Cseik Marci beszámolója.

Sziasztok!

Először is Szeretnék bemutatkozni azoknak, akik még nem ismernek. 
Cseik Marci vagyok 21 éves triatlonista. 9 éve kezdtem el duatlonozni, és 7 évvel ezelőtt triatlonozni. A Dabasi Szabadidős Sport Egyesületnél kezdtem, és az óta is itt vagyok leigazolva. Szeretek versenyezni, legyen szó triatlonról, vagy akár egy sakk partiról. 

Az elmúlt szombaton teljesítettem életem első Ironman távú triatlon versenyét. A következő néhány sor erről a hétvégéről fog szólni. (Nem fogom tudni maradéktalanul átadni azt, amit átéltem, és amit most érzek.)
A verseny központja Nagyatád volt, Dabasról egy nagyjából 3 órás kocsiútra. Még csütörtökön lementünk, Anyával, és Mátéval hogy legyen idő felkészülni testileg, lelkileg, ne az utolsó nap kelljen kapkodni. 11 körül megérkeztünk a szállásra, ahol már várt minket a dabasi delegáció másik fele. Még az nap felvettük a rajtcsomagot, összeraktuk a bringákat, bejártuk a bringa pályát, volt egy laza átmozgató úszás, este tésztaparti, Ezzel minden letudva, van egy teljes szabad napunk a versenyig. Pénteken már csak egy nagyon laza 5km kocogás, meg 20km hasonlóan laza bringa volt. Délután volt a kedvenc programom, ami "Az Ironman egy kis tudomány" névre hallgat. (Ez egy kicsit poénosan előadott, de nagyrészt hasznos tanácsokból álló interaktív előadás). Este még megvoltak az utolsó simítások a kerékpáron, futó felszerelés leadva, Versenycucc összekészítve, bringa a kocsiban. Lehet menni, aludni.

A verseny napján 4-kor volt ébresztő, mivel 7:30-kor volt a rajt a Gyékényesi-tónál, 40km-re Nagyatádtól. Mikor oda értünk, és összeraktuk a bringákat, elmentem bedepózni, átöltöztem, de még így is maradt jó 20 perc, a bemelegítés előtt. Ez alatt olyan szinten izgultam, hogy azt már inkább idegességnek nevezném. Egy rossz szó elég lett volna, hogy kiboruljak. 7 éve azért kezdem el úszni, és 7 éve azért futok, és kerékpározok, és azért kelek fel, és azért dolgozom, azért szenvedek az edzéseken, hogy ma ne kelljen. Nehéz leírni azt a stresszt, amit az alatt a 20 perc alatt éreztem. 

7:10-kor mentem melegíteni. Abban a pillanatban, hogy belemerültem a vízbe, és azt csináltam, amit szeretek, nem voltam tovább ideges. Nem izgultam. A rajtvonalnál állva tudtam, hogy mit, és hogy akarok.
Pontban fél nyolckor dördült el a rajtot jelző ágyú. A rajt jól sikerült, nem ragadtam be. 5-600méter után sikerült egy olyan csapatot találnom, akikkel a számomra kényelmes tempóban tudtam haladni. 2 körös volt az úszás, az első kör után a parton 10méter futást követően kezdtük meg a második kört. Ez alatt volt annyi időm, hogy megnézzem az órám. Vajon belül vagyok-e a tervezett időn? Nem emlékszem mennyinél jártunk, de kevesebb volt, mint fél óra, és ez nekem éppen elég volt. A második kört is velük úsztam. Közbe félig lecsúszott a sapkám, próbáltam megigazítani menet közben, de esélyem nem volt rá. Inkább letéptem, és "Elhagytam" a tó közepén.
Partot érve újra csekkoltam, hogy hol tartunk időben. 59 perc kellett az első szám abszolválásához, ami nem olyan szép eredmény, de sokkal jobbra nem számítottam a két héttel korábban Szombathelyen nyújtott gyenge úszásom után. Már csak egy problémám volt, nem tudtam, hogy előttem ki mennyit úszott, és hányadik helyen vagyok.
A depóban minden rendben volt, nem újítottam be semmit, mindent úgy csináltam, mint bármelyik másik versenyen. 

A bringát visszafogottan kezdtem, 10-15 perc után kezdtem el növelni a tempót, miután teljesen át állt a szervezetem az úszásról. A kerékpár 4 körből állt, az első kör 75km, ez vezetett vissza Nagyatádra, a maradék 3 kör 35-35 km volt. Egészen a nagyatádi fordítóig semmit nem tudtam róla, hogy, hogy állok a többiekhez képest. Csak azokról volt infóm, akiket már utolértem. Pontos adatokat viszont csak az első 35-ös kör első fordítójában tudtam gyűjteni, amikor jöttek szembe, (mivel Nagyatádon egy háztömböt megkerülve fordultunk, és nem láttam minden ellenfelem). Itt már tudtam, hogy 11. helyen tekerek, a Flander, Petsuk, Szabó triumvirátus nagyon messze, és vannak páran elérhető közelségben. A második kis körben kezdtem befogni az ellenfeleket. A kör végén értem utol a Kerekes Ábelt. Innentől az utolsó körön végig Őt figyeltem hátulról. A depóban értem utol az Erdős Petit, aki bringán még nagyjából 3 percre volt. Valószínű elég sokat elidőzött a ruhaváltással.

Az öltöző sátorból a hatodik helyen futottam ki. (A futás 8*5250m volt + a befutó) Itt már pontosan tudtam, hogy kik vannak előttem, csak azt nem tudtam, kiből mennyit vett ki a bringa. Én nagyon jó állapotban voltam. Ahogy láttam szembe jönni a többieket, látszott rajtuk, Ők sem voltak ezzel másképp. Talán a Nagy Gergőn tűnt kicsit fáradtnak. Őt a futás felénél sikerült kielőznöm, ezzel még egy helyt javítva. Szabó Atesz, meg a Petsuk Zoli is kezdtek közelebb kerülni, de körönként max 10-15mp-cel. Ez nem elég ahhoz, hogy megfogjam Őket. Közben nagy meglepetésre Kis Gyula fejre állt, és nem sokkal később Petsuk Zoli tempója is vissza esett. A verseny központban Péter Attila folyamatosan mondta körönként, hogy "Cseik Marci már a 6. Már az 5. helyen fut, 4." Két körrel a cél előtt hallottam, hogy "2. helyen már Szabó Attila, Közvetlen mögötte Petsuk Zoli… És Jön Cseik Marci, aki nagyobb iramot fut náluk… Cseik Marcinak elérhető közelségben van a második hely!!" Petsuk Zolit még abban a körben utol értem. Szabó Atesz messze volt. Az utolsó másfél kört úgy futottam, hogy tudtam: Igen. Meg van a dobogó, és igen első Ironmanemen 21 évesen 9 órán belül megyek. A célegyenes előtt állt az edzőm Luki. Ő is versenyzőként, de várt 2 percet, mert tudta, hogy mindjárt érkezek. Én is megálltam, Gratulált, utána futottam be a célegyenesbe. Hatalmas érzés volt Olyat mentem, amire senki nem számított. Se az ellenfeleim, se az edzőim, de még én sem számítottam rá, hogy felállok a dobogóra.

Nagyon sokan szurkoltak, és rengetegen gratuláltak! Még most sem hiszem el, hogy így ment, minden rendben volt verseny közben. Ez volt életem első olyan versenye, ami után azt mondtam: Jó. Ez most rendben volt.

Utólag a részeredmények:

Úszás: 58:56

Kerékpár: 4:54:26

Futás: 3:02:41

Teljes versenyidő: 8:56:03.

Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt, és mindenkinek, aki segített valamilyen módon.
Külön köszönöm a HIGH5-os csapatnak. Ők tavasszal úgy mondtak igent a támogatásomra, hogy nem ismertek, és semmit nem tudtak rólam. Ez nem kis szó.

Mindenkinek ígérem…
Még hallotok rólam!