Get Adobe Flash player

LIVE közvetítés

Motiváció 2017

Tisztelt Nagyérdemű! 

Kis hazánkban mindenkinek büszke sziv dobog a keblében, hiszen az Olimpián magyar fiúk-lányok teljesítményükkel egyik ámulatból a másikba átcsapó reakciókat váltanak ki az itthonról szurkoló emberekből.
Nagyatádon immáron három hete hogy az eXtremeMan tér elcsendesült, kiürültek a futópályák.
Hosszú év áll mögöttünk és az olimpia sikereken felbuzdulva mosolyogva tekintünk a következőre.
Ugyanakkor hála istennek a múltba, a régi múltba is nosztalgikus derűvel és szélesen meleg mosollyal pillantunk vissza. "Kis" versenyünk 27 éves pályafutása alatt sok mindennek lehettünk Nagyatádon szemtanúi: teáskannával a fején futó versenyzők, leánykérések a célkapuban, házasságok a célkapuban, véletlenül egyszemélyes váltócsapat indulása és célbaérkezése, kerékpáron kolbászt rágcsáló sportolók.Azt gondolhatnánk, kevés olyan finisherünk van, aki ezeknél a pillanatoknál szinte mindig jelen volt, pedig vannak!
2004. augusztus 22-én, a fent említett "teáskannás" futó, Hámori János "Fajankó" ötlete nyomán megalakult a "Tízen Túliak Társasága".

Ennek az elit csapatnak azok triatlonisták lehetnek tagjai, akik már legalább 11-szer célba érkeztek Nagyatádon

(Major Joe őszinte bánatára, aki csak a rajt előtti napokban értesült róla, hogy a 10-szeres célbaérkezés nem elegendő a megtiszelő tagsági cím megszerzéséhez).
Ezek a finisherek örökrajtszámot nyernek, egy szabadon választott 21-999 közötti rajtszámot csak az ő nevükre állít ki az eXtremeMan szervezőbizottsága.

Mi lehet a TTT-nél is elitebb?
Magától értetődő módon egy olyan csapat, amelynek tagjai már több, mint HÚSZSZOR is célba értek.
De ugyan, ez szinte lehetetlen, kimondani is izzasztó.
Vagy mégsem? A legnagyobb büszkeség és megtiszteltetés számunkra, hogy az idei versennyel immár 5 olyan finisherrel is büszkélkedhetünk adatbázisunkban, akik Nagyatádon legalább 21-szer célba érkeztek.
Ez az intejúsorozat ezzekel a versenyzőkkel készült és örömmel jelenthetjük, hogy mindegyiküknek sikerült idén is átszakítania a célszalagot. 

 

Az első ilyen interjú alanya Kiss János, aki a nagyágyú Szebeni Bandi bácsi után a második olyan finisherünk, aki beléphetett a HÚSZAT HÁGÓ HUSZÁROK elitebbnél is elitebb klubjába:

 

Ez lesz a 23. nagyatádi versenyed. Mikor lépett be a triatlon az életedbe?

Valamikor 87 nyarán történhetett. A legelső ehhez hasonló verseny, amin részt vettem, a szolnoki nonstop quadriatlon volt. Majd utána indultam rövidtávon Orfűn, Sopronban, ami aztán néhány év alatt elvezetett a fadd-dombori féltávig. Persze igazából én futással kezdtem, azt is teljesen amatőrként Balog Gábor futóbarátom unszolására. Hogy jött be a képbe Nagyatád? Valamikor 90-ben amikor a Sopronban a Fertő tónál sátoroztunk Balog Gábor barátommal, akkor találkoztunk egy házaspárral, akik addigra megcsinálták a Balaton Szupert. Ők mesélték nekünk hogy idén az elmarad és Nagyatád lesz helyette. Akkoriban számomra ez még a totál elképzelhetetlen kategóriába tartozott, hiszen még csak a féltávnál tartottam. Ennek a duplája? Reménytelen próbálkozásnak tűnt. 91-ben viszont valahogy már mégsem tűnt annyira reménytelennek, hiszen ott voltam a rajtnál Nagyatádon.

 

Azóta viszont sorozatban, időnként megszakítva a szériát, mindig visszatérsz Nagyatádra. Mi motivál arra, hogy minden évben tiszteleted tedd nálunk?

Jó kérdés, biztos lennie kell valaminek, mert gyakorlatilag minden más versenyt abbahagytam. Nekem már nagyon hosszú ideje ez az egyetlen versenyem minden évben. Valamit biztosan nagyon jól csináltok! Sokáig ez volt az egyetlen hosszútáv Magyarországon, és emiatt az ember egyszerre gondolja elérhetetlennek, mégis teljesíthetőnek.

 

Az elmúlt 22 alkalom közül, amikor nálunk versenyeztél, mi volt a legemlékezetesebb pillanatod?

Azt kell, hogy mondjam, mind a 22 versenyem egyenlő súlyú részletességgel él a fejemben, de azt hiszem számomra a legkülönlegesebb verseny a legelső volt. De még egyszer mondom, mindegyik fantasztikus volt, nehezen tudnék kiemelni egy olyan versenyt, ahonnan nem jó emlékekkel tértem volna haza.

 

Említetted, hogy futással kezdted. Ezek szerint a triatlon három száma közül ez az erősséged?

A futás egyértelműen erősségem. Az úszásom egy kicsit felejtős, úgy mondanám, hogy az úszásom nem tudása nem elégséges. Soha nem voltam egy nagy bicajos, úgyhogy igen, a futást érzem a legközelebb magamhoz, nem egyszer sikerült 3:16-on belül futni. Ahhoz képest, hogy zéró sportolói háttérrel indultam, ez nem egy rossz eredmény talán.

 

Ezek szerint korábban tényleg nem sportoltál?

Nem igazán, és ténylegesen azóta sem jártam se edző, se egyesület környékén. Talán lehettem volna jobb, ha nem így lenne, de azt hiszem így is sok energiát és időt fordítottam azóta is a sportolásnak. Idővel ez az ember életének részévé válik. Optimalizálva van percre pontosan minden, megvan a reggeli úszásnak pontos koreográfiája, az ember belefekteti azt az időt, amit tud. De persze vannak az életben fontosabb dolgok.

 

Együtt sportolsz a családoddal?

Igazából annyira nem, ők is csinálják a maguk dolgait, átfedés viszonylag kevés van. Egy párszor elkísértem a kisebbik lányomat félmaratonon, de mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy megtalálja önmagát ebben a kapcsolatrendszerben. Nem tudnám megmondani mi ennek a receptje, de valahogy sikerül a családot a sporttal összeegyeztetni. Nyilván sok segítség és empátia kell mindkét oldalról, de megoldható, semmi nem lehetetlen feladat. A legnagyobb támogatóm a közvetlen család.

 

A legjobb eredményedet 1999-ben mented, 10:36-ot. Húszat Hágó Huszárként tervezel még a közelébe jutni ennek az időnek?

Azt hiszem tervezni ezt már nem reális, idővel az embernek tekintettel kell lennie a saját korlátaira. Még ha nem is akar, azok akkor is szembe jönnek. Ez egy olyan dolog, amit el kell fogadni.

 

És azt lehet tervezni, hogy hányszor fogsz még indulni?

Mindig a következő versenyt nézem. Nagyon nagy öröm számomra, amikor sikerül odáig eljutnom, hogy még egy évet sikerül teljesíteni, az egyszerűen valami fantasztikus érzés. Utána az ember már gondolhat a következőre, de hogy ez meddig megy… Amikor a visszatekintek, igazából az a furcsa, hogy egyáltalán hogy jöhetett ez össze? Annyi minden közbe jöhet, annyi minden eltérítheti az embert valahova máshová, hogy az esély nem túl nagy. Ennek tükrében nem mondhat az ember olyat, hogy elkezdem csinálni és aztán megcsinálom még húszszor. Nem hiszem, hogy annak idején bármelyikünk is így állt volna a dologhoz. Nagyon sok mindennek kell sikerülnie, hogy egy ilyen verseny összejöjjön, ezért mindig a csak következőt nézem. Hogy meddig tudom folytatni? Ki tudja? A legfontosabb, hogy legyen az életben stabilitás és állandóság, de számolni kell a fricskákkal is. És persze időnként a változás előnyös is lehet.

Mit üzensz azoknak, akik először fognak rajthoz állni?

Irigylem őket és szurkolok nekik!

 

János idén 12:21:02-os idővel, 23. alkalommal szakította át a rajtszalagot, ezúton is ismételten csak gratulálni tudunk minden sikeréhez, továbbá kívánunk jó sportolást, reméljük még sokszor fogunk találkozni vele a nagyatádi futópályán!

 

 

Bejelentkezés

Hozzászólások