datetime

Motiváció 2017

ERŐ-HATÁS-ELLENHATÁS.

 

 

 

Életmód váltásként indult a történet. Lelkes amatőrként jelenleg már a következő felkészülési szezonomba vágok bele. Ki gondolta volna, hogy egy kihívás ilyen lavinát indíthat el. Erő- hatás-ellenhatás.

Mindenképpen avval kezdeném, hogy hálámat fejezzem ki mindenkinek, aki ebben a nagy gépezetben részt vessz.

Életet sokféleképpen lehet menteni. A nagyatádi verseny ennek egy speciális formája.

Az elmúlt 20-25 évben rengeteg eseményen vettem részt, ami vagy így, vagy úgy sikeres, felkészült, igényes rendezést mutatott. Kevésnél éreztem azonban azt az emberi pluszt, amit Nagyatádon érzek.

Már 4 éve annak, hogy egy nagyon kalandos, nagyon hosszú utat megtéve az utolsó kilométereimet róttam a futópályán. Minden erőmmel elkészülve küzdöttem az első célba érkezésemért, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy idősebb biciklis úr lelkesen beszél a megfáradt versenyzőkhöz:

 „Már megy le a nap, innentől kicsit könnyebb lesz.

Próbálj egy kicsit sétálni, nyugodtan lélegezz, ezáltal te is megnyugszol.

A mai nap egy életre veletek lesz.”

Később tudtam meg, hogy az idősebb úr a verseny egyik fő szervezője. Éreztem benne azt a tűzet, ami az egész városra jellemző.

Tavaly úgy hozta az élet, hogy egy barátomra várva lekéstem a hajnali buszt. Szerencsémre a bicikliszállító teherautó sofőrje megmentette a napom és megszánt. Széles vigyorral konstatáltam, hogy a másik sofőrhöz meg a barátom kunyerálta be magát, akire vártam.

Volt időnk beszélgetni. Megkértem, hogy meséljen arról, hogy az Extrememan milyen szerepet játszik Nagyatád mindennapjaiban, mert sok város panaszkodik arra, hogy ezek a versenyek felbolygatják az életüket.

A válasz nagyon egyszerű volt: Tudja uram, mi itt Nagyatádon csak úgy mérjük az időt, hogy az Extrememan előtti meg az utáni időszak.

Kicsit elkalandoztam. Bocsánat! Csapjunk a lecsóba.

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én már a futás közben, a célba érkezésem előtt osztottam, szoroztam, mérlegeltem és gyorsan kiszámoltam, hogy ha idén 2 órát tudtam javítani, 16.18 ről-14.14-re, akkor hogyan és miből faragva lehet további 2 órát lecsípni.

107 kg-al tudok 14.14 et, akkor 20 kg súlyvesztésnél futás, bringa automatikusan megy lefelé és kezd közelíteni az általam kitűzött 12 órás Űr időhöz. Természetesen minden relatív. Ugye, hogy ugye! Mi kell ehhez. Papír és ceruza. Könnyű ez, mint az 1x1.

Ide nekem a következő Nagyatádot. Kinek van ideje kivárni azt a 365. 364. 354.334. 320 napot. Miii vaaan már eltelt 1.5 hónap és én még nem merültem bele az edzések tengerébe. Sebaj, van még pár napom a SPAR Maratoniig. Valahol el kell kezdeni, nem? Jó volt feltöltődni augusztusban a családdal, persze kár azért a plusz 6-7 kg-ért, de kell a ZSÍR, mert hát a szénhidrátok a zsírok tűzében égnek el. Tanár úr én készültem.

 

1.    Stáció.

SPAR Maratón mindig óriási élmény- Párszor már célba érkeztem, de még soha nem utaztam a záró buszon. 21 Km- nél kénytelen voltam felszállni, meert kénytelen voltam PONT. Banán, hidegital, városnézés. Zsíír! Úgy látszik, nem csak én potyázok. Egyre több és több és több ember kerül fel a buszra.

Már nem olyan zsír. Majd jön az első ember, aki nem tudja bent tartani mindazt, amit bevitt. A következő ember a szagoktól, majd a következő a látványtól dobja ki a taccsot. Hahó! Hahó! Le a-ka-rok szállni.

Fáradtan hazavonatozok, kullogok Nagymarosra. Lesütött szemmel kell végighallgatnom a na ugye én megmondtam kezdetű hegyi beszédet. Ui: 3 nappal a verseny előtt még lázasan ne menj futni 42 Km-t csak azért, mert nem tudod elengedni a távot.

 

A SPAR után pár hét természetesen kimaradt, míg a sebeimet nyalogattam.

 

 

2.    Stáció.

A bringás alapozás gerincét a napi 100 km-es munkába járás képezte, heti 2- 3x. Beszereztem egy strapa téli bringát és az összes komoly ruházatott, ami képessé tehette a bringázást, ésszerű határokon belül, amíg a hó le nem esik. Az időfutam bringával az elmúlt évben már rutint szereztem a bejárásban. Élveztem a mindennapos kihívást az utakon, kivéve a harcot az autósokkal.

Volt minden: Hajnali indulás, késő este érkezés.15-20 c napi ingadozás. Kamionok centikre a kormánytól. Idióta gyalogosok, aki képesek kilépni az utolsó pillanatban is. Kutyás üldözések tömkelege. Bringázás a csúcsforgalomban a pesti rakparton a két kocsisor között. Autós nézeteltérések, majdnem bunyók. Defektek mindenféle körülmények között. Ennek az utcai gladiátor képzésnek a legnagyobb előnye az lett, hogy semmitől sem riadtam vissza.

3.    stáció.

A karácsony számomra mindig egy kihívás. Nehezen mondok nemet az ünnepi finomságoknak, ez rendszerint 5-8 kg terhet ró rám minden alkalommal. A mai napig nem derült ki, hogy az ünnepek, a stressz, vagy valami más kiváltó ok miatt kezdődtek a heveny hasi fájdalmak. Mindig is has fájós voltam. A fájdalmat igen jól bírom, ezért nem foglalkoztam vele.

Január végén egy átszenvedett szombati munkanap, majd egy álmatlan éjszaka után saját lábon bementem az egyik BP-i korházba, ahova tartoztam. 5 perc után eltanácsoltak, hogy nem ők az én korházam, nincs ultrahangjuk, de még belgyógyász orvosuk sem. Átküldtek a következő, modern korházba. Ide már nagyon lassan csoszogtam be. Itt azt közölték velem, hogy nem ők az ügyeletes korház, hanem a város túloldalán lévő. Mindenesetre mondjam el a tüneteket. Miután meghallgattak, kértek, hogy üljek le és várjak a mentőre, ami átvisz kb 2-3 óra múlva. Nem volt kedvem még 2 órát szenvedni, de addig piszmogtak a papírral, hogy saját felelősséggel hagyom el a korházat, amíg DE 10 óra-körül összeestem a sürgősségin. Innentől kezdve (felgyorsultak az események). Nekem legalább is úgy tűnt. A vizsgálatok után lehetséges vakbélgyulladással szállítottak át a mentősök az ügyeletes korházba du 18 órára ágyba is kerültem és hajnali 2 kor el is kezdték a műtétet. Az egyszerű laporoszkópiás 3 pontos műtétből átmentek egy vágásos 3 órás perforált vakbélműtétbe. A Főorvos szerint még volt 1 napom hátra Kb. JIPIÉÉ!

40 éve volt az utolsó műtétem (mandula). Minden elismerésem azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik megmaradtak ebben a szétzilált rendszerben, nem hagyták el az országot és még van szívük, energiájuk a folytatáshoz!

 

4.    stáció

Magamhoz térve az orvosom elmagyarázta a műtétet, a problémákat és a rehabilitációt.  Az első kérdésem természetesen az volt, hogy van –e bármi esély arra, hogy 6 hónap múlva részt vegyek Nagyatádon. Megnyugtató választ kaptam. Életbe lépet terv B. Hozni a tavalyi időmet.

Aki volt mostanában műtéten az tudja, hogy mekkora móka kivezetett csövekkel, zacskókkal fél óránként a közös wc-re járni, amin 8 másik ember használ folyamatosan. FUN. Amikor meg már nem kapjuk az fájdalom csillapítót, az meg FUN a köbön. Ami nem öl meg az megerősít! Az eredmény 10 kg mínusz egy hét alatt.

Hazaérve gyorsan átnéztem a neten, hogy milyen rehabilitáció szükséget a hasi műtétekhez. A triatlonos fórumon is körbekérdeztem. 2 HÓNAP SZIGORÚ FEKVÉS! Basszus!

 A hab a tortán, hogy a hazaérkezésem után egy hétre kiderült, hogy egy kisebb sebfertőzést kaptam. Váratlanul elkezdett ömleni a gennyes váladék. Telefon a főorvosnak, aki műtött. Irány Budapest 60 km azonnal, volt a válasz.

2 héten keresztül minden másnap a feleségem vitt Pestre, 60 km oda, 2 óra várakozás, sebtisztítás, kötözés, majd vissza 60 km. Természetesen egyszer mindennek vége lesz. Így vége is lett.2 hónap fekvés után már kezdtem megőrülni, hogy nem mozoghatok.

 

5.    stáció

Április elején mertem először kimerészkedni a szabadba 1-1 Km sétával kezdve. Napról-napra erősödtem. A kutyám lett az edzőpartnerem. Egy kicsi séta, egy kicsi kocogás. Gyorsan gyűltek az 3-5 km-es távok. Hetente 3-x mentem úszni. Először görgővel, majd Májusban elkezdtem kint a bringával óvatosan a terhelést. Júniusra már képes voltam megint bringával munkába járni.

Makacs, másoknak (eszetlen) ember vagyok. Amíg van remény nem szokásom feladni semmit.

Életbe lépet a C TERV. Becsületes helytállás.

Nevezésem volt az 1 hónap múlva kezdődő kaposvári fél távra és a rá 1 hónapra Nagyatádra.

Kompromisszumot adtam magamnak: ha sikerül Kaposváron eljutnia a futásig és tudok 10 km-t kocogni a bringa után, akkor nem mondom vissza Nagyatádot.

Kaposvár egy szép emlék lett számomra. A többire meg már ki emlékszik.

A Persely a következőket tartalmazta:

109 Kg Nagyatádon.

Úszás 110 Km.

Futás 400 Km.

Kerékpár 4300 Km

 

Nehezebb volt, mint az első 2?

·         Határozottan igen.

Gondoltam a feladásra?

·         A futás (séta) minden kilométerénél.

Mi adott erőt?

·         A családom sugárzó lelkesedése.

Lesz 4. Nagyatád?

·         Természetesen.

 

Mondottam ember küzdj és bízva bízzál.

 

 

Köszönöm a családomnak, akik végig mellettem álltak és támogattak.

 

 

 

Bejelentkezés

Hozzászólások