbbek lesznek a szintidővel, mint előző évben. Mondjuk erre vonatkozó információ hivatalosan nem hangzott el, meg a többiek sem tudták menet közben sem megerősíteni, sem megcáfolni. Érdekes, hogy bár matekból mindig is nagyon jó voltam, verseny közben többször előfordult, hogy számoltam a köröket, időket magamban, megállapítottam vmit, hogy pl. akkor addigra érek vissza, vagy ennyi idő van még hátra, aztán fél percre rá rájöttem, hogy hülyeséget számoltam korábban. Valszeg ilyenkor az agyam már nem volt annyira friss és gondolkodóképes.Futás közben próbáltam magam azzal motiválni, hogy vajon milyen lesz az idei Finisher póló? Biztos szép, hisz idén van a verseny 25. jubileuma. Úgyhogy a szememmel elkezdtem keresni a pálya szélén a már befutott embereket. Kezdett gyanús lenni az egyre több fehér póló, de nem akartam elhinni, mert én szebbet, látványosabbat vártam. A korábbi évek fekete, zöld, kék pólói messziről tiszteletet ébresztenek bármilyen sporttömegben, ez a fehér meg olyan általános. Legalább a szép 25-ös embléma a hátán lehetne nagyobb. Na jó, utólag örülök ennek is, meg hogy kaptam egyáltalán.Időközben kezdett besötétedni és családiasabb lett a hangulat a futópályán. A tűzijátékot még onnan láttam. A hazafelé bandukoló versenyzők és szurkolók szerintem el se tudták képzelni a láttamon, hogy én még mindig a pályán vagyok és futok az úton.Az utolsó előtti körben épp ropit majszoltam sétálva, amikor egyszer csak megállított egy biciklis rendező, hogy bemutatkozik, ő a versenybíró, és ha ez még nem az utolsó futóköröm, akkor ő most itt megállít engem. Ez olyan hirtelen és ijesztő és felébresztő élmény volt ott és akkor, amikor már inkább minden kis bíztatásra, jó szóra ki van éhezve az ember, hogy elkezdtem futni előle. Erre rám szólt, hogy ha így tudok még futni, akkor miért nem futok? Végül megbeszéltem vele, hogy akkor versenyen kívül, de én szeretném végigcsinálni. Vagyis nem voltam ebben biztos, hirtelen sok minden megfordult a fejemben. Csábító volt, hogy visszaadjam a rajtszámot és a következő pillanatban már megállhatnék, és leülhetnék végre pihenni oda az útszélére, ahol éppen voltam. Ráadásul hivatkozhatnék külső körülményre, hogy nem engedtek végigmenni. Viszont belegondoltam abba is, milyen érzés lenne, így abbahagyni, hogy elfáradtam, de mégse csináltam meg, és nem is tudnám meg milyen érzés végigcsinálni, hisz a cél előtt, a táv 95 %-ánál abbahagytam. És oké, lehet jövőre újrapróbálkozni, de belegondoltam, mennyi kedvem lenne ezek után újra nekiállni készülni még egy évet, ráadásul a tények szerint többet és keményebben kellene és ehhez úgy éreztem abban a pillanatban, hogy nem lenne erőm. Meg eszembe jutott Ági, hogy ő is itt van egész nap hajnaltól és segít, és öntjük belém a drága sport frissítő enni-innivalókat, és hogy akkor ez mind kárba veszne cél és sikerélmény nélkül?Aztán arra jutottam, hogy visszafutok a többiekhez és megkérdezem, ők mit mondanak. A többiek meg olyan jófejek voltak, hogy szóhoz sem jutottam, annyira bíztattak, meg hajráztak. Úgyhogy csak annyit kérdeztem tőlük, hogy megvárnak-e, ha én még eltöltök még egy órát a pályán? Mert azt tudtam, éreztem, hogy van még bennem erre elegendő erő. Oké, hogy gyorsulni már nem fogok, az időm sem lesz kevesebb, de ebben a tempóban végigmegyek, s akár még tovább.Úgyhogy “siettem” tovább, a célterület mellett próbáltam észrevétlenül áthaladni, nehogy még valaki megállítson. Ekkor még néhány sport-sorstárs kint volt a pályán. A hátsó fordítóban már nem volt ott a chipszőnyeg, meg amúgy senki sem. Csak egy macska volt, aki bizonyítni tudja, hogy elfutottam a krétával felrajzolt fordítóhelyig. A célban az időmérők voltak olyan rendesek, hogy megvártak még. (Úgy tudom, mögöttem még 3-an jöttek be, szintén versenyen kívül teljesítve a távot. És kb. 30 ember kényszerült a nap során feladni a versenyt.)Érdekes, hogy a verseny után nem az van, hogy az ember fáradtan elalszik, hanem engem inkább felpörgetett az élmény és még nagyon éber voltam, pedig itt már hajnali 1 körül járt az óra.   Hivatalos célfotó már nem készült, de a barátok vártak, fotóztak, örültek nekem-velem. Köszönöm! :-) Másnap pedig a záróceremónia, amire felemás érzésekkel mentem, így a szintidő utáni beérkezésemmel. A verseny után még egy hétig gondolkodtam magamban, hogy akkor ez most minek számít?  Megcsináltam-e vagy sem? Ironman vagyok-e vagy sem?Aztán másokkal beszélgetve meg magamban átgondolva arra jutottam, hogy nekem alapból az az Ironman, aki ezeket a távokat egymás után teljesíti időmegkötés nélkül, úgyhogy vehetem talán igennek.De tudtam azt is, hogy Nagyatád visszavár. ;-)   

  • Sportos mérföldkövek, amelyek közvetve vagy közvetlenül elvezettek Nagyatádra:

 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2010:

  • Szarvasűzők, futás kezdés

2009:

  • Téli Mátra (M) első gyalogos teljesítménytúra
  • Green Bikes for Peace első többnapos kerékpáros túra
  • Első duatlon teljesítése (Görzenál)

 2010:

  • 1. előverseny: Bátaszéki triatlonverseny, fordított sprint táv, plusz családi váltó
  • 2. előverseny: Hatvani sprint triatlon verseny (kölcsön országútival (Zsoli))
  • HT felkészítő túra: első 100 km-es kerékpározás = első hegyi tekerés (Dobogókő)
  • Korszakváltó-Határontúra (Budapest-Csíkszereda, 837 km, 3750 m szint ) (kölcsön mountainbike-kal (Eisenkrammer K.))
  • Triatlon VB, sprint táv, Budapest (kölcsön országútival (Krissz))
  • Első félmaraton futás (Tudás útja)

2011:

  • Téli tereptriatlon (első terepverseny (kölcsön mountainbike-kal (Tóth Viktor)) + első sífutóverseny)
  • Balatonkör (első 200 km)
  • Fuji országúti vétel
  • Tour de Pelso (200 km)
  • Kisköre első féltávú triatlon 
  • Magellan montainbike vétel
  • Határontúra (Csíksomlyó-Budapest, 8 nap, 888 km, 4800 m szint)
  • 28 km futás (Margitsziget)

2012:

  • Kerékpáros túravezetői tanfolyam

2013:

  • Orfűi középtáv
  • Határontúra (Budapest-Transalpina, 674 km, 5460 m szint)
  • 12 óra országúti bringa (BSI, 236 km)
  • 12 óra országúti bringa (Harkány, 268 km)
  • 30 km futás (BSI)

2014:

  • Kaposvári féltáv
  • Dráva Tour 
  • Nagyatádi Ironman :)

 

  • Edzés km számok

2010 január elsejétől kezdtem el edzésnaplót vezetni, meg igazából azóta is sportolok többet, az Ironmanig ennyi km-t sikerült összegyűjtenem (Részletesen nem emelném ki belőle a 2014-es évet, mert nem volt annyira kiemelkedő, mint illett volna.):

  • 2010 január 1. - 2014 július 25.:
  • Futás: 1287 km
  • Úszás: 93 km
  • Bringázás: 15479 km
  • Gyalogtúrázás: 738 km
  • Sífutás: 327 km

Bejelentkezés

Hozzászólások