datetime
Get Adobe Flash player

Motiváció 2016

 

Hosszú, versenyektől mentes évek után, Góg Anikó, Sidney-i olimpikonunk úgy döntött, ismét rajtvonalhoz áll. Élete első Nagyatádi Ironmanét, és első hosszútávú triatlonversenyét fogja teljesíteni holnap a többi résztvevő oldalán.
 
Az utóbbi időben nem lehetett sokat hallani felőled. Triatlonozol-e még versenyszerűen, vagy inkább az edzői karrierednek szentelsz több időt?
 
2003-ban indultam utoljára triatlon versenyen, amire még azt mondom, hogy úgy érdemben odatettem magam. Azután visszavonultam az élsporttól és a versenysporttól. Nem volt meg bennem az a motiváció, ami miatt úgy éreztem volna, hogy több energiát szeretnék erre szánni.
És ezzel arányosan kezdett el az edzőségre minél több energia és hangsúly ráfektetődni. Személyi edzőként dolgozom, tehát nem a triatlon sportban helyezkedtem el, hanem fittness termi edzésekre kell gondolni. Vannak persze bizonyos kinti edzések is, mint például a Margit szigeten, és egy-két olyan érdekesség, ahol nem teremben és gépeken dolgozunk. De személyi edzőként nem élversenyzőkkel, versenyspecifikus felkészítéssel, hanem átlagemberekkel, átlagpopulációval foglalkozom. Nyílván a munkámból adódóan saját edzéseim megmaradtak olyan szinten, ami a jó életérzéshez hozzátartozik, tehát egy olyan napi két órát akkor is edzettem, amikor nem készültem semmi komolyabb versenyre. Egy-két maratónversenyt megfutottam, kisebb futóversenyek ott voltak a palettán, de egyik sem azért mert az eredmény számított volna. Pusztán a sportszeretetemből kifolyólag edzettem, és nem azért, mert a versenyzés, mint olyan, hiányzott volna. Annyit edzem, amennyi jól esik, és nincs már meg az a teher, hogy azért kell edzenem, mert esetlegesen lesz egy verseny a hétvégén.
 
Melyiket szeretsz jobban: edzeni, vagy edzést tartani?
 
Edzeni. Edzeni sokkal jobban szeretek, mindamellett nagyon hálás vagyok a szakmámért, mert nem tudnék még egy olyan dolgot megnevezni, amit ennyire szívesen csinálnék. Nagyon hálásak a vendégek, hiszen a versenysportolók és élsportolók egy fantasztikus életet élnek, és ha egy kicsit is meg tudsz mutatni ebből valamit egy amatőrnek, hogy miért jó, amikor elkezd sportolni, és milyen fiziológiás változások lesznek a testben, mennyivel jobb lesz a közérzete, a lelki egyensúlya, akkor az egy nagyon szép feladat, nagyon hálásak érte az emberek.
 
Hosszú idő után ez az első nagyobb versenyed. Hogyan készültél az első Ironman-edre?
 
Én úgy terveztem, hogy 2010-ben csinálom meg a Nagyatádi Ironman-t, és azt rendesen, tisztességesen. De most az motivált, hogyha idén esetleg megcsinálom valamilyen szinten, akkor azt jövőre megjavíthatom, vagy faraghatok rajta, vagy a teljesítmény ebből a szempontból hajtana a következő alkalommal. Szóval aztán úgy mérlegeltünk közösen a párommal, hogy miért ne vegyek részt az idein, ezért igazából tavaly már csináltunk egy-két maratónt, tehát az edzések rendszerezetté váltak. És akkor januártól azt mondtam, hogy célegyenesen Nagyatádra készülök, és akkor a felkészülés onnantól lezárult. Pont a múlt hétvégén csináltam egy mérést, ötszázhuszon-egynéhány óra munkát fektettem bele a mai napig. Egy nagyon-nagyon érdekes időszaka ez az életemnek, nagyon hálás vagyok a felkészülésért, meg az Ironman-ért magáért, hogy időt szántam rá. Olyan változások történtek az életemben, amik ha nem egy Ironamen-es felkészülési időszakban történtek volna, teljesen másként éltem volna meg őket. Egy nagyon színes és tarka önismereti tréning volt ez az elmúlt félév.
 
Van-e esetleg valamilyen célkitűzésed (idő, vagy eredmény) az Ironmanre?
 
Nem, abszolút nem fogalmaztam meg ilyen célt. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy szeretném tisztességgel megcsinálni, és ha már megcsináltam, akkor abból már bármi lehet. Úgy gondolom, mindenki nagyon sok munkát fektet bele, hogy elinduljon a versenyen, mindenkinek megvan a maga előnye, hátránya, akár a rutinja, akár a tapasztalata, vagy az egyes sportágakban kiemelkedő teljesítménye. Szerintem bárkitől el lehet várni bármit a holnapi nap folyamán, éppen ezért nem is vettem magamra azt a terhet, hogy most időben megfogalmazzam a célomat, abszolút képlékeny még számomra a pálya, nincs benne még rutinom. Nyílván tisztában vagyok vele, hogy mit tudok külön-külön teljesíteni az egyes távokon, de hogy az egész hogyan fekszik, amikor így egybegyúrjuk, azt még nem tudom, így nem is tűztem ki komolyabb célt, mint a verseny puszta teljesítését.
 
A triatlon egyes ágai közül (úszás, bicikli, futás), melyik a gyengéd, melyik az erősséged?
 
Az úszásom sosem volt túlságosan kimagasló, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy ilyen közép női mezőnyben elegendő lesz, az Ironman szempontjából az esélyeket latolgatva talán nem is annyira fontos, hogy ki úszik a legeslegelején. A kerékpározásommal általában nem volt baj, illetve a teljesítményemmel sem, most is van a lábamban, illetve a kerekeimben épp elég kilométer, hogy ez holnap is kielégítő legyen. A futásra pedig elég sok időt és energiát fordítottam az edzések során, függetlenül attól, hogy van egy kis sérülésem, de úgy érzem ez a holnapi nap nem fog akadályozni. Minden tökéletlenség mellett egy nagyon kompakt felkészülés van mögöttünk.
 
Hogy tetszik neked kicsiny városunk, Nagyatád és maga a rendezvény?
 
Kétszer már volt szerencsém megnézni az Ironmant szurkolóként, barátoknak drukkolva akkoriban. Ott nyílván megfertőzi az embert a verseny, és a hangulat is kellően megragadja. Nem is állt szándékomban akár külföldön, vagy bárhol máshol megcsinálni életem –reményeim szerint - első-egyetlen Ironman-jét, csak itt Nagyatádon. Nekem tetszik ez a kis hazai pálya, a hazai közönség, hogy magyarul mondják be azt, ami a szívemnek kedves az Attila által. Tehát ezek a fontos apró momentumok, hogy otthon érzi magát az ember, és nem pedig az a fontos, hogy mennyire szélesen van megépítve a díszlet az egész körül –jelképesen szólva.
 
Üzensz-e valamit a többi holnapi rajthoz álló versenyzőnek?
 
Örülök, hogy mindenki ott lesz, és szerintem nagyon jó versenyt fogunk csinálni. Remélem, hogy mindenki az elvárásainak megfelelően fog teljesíteni, ezt üzenem a közvetlen ellenfeleknek is, akikkel lehet, hogy lesz egy erősebb csatánk. És remélem, hogy mindenki úgy fog a végén célba érni, hogy emelt fővel szakíthatja át a célszalagot.
 
Herr Dávid

 

Bejelentkezés

Hozzászólások