Get Adobe Flash player

LIVE közvetítés

Motiváció 2017

Röviden az idén nem sikerült…….

 

Most itt ülök a gép előtt, eléggé el vagyok keseredve, job lábamon jeges borogatás, kicsit már jobb a helyzet, óvatosan rá tudok lépni. Este vizit az ortopédus kollegánál…

A fertőzés úgy két és fél éve ért el, igazából magam sem tudom, hogyan. Mindíg spotoltam, kenuztam 20 éves koromig , ott is inkább a hosszabb távok mentek, azután főleg futottam,illetve azóta másik nagy új szerelem a vitorlázás lett, persze nem a hétvégi fürdős pihenős, hanem a rendszeres nagyhajós versenyzés, mert az adrenalin az kell .

 2014-januárban olvastam először, hogy Budapesten is Ironman 70.3-as versenyt rendeznek és kiderült hogy bizony barátaim készülnek erre. Érdekelni kezdett a dolog és a terv az volt, hogy majd 2015-ben elindulok, Budapesten.

De azután a hát és nyak problémáim miatt a kedves kollégák, azt mondták, hogy felejtsem el hogy én aszfalton futok sokat, meg hogy bringázni is csak max kemping bringán lehet……..

Gondoltam na persze, majd én azt tudom, és valahogy ekkor találtam ki, hogy nekem el kell indulnom Nagyatádon. Volt időm az Amerikai úti műintézményben az infúzióval karomban olvasgatni a témáról.

Ez 2014 nyara volt, ekkor sikerült megismerkedjek Szentedrén Szöllősi Ferivel (aki az utánpótlást edzi), illetve Varga Jozsóval ( Na tudjuk ki J )  és az ő útmutatásukkal vágtam neki a nagy útnak.   A végleges fertőzés 2015 július 25-én a gyékényesi tóparton támadott meg.  

Ekkor a célom annyi volt , hogy  végig kell menni, az időeredmény mellékes volt. Teljesen magával ragadott a hangulat, a közösség, és sikerült számomra fantasztikus 12:42:01-el célba érjek.

A feleségem már ekkor sejthette, hogy ez a fertőzés komolyabb, mert a verseny után másnap azt mondta, ha kérheti akkor jövőre ne a 4. emeleti panelt béreljük. Ezután jött az augusztus végi 70.3 Budapesten, itt sikerült egy 5:20-at mennem. Vérszemet kaptam, ebből még akármi is lehet.

Novembertől kezdtük meg a felkészülést a 2016-os évre, sajnos (triathlon szempontból J) munkahely váltás miatt májusban 3 hét érdemi edzés munka (csak rövid futásokra volt időm) kimaradt, ezután jött Keszthely, ahol hiányzó kilométerek a teljesítményen meg is mutatkoztak (5:54). A hátralévő nem egészen két hónapban viszont elvégeztem amit el kellett, amit lehetett beleraktam abba a bizonyos perselybe.  

A frissítéssel sem voltam megelégedve, szóval itt jött a képbe Kindl Gábor és az Enduraid. Többszöri email váltás után elkészült a frissítési tervem, tehát minden készen állt. Sajnos a segítőm munka miatt le kellett hogy mondja  a versenyt, így a felségem maradt az én kis egyszemélyes csapatom,de nagyon jó kis csapat volt!!!!!   

Szombat reggel 4h30 kor csörgött az óra, reggeli, pakolás, itt raktam ki az asztalra chipet, hogy mindjárt felveszem. Az már félúton Gyékényes felé jutott az eszembe, hogy mégsincs ott a bokámon. Szóval nincs chip, anélkül verseny sincs. Helyszíni agylob és infarktus. Anikó nyugtat, biztos erre is fel vannak készülve. ÉÉÉs tényleg J .  Az Evochip-es csapat egy pillanat alatt megoldotta, lett chippem, szóval mehet a depózás, melegítés. Pacsizás Herr Gyulával, pacsizás ismerősökkel, ismeretlenekkel, Final countdown, Paradicsom meghódítása, libabőr, ágyúdörrenés, csobbanás.

A jobb szélen indulok nincs nagy bunyó, kimarad a mosógép érzés, sikerül hamar lábvizet találni, felveszem az utazót. A túlsó bólyánál, érzem lassul a boly, gyorsítok, kicsit feljebb érek egy 5-6 fős csoporthoz, velük fejezem be az első kört. Péter Attila mondja az időt 33perc, szuper, gyerünk tovább.

A második kör is nyugodtan telik, lábvíz, felváltva vezetünk, ugyan nem tudom kivel J de jó tempót megyünk, aztán sikerül őket leszakítani a tó végében, nyomom, jól vagyok. Az egyenes közepe felé a bal lábfejem egy kicsit begörcsöl, de el is múlik. Sikerül utolérnem az előző nagyobb bolyt, velük érek partot, 1:06, 4 perccel a tavalyi idő előtt.  

Gyors depó, energia szelet, víz, sótabi, ahogy azt Kindl Gábor megírta. Naptej, indul a bringa. Jól esően pörgetek, tartom a tervezett tempót, pulzus OK. Sima menet Böhönyéig, ott érkezik a pofa szél, bár már 61-es úton  sejteni lehetett, hogy fog fújni.  Tekerek, órám csipog, eszem, iszom terv szerint.  

Nagy kör után érkezés a versenyközpontba,  a “jól ismert hang” üdvözöl. 31 feletti átlag, minden a tervek szerint. Kulacs felvétel, só tabi, energia szelet utánpótlás, locsolás. Gyerünk tovább, az első kis kör is rendben lemegy, tartom a tempót.

A második kis kör vége felé kezd el fájni a jobb talpam külső éle, ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, Keszthelyen is volt ilyen elmúlt…. Ez nem múlik, a fájdalom egyre erősebb a 3 körön kétszer meg kell állnom, emiatt. Jelentősen lassulok, érkezés a depóba , végre. Bringa 6:08, kár az utolsó körért.

A depoban próbálok kicsit lábat masszírozni, picit jobb a helyzet, a szitu mint Keszthelyen ott is ez volt egy kicsi sántikálás a futás elején, aztán rendbe jött. Itt is így lesz, gyerünk. A frissítő zónában Anikó átveszi a mobilomat, cserébe kapok jeget  sapka alá, kirobogok, 5:35-5:40es tempóval kezdek. A lábam egyre jobban fáj, már liget előtt az első körön bele kell sétálni (sántítani?). Talán jobb, futás tovább. A fordító után már 200m futás 100m séta, egyre rosszabb a helyzet, hogy lesz így? Menni kell.

Frissítés, új kör, az arányok romlanak, most már 200m seta talán 50m futás, a külső fordítónál, már csak ordítani tudnék úgy a fáj, nem tudok a külső talpélemre lépni. A liget utántól már csak féllábas vánszorgás, a szurkolók segítők, mindehol kérdezik mit adjanak, jég? Só? Magnézium? Folymatosan hallom az út mellett állóktól, hogy kitartás, de azt hiszem ennyi volt, nagy nehezen visszasántikálók Anikóig, leülök, nagyon fáj. Vége  mai napnak, dühös, mérges  vagyok…..

Feleségem támogatásával valahogy elsántikálok az EÜ sátorig, a lelátónál érkezik id. Dr Herr Gyula, intézkedik, kerül fájdalom csillapító, bár az csak a lábra hat. Szóval ennyi volt, közben érkezik a  mezőny eleje a befutóba.

Szomorú vagyok, mert nagyon jót úsztam, jól ment a bringa , szuper volt a frissítés (Köszi Enduraid és Kindl Gábor), a lábfejemet leszámítva remek állapotban indultam futni, szóval minden adott volt egy jó idő eredményhez, de ezzel egy évet várni kell. 

Ennyi volt. Bár nem sikerült, de fantasztikus volt a hangulat (lásd böhönyei pompom lányok és még sorolhatnámJ ), a szervezés, ezt nem is igazán lehet leírni.

Köszönet a Herr Gyulának és minden szervezőnek, önkéntesnek , nagyatádiaknak, ismerősőknek és ismeretleneknek akik drukkoltak gép mellett, helyszínen. Persze a legnagyobb köszönet a családomnak jár, különösen az én feleségemnek Tóth Anikónak, az én egyszemélyes segító csapatomnak, hogy elviselték  felkészülést, az apa már megint megy bringázni, futni  vagy úszni dolgot. Sajnos nem tudtam a köszönet rózsáját átadni, de ezt sürgősen pótolom J  

A lóra is minél hamarabb vissza kell ülni, hogy mikor azt majd a ma esti kozultáció meg mondja. Talán Balatonman Füreden, talán később, majd kiderül.

Egy biztos jövőre Nagyatádon találkozunk, az új perselyt megvettem. 

UI:. Ezt még tegnap írtam és tettem közzé a FB-n, azóta mge volt a vizit, az ítélet periosititis azaz csonthárty gyulladás, mechnaikus irritáció és túl terhelés miat (ezt az utóbbit nem értem :-) :-)  Szóval piehnő legalább két hét addig max. úszás, utána lehet fokozatosan terhelni ha panaszmentes.Nembaj úgyis megyünk nyaralni a családdal. 

A lóra vissza ülés pedig majd kiderül, úgy érzem a Balatonman túl közel van a kéynszerpihenőt is figyelembe véve, de nézegetem az net-et, talán Porec? Majd eldöntöm. 

 

Bejelentkezés

Hozzászólások