Get Adobe Flash player

LIVE közvetítés

Motiváció 2017

Varga István eddig hatszor teljesítette Nagyatádon az Ironmant. Legjobb idejére méltán büszke (10:36), de nagyon valószínű, hogy mégis a 2009-es célbaérkezése (10:54) marad életében a legemlékezetesebb, mert az eredményhirdetésen ez az eredmény jogosította fel őt a sorsoláson való részvételre, és ( Fortuna Istenasszony segítségével ) ő nyerte a mágikus utat: a Hawaii utazást !
A szerencsés nyertessel telefonon beszélgettünk érzéseiről, terveiről...

Szervusz, kedves István ! Először is engedd meg, hogy névnapod alkalmából köszöntselek...!

Szia Gyula ! Nagyon kedves vagy hogy gondoltál rám, de én karácsonykor tartom a névnapomat...

 

Gratulálok a Nagyatádi célbaérésedhez, és természetesen a fődíjhoz is, szerintem nagyon jó helyre került. A székesfehérvári csapat (a Vitál Club) a versenyünk elindulása óta a verseny "törzsgárdájához" tartozik, szinte minden évben van néhány emblematikus versenyzőtök, köszönthettük már a célban Szipola Anti barátomat, a club vezetőjét, de avattuk már a TTT-ben Lokáncz Petit is és most alighanem Rólad beszél mindenki, amikor az idei versenyt emlegeti Székesfehérvártól Nyíregyházáig...
Igazán örülök ennek. Ebben az évben is vagy nagyven fős csapattal érkeztünk Nagyatádra, ahol a campingben szinte már törzshelyünk van. A csapat mindig sokat jelent számomra, remek hangulatot teremtenek a szurkolóink, minden mozdulatunkat lesik a segítőink. Magáról a díjról is többször beszélgettünk, de igazából csak akkor vált nagyon komollyá az érzés, akkor éreztem, éreztük, hogy ez akár a mienk is lehet, amikor már csak a három István állt a teremben. Szinte érezni lehetett az egész csapat ütemes szívdobogását, majd egy emberként ugrottunk talpra, amikor végül Péter Attila az én nevemet mondta ki...

 

Mit szabad tudni rólad, hogyan kerültél kapcsolatba a triatlonnal, az Ironman-nel ?
A triatlonnal Győrben ismerkedtem meg. Itt tanultunk a főiskolán, gyerekkori jóbarátommal Staudt Attilával, ő beszélt rá erre az embert formáló sportra. Zakariás Gézának is sokat köszönhetek, az első botladozó lépéseimet még ő felügyelte. Aztán úgy jó tíz évvel ezelőtt egy váltóban álltunk először rajthoz Nagyatádon, a hangulat már akkor megfogott... de már akkor tudtam, éreztem, hogy ez így nem az igazi, nekem egyéniben kell indulnom. Sikerült is mindjárt a következő évben egy jó kis versenyt futnom, az akkori időmet azóta sem tudtam még megjavítani. (10:38) Továbbra sem hagytam abba az "eredeti sportomat", versenyszerűen kajakozok mind a mai napig. Ezen a nyáron is több kajakversenyen indultam, és csak Zánka előtt "váltottam" újra a triatlonra. Csak most tudom értékelni igazán a zánkai "szenvedésemet" - ezekkel a sorsjegyekkel nyertem ugyanis a Hawaii utat... (a szenvedésről csak annyit, hogy a Zánkai versenyen a csak triatlonversenyekre készülő riportert István már a célban pihenve várta...)

 

Visszakanyarodva az idei versenyhez: nagyon jót úsztál (57:14), a bringára sem lehet panasz (5:25:21), nagyon úgy tűnt, hogy egyéni legjobb idő lesz a végén... aztán a futás közben egy kicsit megtörtél (4:32)... Segített-e az esetleges  hawaii díj, mint lehetőség, hogy célbaérj ?
Képzeld, egyáltalán nem gondoltam a díjra, egészen addig nem foglalkoztatott a gondolat, míg Péter Attila meg nem kérdezte, hogy van-e a nézőtéren ülő versenyzők között István... Hát, igazából még most is nehéz elhinnem, hogy életem alighanem egyik legnagyobb kalandjára készülhetek.

 

Hogy fogadta a család, hogy most két hétre nem látnak ?
A szó szoros értelmében vett "családról" még nem beszélhetek, de van valaki aki biztos, hogy nagyon fog majd hiányozni, hiszen több, mint hat éve élek együtt a világ legszebb hölgyével, aki egyébként válogatott szinten sportol (öttusázik) mind a mai napig. Gyermekünk tehát még nincs - ilyen terveink persze vannak, de még nagyon fiatal vagyok (29éves). Talán érthető, hogy mindig is sokat beszélgettünk a sportról, az Ironmanről, ő igazán tudja, hogy mit jelent számomra Hawaii. Tudja, hogy a sportágunk szülőföldjére, a mágikus szigetre készülök, tudja, hogy nagyon-nagyon drukkol ma minden magyar triatlonos, így én is Erának és Józsinak... Megígértem neki, és persze Nektek is, hogy bloggal jelentkezem majd, hogy mindenki egy kicsit részese lehessen a Nagy Utazásnak. 

 

Reméljük szép magyar eredményekről is tudósíthatsz majd !
Én is ezt kívánom ! És hamarosan jelentkezem a készülődés híreivel.

 

Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk, István (a szerencse fia) !
Én köszönöm a lehetőséget !

 

 

 

Bejelentkezés

Hozzászólások