datetime
Get Adobe Flash player

Motiváció 2016

Interjúsorozatunkban továbbhaladva - a HHH legfiatalabb tagjával beszélgettem még a verseny előtt: milyennek látta az elmúlt két évtizedet, milyennek látja Nagyatádot?
A Dzsúdóbajnok, Járdán Zsolt a következéppen vélekedett a dicső múltról (és jelenről):

 

Mióta triatlonozol?

Pontosan 95-től, az első nagyatádi versenyem óta. Előtte még csináltam egy rövid távot és rögtön utána életem második triatlonversenye nálatok történt.

 

Korábban nem is triatlonoztál?

Nem. Én hat éves korom óta dzsúdózok, az Egri Triatlonklubnak csak később lettem tagja. Annak idején szerveztek Eger mellett egy kis tó partján, Ostoroson egy triatlonversenyt. Kellettek oda a segítők és valahogy megtaláltak. Nem kis munka volt, előtte két hétig kaszáltuk a bicajos utat, hogy egyáltalán a depó környékén a futók és kerékpárosok át tudjanak járni. A kaszálás közben találkoztam az akkori nagy nevekkel, a Krajnyák Gyurival, Dr. Sípos Péterrel, Dr. Nagy Istvánnal, akiktől tanultam a sportot, ők voltak nagy hatással rám.

 

Nagyatádon kívül hol szoktál versenyezni?

Az a nagy helyzet, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, hány versenyen voltam Nagyatádon kívül. Itt-ott a 22 év alatt beszorítottam egy Tiszaújvárost, egy Kiskörét, egy olimpiai távot, két-három sprint távot és lényegében ennyi az összes. A dzsúdóval is nehéz összepárosítani, mondjuk az elmúlt 15 évben ez úgy állt be, hogy ősz-tél dzsúdó, tavasz-nyár triatlon. Lényegében hosszú éveken át az egyetlen triatlon verseny, amin indultam, az Nagyatád. Bár az igazsághoz tartozik, régóta tervezem, hogy ezen változtatok, egyre többet kacsingatok más hosszú- és féltávú versenyek felé is, de valamiért ez eddig nem jött össze, vagy család vagy munka közbeszólt. Egyébként sokszor a gyerekeim is kérdezik: „Apa, beneveztél már Nagyatádra?”

 

Ha 95-ben kezdtél nálunk, akkor lényegében azóta egyetlen alkalmat sem hagytál ki?

Ez nagyon sokban múlott a szerencsémen. Nagyon jó csillagzat alatt kell születni ahhoz, hogy a verseny napján 22 éven át minden rendben legyen és bizony volt két alkalom, amikor nagyon beteg voltam. Antibiotikumot ettem reggelire és úgy álltam rajthoz, hogy majd verseny közben meglátom hogyan alakulnak a dolgok. Úszáson azt mondtam majd eldöntöm a kerékpáron, a kerékpáron pedig majd a futáson, aztán egyszer csak a célban találtam magam. De nyilván emiatt volt egy-két év, amikor az időeredmény brutál rosszul sikerült, volt rá példa, hogy 15 órát mentem. Néhol volt egy kis remegés, beájulás, teljesítmény visszazuhant zéróra kergetett a „kalapácsos ember”. Nehezen frissítek 100 kilométer felett, főleg ha egy kis tempót is szeretnék diktálni, nem csak várost nézni. Viszont több éven keresztül mentem 2 percre pontosan ugyanolyan eredményeket. 12:07 volt a csúcsidőm, tisztában vagyok vele, mennyit kellett akkor ehhez edzenem. Azóta persze egyre nehezebb azt a szintet elérni, hiszen családom is van, három gyerkőccel, de ettől függetlenül idén is ott leszek és tolom neki.

 

Akkor ezek szerint nincs tervben megdönteni ezt a 12:07-es időt?

Persze hogy szeretném megdönteni a 96-os időmet, csak évről évre nagyon átírhatják a terveimet a körülmények. Nem ebben az évben fogok csúcsot dönteni, de egy bicajváltás és egy kevésbé hektikus év után látok rá lehetőséget, hogy meglegyen. Mostanában többet kerékpározok, elkezdtem montizni, négy alkalommal csináltuk végig baráti csapatommal a Red Bull Dolomitenman extrém váltóversenyét, ahol én voltam a kerékpáros. Azóta is sokat montizok ami külön örömet okoz nekem, nagyon motivál, mivel az is egy szenzációs verseny. Az elmúlt négy évben csak erre a két versenyre járok: hozzátok és a Dolomitenman-re. De persze a 2000-es évek elejétől visszaálltam dzsúdózni is mastersban, és az elmúlt nyolc évben kategóriámban mindig sikerült dobogós helyet szerezni, sőt 2009-ben masters magyar bajnok is voltam. Annyit profitáltam a triatlonból, hogy a küzdelmek is jobban mennek. Leegyszerűsítve a dolgot még mindig dzsúdós vagyok a triatlonisták között.

A legfiatalabb tagjaként a HHH-nak honnan ered az elköteleződésed Nagyatád felé? Mit jelent számodra ez a verseny?

Nagyon sok jó élmény köt hozzá. A kezdetekben ment a cinkelés a klubtagjaim között, hogy ezt úgysem tudom megcsinálni, főleg annyi edzéssel, ami akkor bennem volt. Több se kellett hozzá, lementünk Egerből ketten-hárman és megcsináltuk. Ugrattuk egymást, hogy aki ennél kevesebb edzéssel is végigcsinálja, az „festi magát”. Az úszással dzsúdósként nem álltam nagy barátságban, de az évek során sokat fejlődtem ez a téren. Miután először sikerült célba érkeznem Nagyatádon, már tudatosan készültem a következőre és hát ennek megfelelően alakultak az eredmények is. Egy idő után voltak olyan évek amikor a számok bűvöletében indultam, hogy de jó lenne megcsinálni nyolcszor, aztán kilencszer, aztán tízszer, aztán ha már tizennyolcszor sikerült, akkor húszszor is. Most tartok ott, hogy ha ennyiszer sikerült, talán meglesz a harminc is! Olyan ötletek is megfogalmazódtak, hogy addig csinálom, amíg a legidősebb fiam is végigmegy velem, vagy addig míg a középső fiam végigmegy velem, szóval mindig megvan a motiváció. Persze évről évre nehezebb lesz, de majd összerakom a dolgokat. És persze mindig nagyon jó találkozni itt az ismerős arcokkal, helyekkel. Példaként megemlíthetem a Kakas vendéglőt, ahol lassan szerintem megírják majd a történetünket. Amikor először jöttem ide a nejemmel trabanttal hozzánk igazították a zárást, mert mindenképp kellett ennem egy levest verseny után, és alig győztek megvárni. Így minden évben megkapom a kérdést Robitól mennyit edzettél? Meddig kell nyitva lennünk? J Sok aranyos történet fűz Nagyatádhoz.

 

És melyik volt ezek közül a legemlékezetesebb?

Nagyon sok minden változott az elmúlt 21 évben. Egy jó darabig Trabanttal jártam Nagyatádra, de a legelső alkalommal még vonattal utaztam le Egerből legalább 135 átszállással, akkor fogadtam, meg hogy soha többet nem ülök vonatra. 95-ben ez az utazás nagyon odavágott. Stoppal valószínűleg előbb leértem volna. Utána már Trabanttal érkeztünk és egy másfél éves gyerkőccel együtt a kempingben szálltunk meg, de akkora vihar kerekedett, hogy be kellett kéredzkednünk más szállásra. Na, ez emlékezetes volt, elázva sötétben kellett átköltöztetnem a családomat a verseny előtti éjszaka. Most már kényelmes hotelban megszállva kísér el a család. Ami számomra még különleges tény, és ezt előre le is kopogom, hogy talán én vagyok az egyetlen, akinek még nem volt Nagyatádon defektje pedig már 21 éve ezt nyomom. Azt hiszem, ez ritkaságszámba megy.

 

Mit vársz az idei évtől?

Első sorban, mint minden évben: végigmenni. És persze jó lenne egy tisztességes eredménnyel zárni. Én úgy tartom, hogy mindig úgy emlékezik az ember a versenyre, amilyen jól esik az utolsó pár kilométer. És én nagyon figyelek arra, hogy ez mindig jól essen, nem akarom magam megszakítani egy pár perccel jobb eredményért azért, hogy beérkezzek pár helyezéssel előbb. Itt csak magammal versenyzek, semmi nem múlik 2 percen a helyezés pedig nem fontos számomra. Rengeteg támogatást kapok a családomtól, akik minden évben elkísérnek. Edzésnek fogom fel ezt a versenyt, nekem ez az „Apák napja”

 

Örömmel jelenthetjük, hogy Zsolt július 30-án 14:28:29-es idővel 22. alkalommal is sikeresen célba érkezett! Biztosak lehetünk benne, hogy egy ilyen lelkes "sportőrült" elég elhivatott ahhoz, hogy meg se álljon addig a bzonyos harmicas számig! Találkozzunk jövőre és gratulálunk!

 

 

Bejelentkezés

Hozzászólások