datetime

A nevezéseket 2018. januárjában indítjuk!

Motiváció 2017

“Nem adom fel!” – írtam közel egy évvel ezelőtt és küldtem magamnak egy számot: https://www.youtube.com/watch?v=kSwnatqhKog

Hát büszkén mondhatom, hogy nem adtam fel és kaptam egy másik számot cserébe, ami ezúttal a rajtlistában a nevem mellett szerepelt: 555

Ott álltam a gyékényesi tó partján és lúdbőrözött a hátam a Europe Final Countdownjától… Álltam a tónak a partján több mint ezer ember társaságában, melyből majdnem 700 egyéni versenyző volt és mely abszolút nem tűnt annyira békésnek és nyugodtnak, mint amikor hajnalban a verseny előtt láthattam.

Úszás:

Megszólalt Vangelistől a Paradicsom meghódítása és másodpercről másodpercre nőtt az izgalom… Eldördült az ágyú és mindenki a vízbe vetette magát. Egy kis verekedés az elején, ahogy azt megszokhatta az ember, homlokon rúgnak engem, én más valakit valószínűleg oldalba, de elkezdődik az úszás 3800 métere és vele a nap egyik legkérdésesebb fele. Bevallom őszintén, nekem ez volt a mumusom… Mindig is rossz voltam a korán kelésben és emiatt rengeteg csapatos úszó edzés kimaradt.

A kaposvári extrememan113 55 perces úszása után elkezdtem azon is komolyan aggódni, hogy mennyi időt fogok itt veszteni, de pont az ellenkezője történt. Legyen ez a pihenés, ismerősök által kajámba csempészett doppingszerek vagy lábvizek eredménye, de amikor közeledtem a második bójához, órámra tekintettem és meglepő 28 perc körül időt mutatott. Első úszó kör vége 43 perc környékén ért és ez teljesen felvillanyozott, lenyugtatott. Második körben kicsit visszavettem már a tempóból és tartalékoltam a lábamat a bringára. Így 1:32:22-es idővel másztam ki a tavacskából és ez valami hihetetlen volt a számomra, mert valaha régen, egy messzi-messzi galaxisban annyit tűztem ki magam elé, hogy ha egyszer 1:30:00-as idő alá be fogok csúszni úszáson, azzal örök életemre meg fogok elégedni.

Ez most elérhető közelségben van :)
A depót úgy igazán elnyújtottam – inkább átnéztem kétszer, hogy mindent bepakoltam-e, mint hogy valamit véletlen ott felejtsek.

Kerékpár:
Aki kicsit is ismer, sejtheti, ez volt az rész amit a lehető legkevésbé féltem :)

Az úszásról friss lábakkal jöttem ki, a depózás jól sikerült, előző héten a Nella jóvóltából még az új 105-ös szett is felkerült a bicajomra, így hát nem volt igazán félni valóm. Nyugiban kezdtem neki és végig lazára vettem a biciklizést. Kiélveztem az arborétum szépségét, hogy Extrememanhez képest ekkor még nem is volt extrém meleg. Előztek páran, én is előztem és végig próbáltam 150-es pulzus közelében maradni, kis türelmet gyakorolni. Élveztem igazán a biciklizést és 75-ös körről frissen érkeztem meg a segítőimhez Nagyatádra nekem úgy tűnt, hogy seperc alatt. Sajnos a második kis kör végére éreztem már, hogy valójában nem ennyire idilli a helyzet. Vagy a sok folyadékkal vagy túl sok sótablettával sikerült tönkretenni a gyomromat. A bringát még így is majdnem komfortosan fejeztem be, csak egyedül a talpam fájt kicsit.

Futás:

Nekem itt kezdődött a fekete leves. Tele gyomor és amint elkezdtem futni a pulzusom felugrott az egekbe szindróma miatt úgy döntöttem, hogy az első 2 kört lazára veszem, lehűtőm magamat, helyre teszem a gyomromat kevés frissítéssel, kis kólával és hasonló akkor jónak tűnő praktikákkal… Bár a magam lehűtése jól sikerült, sajnos közben teljesen átáztattam a cipőmet és a zoknimat. Sikerült szert tennem pár hatalmas vízhólyagra és már futni képtelen voltam.
Ekkor már csak egy dolog járt a fejemben: NEM ADOM FEL. Ahogy volt edzőm, Gyula is megmondta, ha csak nem vagy olyan állapotban, hogy az egészségedet komolyan veszélyeztesse, akkor ne add fel. Csatlakozott hozzá a kaposvári verseny tüskéje és tudtam, hogy nincs az az isten hogy én itt kiszálljak. Időm volt bőven… egy ironmanen mindenre van idő. Fejben teljesen magamnál voltam és tudtam, ez bizony meglesz. Ha fájó lábbal és lassan, nem úgy ahogy eredetileg terveztem DE MEGLESZ! Időlegesen mindig csatlakozott hozzám valaki, akivel beszélgetni tudtam és lemaradt vagy előrerohant kicsit és így nem igazán éreztem magamat magányosnak :)

Este 11 előtt nem sokkal, 15:22:54-es idővel léptem át a célvonalat és lettem ironman… Egy álom vált valóra, amiért évek óta hol többet, hol kevesebbet dolgoztam :)

Az út…

Ott álltam a célvonalt átlépve barátnőm ölelésében elmúlt 3 évvel a hátam mögött – annyira régen vettem először fejbe és találtam ki ezt a célt. Akkor indultunk először jó barátommal váltóban és akkor hallgattam először a Vangelist. Rögös volt az ideig vezető út, de annál élvezetesebb, tanulságosabb és akkor még a megismert emberekről, új barátokról nem is beszéltem…

A felkészülésről?
Ahogy mondani szokták, sosincs olyan, hogy tökéletes felkészülés, de az a két hét betegség május legelején igazán nem hiányzott. A regenerációban egy 1 hetes japán út sem segített a 16 órás repülőútjaival, jetlagjével, de ez igazából nem panasz. Ezzel az úttal nekem egy másik álmom vált valóra közben :)

És hogyan tovább?
Ez volt az első, de nem az utolsó ironmanem!

Jövőre nem tervezek indulni Nagyatádon, de ennek igazából csak egy oka van: imádkozom azért, hogy a segítőm és legjobb barátom álma valóra válhasson és jövőre ő legyen az ironwoman. Idén én minden hibát elkövettem, hogy ő tanulhasson belőle és ügyes legyen jövőre :) Szívesen! No pressure Priszci!

Két év múlva még visszatérek ide és újra letesztelem magam. Úszásból ha jól érzem, sok-sok edzéssel, de 20 percet le tudnék faragni és a bringát is be lehet vinni 5 és fél óra alá és akkor a még futásról nem is beszéltem. Lehetne még ebből 12 óra alatti idő is… Hogy hogyan jutok el ide, azt még nem tudom, de mint a mottó is mondja: Az út maga a cél :)

Azért sejtéseim természetesen vannak:
– Jövőre elsősorban féltávokat szeretnék teljesíteni augusztus végén, szeptember elején egy teljes távval. Kaposvárra mindenképpen visszatérek például.
– Álmodozom már rég óta egy 24 órás bringán, ezért lehet, hogy júliust ezzel kezdeném, hagyva időt a regenerációra más versenyekre.
– Hasonló álmom a Kinizsi 100, mellyel 5-6 év után újra megpróbálkozom jövőre.

De addig is a következő fél évben a következő dolgokon lesz a hangsúly ebben a fontossági sorrendben:
– Megfelelő mennyiségű és minőségű regeneráció
– Étkezés
– Futás
– Úszás

Forrás és folytatás: http://ironman.icarusdes.com/2016/08/nem-adom-fel-myronman-1-0/

Bejelentkezés

Hozzászólások