Nagyatád 2014

„Több száz fős tömeg zokogott tegnap este Veszprém és környékén.”

Ezzel a címmel kaptam el egy hírt a Blikk mértékadó bulvár szennylap főoldalán.

Veszprém és környéke összes nemzeti dohány boltosa, kocsmárosa, drogfutára, játékgép tulajdonosa könnybe lábadt szemekkel vonult az utcára, miután megtudták, hogy a Veszprémi Triatlon Egylet versenyzője, a Jenci becenévre hallgató focista, továbbra sem hajlandó feladni eddigi életét. Nem csatlakozik a több milliót számláló szenvedély betegek táborához és folytatja a versenyzést a triatlon világában….. Számtalan tárgyalást ültem végig a nagyatádi versenyt követően,….sorra próbáltak meggyőzni a Marlboro, Unicum, és a legmenőbb diszkó drogokat forgalmazó cégek képviselői, ugyan hagyjak már fel ezzel az őrülettel és a méregdrága nevezések, karbon alkatrészek helyett, inkább az ő „termékeikre” költsem a kis pénzemet… Mondanom sem kell, hogy nem jártak sikerrel!

Beszámoló:
Ha röviden szeretném összefoglalni a versenyt, csak annyit írnék, hogy sikerült…hatodszor is! De hűen önmagamhoz, ennél azért bővebben fejtem ki a történteket.
A kérdést, hogy vajon miért is csináljuk mi ezt? Miért jó ez nekünk? Már számtalanszor hallottam, sőt saját magamnak is feltettem már!
A válasz roppant egyszerű:
Mert az élmény megfizethetetlen!!!!!!!!!!!!

Az úszás, úgy sikerült, ahogy vártam…sőt még annál is rosszabbul…..szarul , de mitől is ment volna jobban, amikor a betervezett munka felét végeztem el…bocs Jani…jövőre ígérem összeszedem magam…..mentálisan megtörve, magamat ostorozva szálltam fel a bringára.
Próbáltam menteni a menthetőt és mondogattam magamban, hogy semmi sincs veszve, majd a futáson visszahozod az itt elveszett perceket…na ha ez ilyen könnyű lenne…nem az…..
Könnyedén kezdtem a bringát, figyeltem a wattot és a pulzust, hogy ne nyomjam eszetlenül és maradjon erő a végére…. Már majdnem teljesen összeraktam magam, amikor jött a fekete leves…. Kifordultam az arborétumból és olyan szél fogadott, ami így még talán soha nem fújt…bár merre fordultam mindig azt éreztem, hogy szembefúj, na ez végérvényesen kicsinált és fejben feladtam a tervemet…próbáltam élvezni a versenyt…nem sikerült
Minden km.-nél azon voltam, hogy én bizony leszállok és megyek a medencébe…..fejben iszonyatosan gyenge voltam, kár lenne szépíteni a dolgot….az okát nem tudom….A szezon végén, majd felkeresem Professzor Albert von Eisenburg doktort, akivel majd leásunk a gondolatok mélyére…és analizáljuk a történteket….visszatérő álmom, hogy homokot szitálok a Negro folyó partján…csak szitálok…és csak szitálok.. :D(Nincs kettő négy nélkül)

No de térjünk vissza a versenyre…azért volt sok pozitív élmény is verseny közben.
Végre sikerült, úgy frissítenem, hogy a gyomrom nem készült ki, a lábaim frissek voltak, jó fizikai állapotban szálltam le a bringáról…gyors depó és már a futópályán találtam magam….
Egészen az eső 200 méterig azt hittem itt ma eljött az igazság pillanata és ekkor megpillantottam a célkapu óráját…. 6:45-öt mutatott…..ekkor vált biztossá, hogy az amúgy is necces 10 órán belüli időt el kell engednem…..nincs az az Isten, hogy az alig 700 km-es idei futásomból 3:15-ös maratont fussak….abban a pillanatban csak a 3:30-as álomidő mozgatott….szépen elkezdtem tartani az 5 percen belüli ezreket, ami nem okozott gondot…..de a 4.kör végén, megérkezett az Afrika felől hazatérő füstifecske raj, ami egyenesen a vállamon landolt….közben a kalapácsos ember ütötte a fejemet és a gonosz kisördög folyamatosan duruzsolta a fülembe a jaj de fáj jaj fel kellene adni című slágerét…. Megfogadtam, hogy idén nem sétálok egy métert sem és hogy ez így is lett azt a szurkolóimnak, az ironmanóknak a Juve zászlóknak, Rékának és a Kindl Gabinak köszönhetem….Az 5. körben mellém tekert a 2008-as bajnoknő, aki majdnem nagyon csúnyán pórul járt…miközben folyamatosan mondogatta, hogy meg tudod csinálni, bírod, nyomjad keményen, közel állt, ahhoz, hogy lerúgjam a bringáról
Na, gondoltam magamban, ha ilyen jó erőben vagy, hogy a szerény kis kick -boksz tudásodat is be tudnád vetni, akár futhatnál is gyorsabban…Onnantól ismét elkezdtem közelíteni az 5 perces iramhoz….a 6. körben éppen lassítottam volna, amikor a Spuris frissítőnél egy jeges zacskót toltak a tarkómra és a Hawaii világbajnokságra kijutott méltán híres Gábor egy kis tudományos előadást prezentált: egyik láb a másik után és így tovább, nincs séta!!!! Ha valakitől tőle el kellett fogadnom a tanácsot és futottam tovább egyre gyorsabban….
Minden kör végén tombolt a tömeg, zúgott a hajrá Jenci, lobogtak a Juve zászlók és sálak, szurkolt család, barát, ismerős, ismeretlen…..amikor a versenyközponton haladtam át, mindig újult erővel kezdtem meg a következő kört….az utolsó két kör ismét 5 perces iramban ment, így 14 percet javítva a legjobb nagyatádi futó időmön 3:43-as maratonnal fordultam a célegyenesre…. 10 óra 28 perces küzdelem után a 37. helyen futottam át a célvonalon! 10 percet javítva az eddigi legjobb eredményemen…. A versenyt kívülről követők, azt mondták, túl jó állapotban értem be a célba….lehet, hogy igazuk van…maradt még bennem….hogy mennyi nem tudom….jövőre kiderül???!!!!!

A célban már várt a csirke grilltál és a fehér magnum… az járt a fejemben, hogy ezt soha többet…..ezt minden célba érkezés után megfogadtam már, de most komolyan is gondoltam….vasárnapig….

Az eredményhirdetés: bár ne lett volna…..amitől féltem bekövetkezett:
Elkezdődött a ceremónia, levetítették a kisfilmeket….felállt az összes finisher….és eldőlt, hogy jövőre is ott a helyem….miért? Mert amikor a barátod félbeszakítja a nyaralását, hogy neked élőben szurkoljon, a család egész évben veled van és támogat, amikor ismerős és ismeretlen emberek az első szóra segítő kezet nyújtanak, az unokahúgod nem a megszokott tinédzser életét éli, nem a hülyeség a fontos számára, bejelenti, hogy szeretne triatlonozni és az unokaöcséd az óvodában arra kérdésre, hogy mi szeretnél lenni, azt válaszolja, hogy olyan, mint a JENCI-SPORTOLÓ…..már nem tudsz mit mondani….nem is kell……. Biztos hogy jó helyen vagy és van értelme annak amit csinálsz….a te célba érésed csak egy szerény kis töredéke annak, amit ez az egész jelent…. Büszke vagyok és boldog! Idén is lesz még feladat….
Jövőre pedig Klagenfurt….és Nagyatád???!!!

Éljen a sport! Hajrá mindenkinek, soha nem késő elkezdeni….!!!!!!

Üdvözlettel: én a focista…. És már 6x VAS