Nagyatád 2013, avagy egy hosszú út kezdete! (Bartos Dávid)

Nagyatád 2013 Hosszútávú OB

Idén, csütörtök délután utaztunk le Nagyatádra, és ahogy két éve, most is a kollégiumot választottuk szállásunknak. Ahogy megérkeztünk, kipakoltunk és kimentem, még a hűvösbe futni egy kört a futó pályán. Nem emlékeztem a híd utáni kis emelkedőre, szóval az meglepetés volt. Én is 4,7 km-t mértem a pályára, így megnyugodtam, hogy meglesz szombaton is a maratoni táv.

Pénteken délelőtt egy könnyű úszással hangolódtam rá a napra. Ebben azért még volt 4X100m erős felsőben és nélküle. Ekkor döntöttem úgy, hogy mivel nem lesz neoprénes az úszás, úszhatok félmeztelenül, mert nem számít a mez annyit. Csak nehezék lenne. Délután már nem sok mindent csináltam, rajtszám felvétel, futó felszerelés leadása, bringatakarítás, összepakolás a holnapi rajthoz.

Mivel át kellett utazni még Gyékényesre, így Nagyatádon elég korán keltünk. Időben indultunk, így akadály nélkül mehettünk Gyékényesre. Közeli parkoló helyet kerestünk, majd összeszereltem a bringát, felszereléseket egy táskába és irány a depo. Minden rendben ment. Már a depoba pakolásnál is láttam, hogy sok lesz ez a cucc a bringa körül. Gondoltam, majd megoldom úszás után.

Utolsó finomítások, rövid melegítés, beszélgetés a haverokkal, majd az ismert dalok, és koncentrálás a rajtra. Az utolsó zene, és már tudtam hol lövik el az ágyút, így előbb le is nyomtam az órám, hogy azzal már ne kelljen bajlódnom.

ÉS DÖRREN AZ ÁGYÚ, RAAAJT!

Jól helyezkedtem az elején, így 200-300 métert teljesen egyedül tudtam úszni, nem kerültem verekedésbe. Négyszáz méternél kezdtem körbe nézni, hova is tudnék beállni. Jobbra volt tőlem egy jó kis sor, így odaúsztam. Az első bója után már egyértelműek lettek a bolyok, megnyugodtam, hogy jó helyen vagyok. Az első kör vége felé volt időm kicsit jobban szétnézni kikkel is úszok. Láttam a sor elején Benőcs Zolit, mellettem Erdélyi Nándit, Szilágyi Pétert, Ács Petit, persze volt, akit nem tudtam beazonosítani. De Zolit látván tudtam, hogy ez nem lesz gyenge úszás.
Mikor a 2. kört is befejeztük azért meglepődtem néhány dolgon. Első, az idő volt. 54 perc vége. Nah mondom ez biztos hosszabb volt, mert nem aludtam el azért, mint tavaly. A második meg Kis Gyula partra szállása velünk. Őt kicsit előrébb vártam. Így azért az eleje is elég egyértelmű lett mindenki számára, kik is vannak elől.

Ahogy mondtam, jó sok minden volt a bringa mellett. Gyors felsorolásba: triatlonos felső, zokni, gél, szelet, CarboNex tabletta, rajtszám, szemüveg és a sisak. Mindezt mire felvettem, még a következő úszó boly is már a kijárathoz sietett bringástul. Nyugtattam magam, hogy hosszú még a verseny nem itt dől el. Ebben azért igazam is lett.

A bringa elején könnyedén kezdtem, aztán jött Kerekes Ábel barátom, és kicsit meghúzott. Felértem vele Ács Petire, akivel az eredeti tervek alapján tekerni szerettem volna, így én rajta is maradtam. Már Csurgó környékén azt éreztem, hogy lapos a kerekem. Kicsit bosszantott volna, ha ezért kell feladnom, próbáltam nem erre figyelni. Azt mondtam, míg a felni nem ér a földre én megyek tovább.  Ketten haladtunk, Petivel igen jó kis tempóban. Nem volt semmi gondom. Nagyon sokat ittam és ettem is, amikor csak eszembe jutott. (Ivás 10-15 percenként, később 5 percenként és locsolás, evés kb 30 percenként plusz sótabi) Ezzel nem is volt gond. Erősnek éreztem magam, és a pulzusom is teljesen rendben volt. Nagyon profi frissítőim voltak benn a verseny központban, így arra se lehetett panasz. Már rutinos róka apukám és tesóm adta fel a kulacsokat, míg fenn a lányok anyukám és volt osztálytársam Fruzsi a ledobott kulacsokat szedte össze. nem hagytam nekik túl sok pihenő időt, mivel órán belül érkeztem minden kis körben. De ők mindig ott voltak és vártak. J

Aztán jött a bringa holtpont. 160 km körül, igen az utolsó körben leszakadtam Petiékről, és egyedül kellett befejeznem a bringa maradék részét. Hát ez nagyon nem volt jó érzés. Így az utolsó kör igen lassúra sikerült, ami egy 4:58-as 180 km-t eredményezett. Ezzel is elégedett vagyok azért, mert még nem tekertem 5 órán belül.

Örültem, hogy végre leszállhatok a bringáról és más mozgás jön. A futás. Gyors öltözés, semmi görcs, semmi kimondott fáradtság. Egyetlen problémám volt, hogy az öltöző sátorból kijövet egy ZÁRT férfi WC-vel találtam szemben magam. Ez nem esett túl jól, de legalább ezzel se ment el az idő. Irány a futó pálya.

Pontosan tudtam kik vannak előttem, és azt is, hogy mennyivel kb. Visszafogott iramban kezdtem, ami nagyon jó döntés volt. Az első körben anyukám várt egy fújható naptejjel. Láttam, amikor közeledtem felé, hogy amikor tudatosult benne, hogy én nem fogok ezért lassítani, akkor kis mosolygós arccal, futott mellettem, fordultam és tartottam a karom, fújt és rohant. J Nagyon aranyos volt.

Elég jól haladtam futáson, gyorsan értem utol a kicsit rosszabb futókat. Első vagy második körben kaptam egy igen durva izom görcsöt a combomba, lépni is alig tudtam. Nagyon fájt. Szerencsére sikerült gyorsan túltenni magam rajta, és tovább haladni. Aztán jött az, amitől nagyon féltem. Az erős bringa miatti fáradtság. Ez kivédhetetlen egy ironmanen. A 3. és 4. köröm lassabbra is sikerült ezért, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan sikerült is túltennem magam ezen. A maradék 4-5 körben egy taktikám maradt. Csak előre! Fussak, mindegy milyen iramban. Tudtam, ha futok, akkor jó helyen fogok célba érni. Ez így is lett. Minden frissítő állomáson megálltam, ittam és locsoltam magam. Nagyon meleg volt már. Sokan is lettek a pályán. De két állomás között összeszorított fogakkal, de haladtam 4:20-4:25 körüli iramban. Láttam a többieket, hogy sorra üti meg őket is a meleg. Megnyugodtam.

Hihetetlen sok frissítésre volt szükség ebben a hőségben. A pályán 4 központi frissítő állomás volt, amire panasz NEM LEHETETT! Ezen kívül kaptam a parkban anyukáméktól szivacsot és hideg vizet, utánuk Kindl Gábor és csapata a spuri se, segített nekem zacskós, jeges vízzel (nagyon hálás vagyok ezért nekik!), és benn a verseny központban pedig apukám várt minden körben géllel, magnéziummal és CarboNex tablettával.

Az utolsó körben 8. helyen voltam, bár láttam magam előtt a szlovák versenyzőt Michel Kulich-ot. De nem éreztem magamban annyi erőt, hogy megverjem őt, de valahogy visszafelé, mégis elé kerültem. Így megszerezve a 7. helyet.

Nagyon örültem ennek a remek helyezésnek, és a 9 óra 21 perces időnek is. Már csak azért is, mert ilyen jót, még nem bringáztam és a futó időm is egyéni csúcs lett. A vége 8 perccel lett jobb, mint eddig valaha. Nagyon kemény körülmények voltak. Ezért is örülök ennek az eredménynek kimondottan.  

Szeretném akkor most megköszönni, akik szurkoltam nekem személyesen. Üzlettársaim és egyben barátaim a Kecskés házaspár Dunaújvárosból. Nagyon jó érzés volt, hogy ott voltak és szorítottak. Ezzel rengeteg lelki támaszt nyújtva.

Nagyon sokat segített nekem idén is Ágoston Zita, a futó edzőm, akivel hétről hétre raktuk össze a futásokat. Nagyon jól sikerült a többi edzéssel való egyeztetés, így soha nem volt az, hogy sok vagy kevés lett volna az edzésem. Pont jó volt. Nagyon hálás vagyok neki is! Köszönöm! J

Volt osztálytársamnak, Fruzsinak, hogy bevállalta, ezt a pár napot velünk, biztos vagyok benne, hogy neki is egy maradandó élmény volt ez. Kicsi elfáradt, de majd jövőre felkészültebben jön, tudja, mire számítson. J (nem szeretném lelőni, de poént, de nem sokára, pontosan meg fogjuk tudni, mit, hogyan látott Ő maga! )

Szeretném a nutrendnek megköszönni a támogatást a termékekre, ezek nélkül ilyen időt szerintem nem mentem volna. (keresd te is a www.triatline.hu oldalon)
Emellett a Foreveres termékek is nagyban hozzájárultak a sikerre vezető úton. Ha nem is verseny közben, de előtte és utána is segítették a formámat. És egy remek terméknek köszönhetően vasárnapra már sokkal jobb állapotban voltam, mint tavaly, és azelőtt. (ez az ARGI +, bővebb információ tőlem).
A Nyúlcipő boltnak a 2 pár asics verseny cipőt és a rajtszám tartót. Nagyon jól szuperált minden.
A vadonatúj Zoggs úszószemüvegeket. Kiválóan láttam benne, szerintem, ha teheted, mindenképp próbálj ki egyet!

Szeretném mindazoknak megköszönni még, akik otthonról a neten keresztül Herr Dávidnak köszönhetően szorítottak nekem, és végig kísérték a verseny mozzanatait.

És az első kiemelt köszönet mindazoknak, AKIK A PÁLYÁRÓL SZURKOLTAK, BÍZTATTAK ENGEM! Elnézést kérek, mindenkitől, akiknek nem tudtam reagálni megfelelő módon. Itt szeretnék gratulálni mindenkinek, aki sikeresen teljesítette a távot, és célba ért.

És talán az utolsó viszont talán a legfontosabb köszönet következik. Akik nélkül biztos vagyok benne, hogy nem tartanék itt, ahol tartok. Ez még egy hosszú út, aminek csak éppen, hogy az elején vagyok, de biztos vagyok abban, hogy MINDIG ott lesznek mögöttem/mellettem. Szüleimnek szeretnék egy hatalmas köszönetet mondani, mindezért, amiben segítenek. Anyukámnak a lelki támaszban, az aggódásban és a töretlen energiájában és türelmében. És egyben az elmaradt szülinapi köszöntést is pótolnám. BOLDOG SZÜLINAPOT ANYA! (mivel pont 26-án a verseny előtti nap volt)
Apukámnak az anyagi támogatását, bíztatását, és igen néha a szigorú, de szakmai segítségét az edzésekben és versenyeken. Kívánom, hogy sok versenyre menjünk együtt, de inkább, mint versenytársak és nem, mint versenyző és segítője. J

Ha érdekel a triatlon és azon belül is a hosszútáv akkor kérlek, látogass el honlapunkra:

http://www.ldt-team.com/

Sok érdekes beszámolót, képeket és hasznos infót találsz majd itt. 

Remélem nem hagytam ki semmit.

Mindenkinek jó pihenést, és jövőre találkozunk!

Üdv