Valóra vált egy álom

Valóra vált egy álom!

Büszkén jelenthetem ki, hogy IRONMAN vagyok. És mint  e cím büszke tulajdonosa, végre én is leírhatom gondolataimat.

Ironman vagyok. Ízlelgetem a szavakat. Még bizserget valami belülről ha belegondolok. Mert ahogy elmúlt a célbaérkezés eufóriája egyre inkább belegondolok...Mikor is kezdődött? Hogy volt? Mennyi erőfeszítés és olykor lemondással is járt néha? Hogy is volt? Mi jön ezután?

Írhatnék én is a megtett bringás és futó kilóméterek számáról,  vagya leúszott hosszakról a medencében. De azok csak számok.Számomra nem igazán adja vissza a lényeget. Persze egyáltalán nem elhanyagolható a belefektetett edzés mennyiség (malacpersely), de a lényeg egy részének belülről kell fakadni akarat, elszántság, hit míg a másik felét az inspiráló közeg, barátok, sporttársak, család segítsége adja.

Kezdetek (a fertőzés)

Azt hiszem az ironman gondolata valmikor kb 4-5 évvel ezelőtt fészkelődött belém. Ebben nagy szerepe volt nagybátyánmak, példaképemnek Mindum Károlynak (aki  6x os szimpla, 2x es Dupla és 1x-es tripla Ironman). Először ő mesélt a gyékényesi rajtról, aztán valahol egy videón is láttam...beleborzongtam, libabőrös lettem és tudtam hogy egyszer ezt én is át akarom élni!

Aztán jöttek újabb és újabb megtett kilóméterek, maratonok, félmaratonok. És egy olyan közeg amely végképp meggyőzött,(megfertőzőtt) hogy ezt a sportot kell hogy válasszam.Ez a közeg a Fittbike SE volt, ahol fantasztikus sportembereket, barátot ismerhettem meg, ahol segítséget, buzdítást  és rengeteg okos jótanácsot kaptam. Ezért nagyon hálás is vagyok nekik. Nehéz lenne mindenki nevét felsorolni. De nagyon köszönöm nekik hogy a nagyatádi extrememan család tagja lehetek!

Aztán jött két és fél év amikor rajtam kívülálló okok miatt csak neten követhettem az eseményeket, nézhettem ahogy a többiek teljesítik a távot...Bevallom ott könnyeztem a monitor előtt (Hejj egyszer én is köztetek leszek!)

Felkészülés:

Aztán végre eljött a tavalyi év mikor a gondolatból és az elhatározásból komoly tervek, majd tettek lettek lehettek.

Mérföldkövek voltak: Extrememan Kaposvár 113, Szálka féltáv, Budapest maraton...Úgy gondoltam ennyinek elégnek kell lenni hogy belépjek az ironman előszobájába.

Ezután jött a következő lépés amikor kitűztem az idei évre főversenyemnek a Nagyatádi versenyt. Minden egyéb verseny a felkészülést szolgálja.

És itt egy nagyon fontos rész következett mert párom aki mindíg mellettem állt az elhatározásomban, hitt bennem, sőt bátorított, szembesült a ténnyel ,hogy bizony a felkészülés rengeteg ídőt vesz igénybe és azt bizony a vele együtt töltött idő rovására megy. Nehéz volt neki, de kitartott néha kicsit morcosan, néha könnyes szemmmel néha erőt véve magán mosolyogva intett búcsút amikor ismét csak edzeni-és edzeni mentem, hol uszódába, hol futópályára, hol bringa nyergébe pattanva....tudom ő is sok nehéz pilanatot élt át ezekben a hónapokban, de megpróbálta elfogadni a tényt, hogy már nincs visszaút. Végképp ironőrült vagyok .Nagyon szeretem és tisztelem a kitartásáért.

Ezen a ponton meg kell hogy említsem barátaimat Danit és Domit, akik szintén rengeteget segítettek ezekben a nehéz időszakokban még ha esetleg nem is tudnak róla, hogy így volt. Egynéhányszor eltervetzük néhány üveg rozé társaságában, hogy mit és hogyan fogunk csinálni ha majd célbaérünk!

Aztán csak fogyott az óra az Extrememan honlapján. Újabb edzések, újabb kilóméterek ,1000.-ik motivációs videó és zenei összeállítás következett...

És végül a nagy nap.

Az első pillanatától az utólsóig élveztem, Már a megynyitón amikor felálltunk mint elsőbálozók, és megtapsoltak. Fú az jól esett.

A versenyminden percét élveztem, Benne voltam ott voltam fejben. Úszás bringa futás...szuper. Megy ez!Aztán a célbaérkezés 12:14:34. Elérzékenyülés, sírás,  majd az érzés hogy Igen  MEGCSINÁLTAM. Felszakad minden! Katartikus élmény!!!Vasárnap az oklevélosztás. Felállunk dübörög a taps. Nekünk, nekem szól! Miden tökéletes! ennek így kell lenni!

Büszkén feszítek a finisher pólómban az éremmel a nyakamban. Remélem ez az érzés még sokáig tartani fog!

Most írhatnám hogy ennyi és mindenkinek köszi, meg gratula..de

Egy aprócska gond azonban még akad! A szlogen úgy szó: Az Út maga a Cél, de ha az ember befut a célba....hát mi jön akkor? Hogyan tovább?

Erre egy válasz van csak. (amikor e a sorokat írom) egy számláló, ott fennt a képernyő sarkában mutat valamit:

367nap 08:02:36...

                                                                                                                                                            Csábrák András Ironman