datetime

Motiváció 2017

MEGTETTEM, MERT ELHITTEM!

ELHITTEM, MERT MEGTETTEM !

Otthon ezt a meglepetést készítették a gyermek+ a zenekar tagjai:

Csáknorrisz olyan kemény, hogy sem a gyékényesi tó partján a rajtnál, sem az extrememan célba érkezésnél nem érzékenyül el.

Szerencsere én nem vagyok csáknorrisz.

2012 decembereben elhatároztam, hogy 2017-ben ironman leszek. Hogy miért pont  akkor, azt nem tudtam még akkor. Hagytam magamnak időt felkészíteni a testemet, mert fiatalabb má nem leszek, hogy ne sérüljek le, és hogy élvezzem az egész utat. A felkeszülésből éreztem, hogy megcsinálni simán megfogom, a kérdés csak az idő lesz. 11-essel kezdődő időt szerettem volna, pár perccel 12 órán belül.

Tavaly augusztusban kezdtem el a célegyenesbe fordulást, és kezdtem el antiszociális lenni a családommal, barátaimmal. Megfelelően szerettem volna felkészülni, mint az első pillér egy jó ironmanhez. Ezért nagy köszönet mindenkinek, aki ezt megérette, támogatta, elviselte, egy két b..zdmeg elmorzsolásával magában elintézte a dolgot. A szerezz támogatókat, segítőket pillér így ki lett pipálva.  Ezt a verseny alatt is végig ereztem, hogy nagyon sokan szorítanak nekem, biztatnak, gondolnak rám.

Egy jo ironman-es közmondás szerint ( bocs angolul van igazan értelme):

Swim-bike-run-eat-sleep-repeat módban éltem. És ezt elviselte a családom, akiknek a legtöbbet köszönhetek, hogy elértem az álmaimat. A Kedvesem egy hős, és szobrot fogok emelni neki ezért, és a segítségért, amit a versenyen is kaptam tőle.

Havi átlag 50 ora nettó edzésidő, 132 km futás, 586 km kerékpár, 20 km úszás átlagban, illetve az alapozás alatt, heti 1 ó trx, 1 ó labdás plank edzés.

Mindent elterveztem, mindenre felkészültem, tempóra, frissítésre, mikor mit, hogyan, a szombati napot majdnem percre pontosan beterveztem, persze a-b-c tervvel.

Reggel a parton könnyek, majd fejben átgondoltam a napot, megbeszéltem a testemmel, a szívemmel, hogy mire számítson, és kértem őket, hogy támogassanak ebben. Előtte a kerekparral ( Koszi Dani érte, szuper volt), szinten simogatva megbeszéltem, hogy viselkedjen jól velem, es segítsen az úton.

Azért a nagy meghatódásban elfelejtettem az úszószemüveget feltenni, amit csak a vízben vettem eszre, desebaj, van idő mindenre.

Úszni nem tudok, egyenesen, meg lábvízen főleg nem. De mikor futottam a depóba, akkor hallottam, hogy 1 o 19-re jöttem ki a vízből, és ezt nagy aztak…vat kiabálva jöttem rá, hogy 8 perccel a terven belül vagyok. Ez annyira megnyugtatott, és olyan mentális erőt adott, hogy innentől nem éreztem igazából fáradságot. Az egész iromnman alatt a 6.-ik kör  a futásnál fájt csak, abból is 4 km! Én komolyan mondom, mindenkinek ilyen első ironmant kivánok.

Kerékpáron éreztem az erőt, inkább vissza kellett fogni magamat, hogy ne legyen probléma a futáson. A frissítés úgy zajlott, ahogy terveztem, köszönet ezért a szervezőknek, önkénteseknek, akik profik voltak minden alkalommal.

Gabival az volt megbeszélve, hogy ha minden ok, akkor csak az utolsó kis kör előtt állok meg kólát, es koffeines kulacsot felvenni.

75 km-t atádig 30 as átlaggal terveztem, 32 es lett, de éreztem, hogy ez simán belefér, nem fog később visszaütni. A kiskörön menet közben a karib tenger kalózait dúdoltam magamban, készülve a közös koncertekre a sport melletti szerelemre, mint kisdobos a Tolnai Ifjúsági Fúvószenekarral.

Idő repül, 30,77 es átlag a kerékpáron (terv 28, 7 es volt). Szóval nyugiba lefutom a maratont, simán meglesz a 12 óra alatti terv. Csakhogy! Utolsó kiskörön egy bizonyos Kovács Istvánnal beszélgettünk, vagy 10 percet, es Ő mondta, hogy ne vicceljek, simán meglesz a 11.30 alatti idő, es a 4 óra alatti maraton idő.

Gabi minden körbe várt a Zsókáékkal sótablettával, hideg sapkával, jéggel. Közben csak gélt, es kólát, és vizet vettem magamhoz. Komolyan mondom a frissítésem, a tervem az parádés volt. Végig tök jó volt a gyomrom, minden eljutott oda ahova kell, és semmi nem távozott onann, ahonnan nem kell.

Szóval a köv. pillér egy jó ironmanhez a frissítés is megvolt.

6.-ik korig elég ok minden, szépen visznek a lábaim, és igazából ekkor jött el az a 4 km, amit vártam, amire készültem, hogy mi lesz ha....

A park után azonban meghallottam valakitől, hogy mennyi is a pontos idő, és tudatosult bennem, hogy meglesz a 4 óra alatti maratonom! Bassszus! Nekem! Mentálisan eddig is rendben voltam, de  ez elmulasztotta a fájdalmaimat is. Csak a futáson volt rajtam óra, ami a pill. tempót mutatta. Kerékpáron is csak egy km óra volt fönt, szóval nagyjából végig érzésből mentem

Utolsó körben kértem a Gabit, hogy a célba fusson be velem, mert bármit megérdemelt volna, komolyan mondom. Nélküle ez nem sikerült volna így. Ebben a körben végig sírással küszködtem már. Azokkal futottam így együtt, és be a célba, akinek köszönhetem mindezt. Akik felszereléssel, tanáccsal ötlettel, közös edzéssel, bíztatással, jó szóval, szurkolással, pacsival, neten követessel mellettem voltak. Célba érés kézen fogva a Gabival. Utána bőgtem, felszabadult bennem minden gát. Szegény gyermekem, mivel figyelte végig, egyből felhívott gratulálni, de értelmes semmi nem jött ki belőlem, csak a könnyeim potyogtak.

Külön köszönöm a gyermekemnek a kerékpárt, amit a futás előtt a depóban megsimogattam, hogy ennyire a társam volt közben.

Köszönöm Szűcs Fatima, Ironmannek, Klem Zsolt Ironmannek, Krutek Laszló Ironmannek a tanácsokat a versennyel, és edzésekkel kapcsolatos tapasztalataikat.

KOSZONOM GABI, HOGY TAMOGATTÁL AZ ÁLMAIM ELÉRÉSÉBEN!

 

Idő másodlagos, de 11 o 15 p lett. Ami fontosabb, hogy 4 km-t leszámítva élveztem az egészet, megünnepeltem a hosszú utat, amit idáig megtettem.

Ja, igazából nem volt izomlázam, semmi fájdalmam utána, szóval valamit még se csináltam jól.

De nem csinálnék semmit sem máskepp!!!!!

A kép „véletlenül” 2260 méter magasan készült.

 

 

 

Bejelentkezés

Hozzászólások