Get Adobe Flash player

LIVE közvetítés

Motiváció 2017

Nehéz volt rábeszélni magam a tegnapi futásra.
Bevallom még izomlázam volt a hétvégi balatonboglári duatlon OB versenye után.
Mielőtt bárki megmosolyogná ezt a mondatot, azért ismerni kell hozzá a boglári pályát. 
A futás pályáját a szervezők "ismerd meg Magyarország nevezetes pontjait" jeligével háromszor is felvezették a  balatonboglári Gömbkilátóhoz... és ez felfelé még ok, no de lefelé "veretve" futni - hát nem egy "combkímélő" üzemmód.
No, mindegy... miután a hétvégére meghívást kaptam a szervezőktől a Nagyatád Maraton versenyére, és a hét második felében egyszerűen nem fér már bele az időbeosztásomba a futás (ügyelet és egyéb erősen estébe nyúló délutáni szakrendelések), de azért legyen mégis némi kilométer a lábaimban, hát elindultam futni.
Jobb ötlet híján az eXtremeMan drive-on.


Egyébként épp tegnap volt a Város Napja, így az eXtremeMan drive is fel volt lobogózva, épp úgy, mint majd a Nagy Napon.
Nyögve-nyelősen, csoszogósan indultam.
Hajnalban keltem a Triatádos srácok úszóedzésére vittem a fiamat, és hamár ott voltam, hát én is tempóztam egy órácskát. Jobbak is lettek a végtagjaim, de most mégis... nagyon nem esett jól a mozgás.
Gondoltam az eXtremeMan téren majd megállok, nyújtok egy kicsit, 'oszt hazafutok...és mára ennyi.
Nos, útközben találkoztam néhány gyorslábu fiatallal, intettünk egymásnak, és egy kicsit jobb kedvem lett, hogy mások is kint vannak a pályán... persze próbáltam rendezni is magam, hogy valami futómozgás félét lássanak rajtam... mégiscsak a "főnökük" vagyok.
Eszembe jutottak a nagyok. Amikor nyáron Joe-t és Marcit vezethettem fel ezen a pályán.
Hogy milyen hihetetlenül jól mozogtak...pedig előtte volt számukra némi egyéb feladat is..
Aztán sorban egymás után jelentek meg előttem a Jó Barátok arcképei.
Mindannyian ezen a pályán küzdöttek.
Öcsém... Gergő... Norbi...és a többi nagy harcos.
A térre kanyarodva két anyuka futott velem szembe... Mindkettőjük csemetéje ott volt Balatonbogláron.
A gyerkőceik már túl voltak a hajnali úszóedzésen, sőt délután már futottak is...
"Hajrá Gyula! Ez az Gyula!" - szólt a biztatás tőlük is...
Hát, nem illett pont akkor megállni. Tovább mentem.
Jó döntés volt. 
A mozgásom kezdett egyre jobban összerendeződni. Megláttam egy sporttársat magam előtt...
"A Rendőrségig el kellene kapni..." - és már mosolyogtam magamon, hogy milyen hülye vagyok...
"Csak nyugi, nyugi, nem sietünk sehová, örülj, hogy futsz, és élvezd a futást..."
Így tettem.
És persze azért a hét végi félmaratonon is gondolkodtam.
Nem akarok P.B.-t futni, csak élvezni a futást, valahogy úgy, abban a ritmusban mint most...
És ahogy ebben megállapodtam magamban, sorban tűntek fel szemben is az ismerős arcok...
Most már mindenkihez átmentem pacsizni, és most már én biztattam a többieket.
Az edzésnaplómba pedig nagy betűkkel beírtam: 
Jóleső 10km az eXtremeMan drive-on ... mert:
"Az eXtremeMan drive-on sohasem futsz egyedül!"


 

Bejelentkezés

Nyelvek

Hozzászólások