2.

Eltelt 1 év…

Tavaly megfogadtam, hogy többet fogok edzeni, de nem sikerült. Féltem is, hogy nem fog menni, de végül elégedetten értem célba.

Idén is pénteken keltünk útra. Nagyatádra érve felvettük a rajtcsomagot, leadtuk a futócuccot, aztán irány Gyékényes. 2 barátnőm volt a kísérőm, Jutka és Meli. Sátrat vertünk a gyékényesi kempingben, aztán előkészület a másnapra. Bringaszerelés közben megtámadtak a lódarazsak, mert megzavartam a kis otthonukat, ami egy villanyoszlop tetején volt. Az egyik meg is csípte az orromat, ami még jobban fájt, mint a másnapi verseny. Reggel felkelés után éreztem, mintha valaki ráült volna a bal szememre…be volt dagadva rendesen, amit egyébként nem bántam így utólag, mert legalább nem nyomta a szememet az úszószemüvegJ. Szóval negyed 6-kor kelés, irány bedepózni. Mikor a kezembe fogtam a bringám láttam meg, hogy egy kedves madár lesz*rta a nyergemetJ Reméltem, hogy szerencsém lesz és megúszom a bringát defekt nélkül, ami így is lett. Köszi madár! J Aztán elérkezett a várva várt pillanat, fél 8! 25 db lufi eresztés, pap a vízben, Vangelis, ágyúdörrenés, majd futás a vízbe. Óriási érzés volt ott állni több, mint 600 ember között a tó partján, a sírás kerülgetett, amit nem tehettem meg, mert nem akartam párás szemüveggel leúszni a távotJ. Az úszás idén kellemesen telt, egy-két versenytárs volt csak, aki az agyamra ment, mert a lábvizemen úszott és csikizte az amúgy nagyon csikis talpamat, nem győztem előre sprintelni vagy eloldalazni. Viszonylag hamar eltelt, 1:13 alatt le is úsztam, ami 3 perces javítást jelentett a tavalyihoz képest. Jöhet a bringa. A 75 km-es kör nagyon jól ment, már a fejembe vettem, hogy fél órát is tudok majd javítani. Hát tévedtem. Az első 35 km-es körömön rettenetesen megfájdult a fejem, amit a darázscsípésnek köszönhettem. Hívtam is a Csajokat, hogy készítsenek nekem egy fájdalom csillapítót, mert lefordulok a bringáról. Jót is tett, mert 15 perc múlva el is múlt a fájdalom.  De az átlagsebességem sajnos nem nőtt. Eszegettem a rántott husis szendómat, iszogattam, összeszólalkoztam egy versenybíróval, fogadtam a sok hajrát, szóval nem unatkoztam. Az egyik motoros rendező mikor elsuhant mellettem láttam, hogy valami kirepül a zsebéből vagy táskájából nem tudom…az a valami egy 5ezres voltJ Gondoltam visszafordulok, megállok, felveszem, de nem akartam kockáztatni, tojni rá, többet ér, hogy ne álljon be a lábam. Ha felvettem volna, értelmet nyer a madárkaki a nyergemenJ De nem éltem ezzel a szerencsévelJ Elérkezett az utolsó 35 km-es kör, végre. Vártam már, hogy futhassak. 6 óra 20 lett a bringa időm, így 10 percet tudtam javítani. 8x5250 futókör várt rám. Fejben felosztottam 4 részre. A terv az volt, hogy 5 órás maratont fussak, és akkor javítok fél órát. Persze az elsődleges cél az volt, hogy beérjek, és minél kevesebbet sétáljak. Az első kör nagyon nem esett jól. A másodikra kicsit összekapartam magam, mert a Csajok nyomtak belém egy kis sót. Mentek a körök, közben sok ismerőssel találkoztam. Köztük 2 Dupla Ironman-nel is! Az egyikük Pánczél Andi, aki 2x-es Dupla Ironman, a másik pedig Gáspár Zoli. Andi és Zoli is nagyon lelkes volt, szerintem sokaknak segítettek a szurkolásukkal. Andi ült a fűben és szinte végig dobolta a pályán töltött időmet. Mindig kérdezte, hogy vagyok, ellátott magnéziummal. Zoli pedig futott velem kicsit, dumált, lelkesített és sörrel kínáltJ. A Csajok is minden körben aggódva kérdezték jól vagyok-e, kell-e valami. Elérkezett az utolsó kör! Kicsit rákapcsoltam, hogy meglegyen az egy óra javítás. Szóltam a Csajoknak, álljanak a célegyenesbe és fussanak be velem a célba. Egy kis bökkenő volt… az előttem beérkező versenyző a célszalag előtt letérdelt és megkérte a barátnője kezét, aminek nagyon örültem, de ránézve az órára a rosszullét kerülgetettJ Végül sikerült a tervet megvalósítani, mert nem hogy fél órát javítottam, hanem még többet, és 1 km-nél többet nem is sétáltamJ! A futás vége 4 óra 46 perc lett.

Összidő: 12:33

Abszolút: 557/248. hely

Nők között: 48/11. hely

Országos Bajnokság: 3. hely

Ezúton is hálás köszönet:

• Jutkának és Melinek, a sok törődésért! Köszönet, hogy rám áldozták az egész hétvégjüket, hogy nekem ne kelljen semmivel foglalkoznom csak magammal. Mindent nagyon profin csináltak, tényleg semmire nem volt gondom.
• Andrásnak (Ironman) a fuvarért, logisztikáért, meg mindenért

A szurkolásért, támogatásért köszönet:

• a VIP Családnak
• Barátaimnak (ide mindenki tudja, ki tartozik bele)
• Garfield-nak, aki nem látogatott meg a verseny előtti 3 napbanJ
• Pánczél Andinak (2x Dupla Ironman)
• Gáspár Zolinak (Dupla Ironman)
• Dömének (Szilágyi János 5x Ironman)
• Pál Lacinak (5x Ironman)
• Harsányi Bálintnak (Ironman)
• és Mindenkinek, aki a pálya szélén tapsolt, kiabált, és kitartott mellettünk!
• meg persze akit kihagytam véletlenül (bocsi)

Így visszanézve egyszer sem gondoltam, hogy megállok vagy feladom. De még csak az sem fordult meg a fejemben, mint tavaly, hogy jövőre tuti nem jövök és beszéljenek le, ha nevezni próbálok. Egy valamit eldöntöttem: a Dupla Ironman-en nem fogok indulniJ Minden elismerésem, aki teljesíti ezt a távot! De nekem az már sok lenne.

Várom a 2015. július 25-ét!

Bp. 2014-07-28

Pufi

(2x Ironman)