ÁjronMeneK fészkében

ÁjronMeneK fészkében

A 2000-es évben kijöttem az edzőteremből és befejeztem a gyúrást. Innentől már csak az ÁjroNmenrE koncentráltam. Szorgos munkával elkezdtem a szénhidrátraktárak feltöltését, (mégsem való eléhezve, szédelegve célba érni) Egyszóval tíz évet szántam a raktárak feltöltésére. Nulla mozgás mellett minden terv szerint alakult, sikerült testtömegem évi 3-5 kilóval gyarapítani.

Raktárak feltöltve, jöhet a kerékpár. 2010-ben vettem egy biciklit szép apránként elkezdtem tekerészni, ez évben összejött kb. 8000km azért többnyire síkon. El is kopott vagy tíz kiló zsírtartalék. 2011-ben már megvolt a havi ezres egyre több szinttel. Ez évben is elbuktam egy tízest. Jellemző, hogy amikor már egyvégben le tudtam tekerni húsz km-et egyből versenyezni akartam (na persze mért is ne).

Szóval nem volt mire várni 2012 elején elkezdtem a felkészülést az Ájron ma nem re.
Tudtam nem lesz könnyű az út amire lépek, de talán vállalható. Az úszást nem tartottam kihívásnak, a kerékpár sima ügy, de a futás terén volt némi szakadék, melyet struccpolitikával könnyedén áthidaltam. Mivel online lehetett nevezni megfelelő internetkapcsolat birtokában ez nem okozott gondot, megnyomtam pár gombot.:)

A felkészülés során erőltettem a futást, de nem nagyon akarózott. Jó ha havi százas összejött átlagban. Sokszor volt, hogy elindultam futni és egy százas bringakör lett belőle. Azért haladoztam a futás terén is, de mivel nagyon vitte a zsírt (több mint 20 kilót veszítettem miatta) kicsit megijedtem. Még a finiser póló méretét is módosíttatnom kellett miatta.

Kicsit későn jutott eszembe, hogy az ájronon úszni is kell. Hát lementem az usziba beugrottam és úsztam 4 km-et. Egy óra negyven perc kellett hozzá, hát gondoltam ezzel megvolnánk. Azért a verseny napjáig voltam még vagy nyolcszor tízszer.

A napok gyorsan teltek a távolinak látszó verseny napja hamar elérkezett.
Ott álltam a gyékényesi tó partján és már nem volt vissza út. Nem mintha egyet is hátrébb akartam volna lépni. Dörrent az ágyú és tűz a víz!
Másfél óra múlva 368. helyen jöttem ki a vízből. A depóban próbáltam magamra húzni kedvenc ruháimat, nem kapkodva, hogy minden a helyére kerüljön.
Megkezdődött kedvenc számom a biringázás. Eleinte kissé másként működtek a dolgok, nem csodálkoztam, szorgalmasan frissítettem visszapótoltam amit lehetett. Beletelt vagy fél órába mire valóban nyeregben éreztem magam. Egy végtelen hosszú kígyóként tekergett előttem a mezőny. Legszívesebben kiraktam volna a bal indexet, mégis csak versenyen volnánk vagy mi. De szerencsére hallgattam az okosokra, megfogadtam úri barátom mondását, ne rohanj az elején, hogy mászni tudj a végén”. A gyurész hibátlanul működött, 5 óra 47 perc elteltével 182. helyen szálltam le a kerékpárról. A futásról inkább nem beszélnék, futás nem is volt. Legalábbis én már nem igen voltam rá képes. Szorgalmasan nagyokat lépve gyalogoltam itt-ott futó mozgást színlelve. Legalább magát ne csapja be az ember.:)
A lelkes szurkolóknak és segítőknek köszönhetően, 5 óra 51 perc elteltével olyan közel kerültem a célvonalhoz, hogy ott valami szalagot is átszakítottam gyermekeim kezét szorongatva.
A 244. helyen értem célba. Hogy mit érez ilyenkor az ember, azt nem lehet megosztani. Csak az tudja, aki valaha áthaladt azon a célkapun.

Összességében a versenyig januártól úsztam 42,6 tekertem 7100-at és futottam 701-et. Ez pont elég volt a pályabejáráshoz.

Néhány vízhólyagtól eltekintve a talpamon, bajom nem esett, krízisbe nem kerültem.

Végig nagyon jól éreztem magam, hihetetlen jó hangulatú verseny volt máris visszavágyom.
Egy maradandó „fejsérülést” azért szereztem, már csak 361 nap a következőig:-)

Köszönöm mindazoknak, akik a helyszínen és a felkészülés során segítettek, vagy akárcsak gondolatban nyomon követték az eseményeket.