datetime
Get Adobe Flash player

Motiváció 2016

A Családi Nagy Nap!

Szeretnék egy rendhagyó beszámolót megosztani Veletek. Azt hiszem kicsit MÁS lesz mint amiket eddig írtam, de…

Hát az úgy kezdődött….na NEM, azért ilyen hosszú ne legyen!  :D

Szóval itt most nem csak az én versenyemről lesz beszámoló, hanem az egész CSALÁDUNK  (ez nem  váltó),  hanem 3 egyéni és  egy „nemakármilyenváltó” élményeit, felkészülését, versenyét szeretném megosztani veletek.

Egy pár szó az előzményekről: Tavaly ott voltunk mi is Nagyatádon a Nagy Napon. A nagyobbik fiam Gergő és Én egyéniben, a férjem, Zoli váltóban a kisebbik fiam segítőként. Nagyon jól éreztük magunkat és szeptember 1 –én nem is lehetett kérdés, hogy nevezünk-e az idei versenyre. No de a férjem is elkapta a fertőzést és emlékezetessé szerette volna tenni a 2016-os évet, mert  idén 50 éves!  Szóval úgy nézett ki a versenyünk hogy Gergő ( a nagyobbik fiam) , Zoli  (a férjem)  és Én egyéniben indulunk és az utolsó pillanatban a kisebbik fiam az edzőtársaival-barátaival a 3 fős váltó versenyre vállalkozott. No ez lesz a kihívás logisztikában! :D Gyékényesen foglaltuk a szállást és már egy héttel a verseny előtt aklimatizálódtunk.

És most ha megengeditek külön szeretném leírni azt, hogy kinek mit adott ez a felkészülés és az Év Leghosszabb Napja.

Zoli (a férjem) korábban elég komoly szinten művelte a focit (NBI-ig eljutott kapusként) és sajnos ennek még ma is issza a levét.  Nagyon fiatal (18 év) korában a térdéből kiműtötték szinte az egész porcot így sajnos a futás számára nem  egy kellemes érzés és ráadásul a gyorsúszás is a szükséges „rossz” volt. Kemény másfél év volt az úszás tanulásban, de alakul a dolog! A futás hol ment – hol a baker cisztával küzdött és heteket-hónapokat kellett hogy kihagyjon. A bringa volt az erős száma.  A verseny előtti héten – ahogy szerintem sokan mások Ő is a bizonytalanság és a „kezdődjön már a verseny” között ingázott… A taktika a következő volt…bármilyen úszásnemben, de le kell úszni a távot…a bringán ésszel kell tekerni, mert sajnos ott ha túlhajta magát a gyomra nem tudja feldolgozni a bevitt tápanyagot és folyadékot, és a futás első 21 km-ét futni kell. Szóval mivel jó időben Gyékényesen voltunk, tudtunk egy picit edzeni, minden nap egy kicsit úszni, bringázni és futni…persze nem sokat, ez már a pihenő hét volt. 

Gergő (a nagyobbik fiam  -24 éves) – Vele tavaly már végigmentünk a pályán  - óvatosan mert 2015-be a teljesítés volt a cél. Gergő komolyan készült , főleg a futás volt az ami a számára nagy kihívás a végén, annak ellenére hogy 3 fős válójuk az UB-n az előkelő 3. helyen végzett, de tudjuk hogy a 180 km bringa után kicsit másként esik a futás…az úszással és főleg a bringával nincs gond, így nagy terveket szövögetett… :D  Persze a verseny előtti napok kicsit idegesebben teltek, mert attól hogy valaki már teljesítette ezt a távot, senkinek nincs névre szóló befutóérme! :D 

                Én (anya)… hát készültem, sokat jártam hajnalban úszni (5:30) próbáltam  hasonló mennyiségű edzést végigcsinálni mint amit tavaly…annyi előnyöm volt, hogy már az úszást nem a nulláról kellett kezdeni.  Amelyik versenyre csak lehetett elmentem…ezek mindig nagy kihívások számomra, mert a sprint távok nem fekszenek az én lassú tempómhoz, de a felkészülés része kell hogy legyen! Sajnos a Keszthelyi féltáv nem úgy sikerült ahogy szerettem volna ezért az utolsó egy –másfél hónapban sokkal többet edzettem mint tavaly…éreztem is a térdem , de bíztam hogy ki bírja a versenyig.

A VÁLTÓ ( Tóth Máté 15 éves – kisebbik fiam, Balla Bálint 16 éves –edzőtárs és barát, Kovács Márk 17 éves edzőtárs és barát ) a SZEGEDI HALÁSZLÉ !

No, hát ők igazán különleges fiúk! Örülök, hogy velük lehettem, ezen a különleges napon! Itt is szeretném Nekik megköszönni!  Nos ez a három fiú a szegedi Titán TC versenyzői. Napi szinten edzenek úsznak, bringáznak, futnak…sok – sok verseny van mögöttük és azt hiszem még felnőttek számára is példát  mutattak. Hát persze ők is izgultak nagyon, de Bálint apukájától és edzőnktől Balla Pétertől megkapták az útmutatást és az arra a hétre eső könnyített edzéseket! Mivel ők kicsit később indultak már előtte nap mindent megbeszéltünk, hiszen itt ők teljesen magukra lesznek utalva… ha gond van egyedül kell hogy megoldják – és meg is oldottak profi módon mindent,  hiszen igaz, hogy mi is ott vagyunk velük egy pályán, de ez kicsit más.

És akkor jöjjön a Nagy Nap, amire egész évben készültünk edzettünk külön és együtt, sok-sok órát és vártunk is - meg nem is. Ez verseny előtt szinte mindig így van. Úgy érzed,  hogy ha kétszer ennyit készültél volna se lenne elég. Tehát a család 3 tagja Zoli, Gergő és Én az egyéni  7:30-as indulás miatt jó korán keltünk, volt ám nyüzsgés :D , mindenki izgul, szinte egymáshoz se szólunk, a feszültséget már napokkal ezelőtt vágni lehetett volna, most ott reggel már szinte kézzel fogható. Már előtte nap mindent elkészítettünk, bringák letakarítva, kifényesítve, menetkészen, szendvicsek, energia szeletek bepakolva (ezek nagy része úgyis megmarad), kulacsok teletöltve…és indulás a depóhoz. Egész gyorsan ment a bedepózás…egy gyors bemelegítés a vízben (erre tavaly valahogy nem jutott idő) és már ott is állunk a parton – Gergő kicsit előrébb, mert Ő azért nagyon gyors (hozzánk képest) – mi a férjemmel kicsit hátrébb…én nagyon nyugodt voltam…talán túlságosan is…a zene ilyenkor már teljesen kikapcsol minden mást…tudom, hogy nagyon-nagyon hosszú nap lesz és nem tudom, hogy a vége az jó lesz-e, de nagyon reménykedem. Csak azt szeretném most, hogy mindenki beérjen. És nézem a vizet, fogom a férjem kezét…hát eljött a pillanat…de sok emlék, edzés, küzdelem eszébe jut ilyenkor az embernek…és RAJT …és szépen besétálunk a vízbe. Úszok és tudom, hogy az egész családom ott van és ez nagyon-nagyon jó érzés. Megvan az első kör…nem tudom, hogy mennyi az idő, mert nem látom az órát, próbálok lábvízen úszni…aztán nagyon hamar vége a második körnek…és hallom amint a Bálint (a Szegedi Halászlé első úszója kiabál Nekem), de hát az nem lehet, akkor még nem telt egy 1:20…(tavaly 1:33-at úsztam) már vigyorgok és futok a bringámhoz …szuper rajtszámot kaptam 36 (ez jelent valamit) és így nagyon könnyen megvolt a bicikli is (körülöttem szinte már mindenki kint volt a bringa pályán)! És meghallom a 2. ágyúszót is, most indulnak a „kicsik”…és mosolygok, mert az úszás nagyon jól ment…és észre sem veszem de a bringa is meglódul alattam és csak mosolygok és jól érzem magam…nagyon gyorsan beérek Nagyatádra. Ott már várnak a segítők (Laci és a Csabi), akik profik és mindent másodpercek alatt kicserélnek, feltöltenek…tőlük tudom, hogy a Gergő nagyon megy! Jönnek a következő körök és minden oké, kicsit meleg van, kicsit már fáj a gyomrom, nem is merek se inni, se enni nagyon, az izotoniásra már gondolni se birok…kicsit tartok tőle, hogy ez kevés lesz a futás előtt. Minden körben megkérdezem, hogy ki hol tart…hogy bírja…a kicsik is nagyon jönnek…szinte a bringán utol érnek… azért már vártam a bringa végét, de tudtam, hogy a futás lesz a legnehezebb…4 óra alatti maratont terveztem…gyors depó és már irány is ki a futásra. A Gergővel nem találkoztam mindig elkerültük egymást, Zolit 2x láttam, a váltós fiúk meg csak előzgettek…nagyon bíztam, hogy mindenkinek sikerül beérni…lassan telik ám ez a 8 kör és annyi minden történt/történhet közben. Csak víz, kóla és sótabletta a menü és az utolsó körökben már csak víz és az se esik jól. Jó meleg is volt már a futásra, de tudtam, hogy csak rakni kell az egyik lábam a másik után…fogalmam sincs, hogy  mennyi a verseny idő, csak akkor néztem meg amikor a célba fordultam, de ott valahogy elhomályosult a látásom és azt láttam 11:18…ez nem lehet igaz!!!! Azt tudtam, hogy az 5. lány vagyok és hogy korosztályos I.helyre futottam be, de ezt az időt nem is mertem elhinni…főleg hogy utána felvilágosítottak hogy az 11:13 lett (csak már kicsit könnyes volt a szemem). És ott a célzónában vártak a fiúk!!!! Gergő korosztályos II. hely…Szegedi Halászlé a váltók között az abszolút ELSŐ…már csak a férjem érjen be!!! Nincs jól sajnos már többször hányt is…szorítunk Neki és Én TUDOM, hogy meg fogja csinálni…van még 3 kör…2 kör…1 kör….és várjuk, hogy együtt futhassunk be vele és  azt a RÓZSÁT át tudjuk adni EGYMÁSNAK!!!

Azt hiszem ez volt a mi LEGHOSSZABB ÉS LEGSZEBB NAPUNK!!!! MINDENKI A CÉLBAN !!!!

Az „ÚT” EGYÜTT könnyebb!!!!!

Tóth Zoltán, Makra Ágnes,  Tóth Gergő,   Tóth Máté, Balla Bálint és Kovács Márk

 

 

 

 

Bejelentkezés

Hozzászólások