Záróünnepség

Okt. 12 Vasárnap: Egész napos "bícselés" és napozás után bementünk Konára a záróünnepségre. Hál' istennek Erika mint VIP Athlete kapott 6 ingyen belépőt a VIP részlegbe, amúgy 50 dollár lett volna fejenként. Ami azért érdekes, mert olyan dolog történt, mint még az Ironman Hawaii elmúlt 30 éve során soha. Az egészet elmosta az eső. Amíg a nem profi korosztályos versenyzők, meg a különböző egyéb kategóriák díjait adták át, még csak szemerkélt. Mire viszont Era sorra került, ÖMLÖTT AZ ESŐ. A versenyzők a színpadon vacogtak. A győztes Chrisssie Wellington volt olyan érzéketlen, hogy egy esernyő alatt állva egy hosszú beszédet mondott. Többen jelezték neki, hogy nem kellene a holnaputánnak is megköszönnie az első helyét, mert a többiekre közben öntötték az esőt fentről. A férfi győztes Craig Alexander volt olyan laza gyerek, hogy 1 perc alatt lerendezte azt, hogy ő jelenleg a viág legkeményebb embere. Nagyon szimpatikus volt. Összefoglalva, érdekes záróünnepség volt, de baromira átáztunk. Mindent vettünk Ádám vízálló kamerájával, erről is lesznek felvételek. Most feltöltöttem 3 videórészletet a verseny előtti és utáni pillanatokról. A teljes anyag megvágva majd a nagyatádi Ironman bálon lesz látható: A verseny előtt: http://www.youtube.com/watch?v=c1ZOTFXKwa0 http://www.youtube.com/watch?v=YYLFSFt92p4 A verseny után: http://www.youtube.com/watch?v=uZoumWUBxoY Előre is elnézést kérek a Gyuléktól de most ide bemásolom Major Józsi blogját, mert Luca és Józsi sokkal részletesebben összefoglalta az estét: "Kezdem az elején. Valami már lehetett a levegőben, mert ismételten sikerült kizárni magunkat az apartmanból, mielőtt elindultunk volna a díjátadóra. Ott álltunk mind az öten, mint a verebek, az ajtó előtt, kulcs meg sehol. Immáron rutinosan Ádám és Tamás elmentek felmászni az erkélyre, de mivel fő a biztonság, bezártuk az erkélyajtót is... Nem baj, még mielőtt hazamegyünk egy gyors lakatos munka és nem lesz feltűnő, hogy végül megszereztük a kulcsot. A legjobb, hogy kiderült, a pótkulcs az autóban volt, a slusszkulcs, pedig Luca kezében… Később az is kiderült, hogy ez még csak a kezdet volt. Beértünk a központba és szépen leparkoltunk. Erika a rajtszám felvételnél kapott egy csomó VIP karszalagot meg nyakbavalót. Azt gondoltuk, csak jók lesznek valamire… a banketten az összes bejárati kapunál bepróbálkoztunk, de hiába, valami piros karszalagot kerestek rajtunk. Vagyis minket versenyzőket simán beengedtek, csak Luca, Ádám és Tamás akadtak fenn a rostán. Hosszasan elkezdtünk tanakodni, hogy most, hogy s mint legyen. Míg Tamás oda nem küldte Erát a VIP-s gyerekhez, aki kihúzta a nevét egy papírról, és boldogan átadta a hat VIP belépőjegyet. Külön kísérők vezettek a VIP szektorba, már csak helyet kellett találni. Ahhoz képest, hogy azt hittük végül a többiek be sem tudnak jönni, elég jó helyünk volt. Egyszer csak gyanús lett, hogy elkezdett szitálni, majd cseperegni az eső. Majd szépen lassan erősödött. Ja, az eredményhirdetés természetesen szabadtéren volt, a rendezők fejében meg sem fordulhatott, hogy mi lenne esős idő esetén, lévén, hogy a szigetnek ezen a részén soha nem esik az eső. Ezt Ádám is megerősítheti, aki ötödször van itt ebben az időszakban és komolyabb esővel még nem volt dolga. Szóval eleinte szépen tűrte mindenki, gondolom, hogy úgyis mindjárt el fog állni. Csendesedett is egy kicsit, de ahogy elkezdték kiszólítani az age-group-er versenyzőket, ismét rákezdett. Ekkor pánikszerűen elkezdtek az emberek különböző alternatív megoldásokat kitalálni. Először az egész Kleinwort-ös csapat beburkolta magát az asztalterítőkkel és az asztal szalvétákkal. Majd volt aki széket emelt a feje fölé, számtalan kukászacskóba burkolt ember szaladgált, Erika és én pedig az asztal alatt kötöttünk ki. Az volt a baj, hogy igen lehűlt a levegő és nem volt kellemes bőrigázva várakozni. Aki tudott, az el is hagyta a terepet. Aztán végre elérkeztünk a profikhoz, erre az eső mintha megérezte volna a veszélyt, azaz mintha Chrissi Wellington 40 perces beszédétől óvott volna minket, úgy rákezdett, amilyet már régen láttam. Mind a 10 nő bőrigázva reszketett a dobogón, öntözgették az ajándék tálkából a vizet, (persze közben mi büszkén néztük Erikát) de Chrissi nem zavartatta magát. Elkezdte mondani és mondani… Mi a színpad előtt guggoltunk, fényképeztünk, kameráztunk, hátulról meg jöttek a kommentek, hogy menjen már a sunyiba… A 9. helyezett nő (Gina Ferguson) olyan kétségbeesetten nézett a bajnoknőre, mint aki egyszerűen nem hiszi el, hogy az égszakadás közepén végig OLVASSA a megírt beszédet. És ekkor az égiek – Era szerint földönkívüliek – újabb „mentő” csapást mértek a szószólóra és egyszerűen elszállt a mikrofon. Na ekkor történt valami olyan, ami talán a legemlékezetesebb hawaii eredményhirdetésként fogja beírni magát a történelembe. Chrissi kilépett a mikrofon elől és nagy zavarában elkezdett énekelni és táncolni, majd jelezte, hogy nincs mit tenni, a tömeg persze ünnepelte. De ekkor még a fiúk hátravoltak. És elszabadult a „pokol”. Mike Realy, az amerikai Péter Attila intett a tömegnek, majd mikrofon nélkül folytatta. De addigra már elég bensőségessé vált a hangulat, mert aki a közelben volt, odagyűlt a színpad elé közvetlen, tényleg olyan volt, mint egy rock koncerten (bár még nem voltam olyanon). Gyakorlatilag a bankett vége annak a 40 embernek szólt, akik odafértek a színpad elé. Mi természetesen az első sorból vettünk mindent, Ádám millió dolláros felvételeket csinált. Jöttek sorban a fiúk, közben a kivetítő is elszállt, így kénytelen volt mindenki improvizálni. Craig először vetkőzött, majd közölte, hogy a beszéde elázott, meg is mutatta. Mondott néhány szót, a tömeg tombolt és éltette a világbajnokot. Összességében nem mindennapi eseményen vagyunk túl, ahogy sétáltunk vissza a kocsihoz, sípcsont középig ért néhol a víz. Szerintem ilyen még nem volt Konán, hogy ennyi eső esett volna. Az autóba jól befűtöttünk, megszabadultunk pár vizes cucctól és elindultunk hazafelé. Persze, az út egynegyedétől már száraz volt az út…" (Másolva a www.majorjozsef.hu weboldalról)