eXtremeMan 2015 – A VERSENY

eXtremeMan 2015 – A VERSENY

Eltelt lassan egy hónap, és most megérett bennem a megfogalmazás, amit szeretnék Veletek megosztani. Röviden úgy tudnám már az elején összefoglalni, hogy régen vártam arra az eufórikus, önkívületi állapotra, amit ez a hétvége adott nekem!  A VERSENY ami a továbbiakban nap, mint nap erőt fog adni a következő céljaim elérésében. Tudom, jó helyen vagyok, tudom, jó úton járok, és érzem, hogy őszinte, igaz emberek vesznek körül, akiknek támogatása a legfontosabb! Haladjunk az idő vonalán és pörgessük végig a történéseket!

Számomra hagyományosan szerdán az aquatlon versennyel kezdődik az eXtremeMan hét. A tanítványaimnak egy kiváló edzés/verseny lehetőség, így nekem is kötelező velük egy pályán megmérkőzni. Aztán másnap jön a pakolás, rajtszámfelvétel, közös futópálya bejárás, tésztaparty, izgulás majd futócucc leadás, további izgalommal eltöltött órák és az alvás-nemalvás kombó egészen szombat hajnali 4:50percig. Ha a maradék 364 napban ilyen korán csörögne az ébresztőm, biztosan komoly harcot vívnék a testemmel, hogy megmozduljon, de július 25-én erről szó sem volt. Tudja a testem és a lelkem, hogy itt a nap, amire egész eddig vártam, és amire felkészültem.

Gyors reggeli, majd autóba pattanás és már 6:00 óra előtt a Gyékényesi bányató partján állok. Hagyományosan a „családi” nyaralóban végzem az utolsó simításokat. A depózást minden eddiginél rövidebbre fogom, próbálok csak magamra figyelni, nem hagyni, hogy a koncentrációmat bármi vagy bárki kizökkentse. Az elmúlt éveimben többször észrevettem, hogy az edzések, versenyek alatt sokszor a külső ingerek kizökkentettek ebből és nem tudom azt nyújtani, amit elterveztem, és amit reális célnak kitűztem.

A hosszantartó meleg időjárás biztosította, hogy nem fogunk fázni a vízben, de ilyen vízhőfokra senki sem számított. 29,1 celsiusfok, mondja Péter Attila. MENNYI? J…akkor újratervezés.

Az óra 7:00 mutat, így van időm minden lehetőséget végig próbálni. Tervezett összeállítás: különrészes triatlonos ruha, és arra még egy swimskin. Ebben a felszerelésben elkezdtem a vízben melegíteni. Nem kellett sok idő hozzá, hogy elvetessem ezt az összeállítást. Swimskin le, különrészes ruha felső része be a depóba. Ismét gyors depózás, check-in. 20perc a rajtig, megnyugodtam van idő még „mindenre”. A további bemelegítés során még jobban megnyugodtam. Tudtam, hogy jó döntést hoztam. Meleg volt a víz, nagyon meleg!

Tervezett úszóidő: 51-52perc.

Elfoglaltam a helyem az első sorban Nagy Gergő, Bartos Dávid, Török Dani társaságában. Ezután minden versenyző, szurkoló együtt „ütötte” az ismerős, libabőrtől kirázó dallamok ritmusát, aminek utolsó nagy basszusa az ágyúdörrenés.

RAJT: OK! LÁBVÍZ: OK! Tempó: ok! Egészen kb. 800m-ig J. A kisöböl fordító bójánál éreztem, hogy nekem ez erős tempó. Lemaradtam és a maradék 3000m-t Nagy Gergővel úsztam le.

A vízből kifutva láttam, hogy a futóóra 53-54 perc között számlál, kicsit elmaradtam a tervezett időtől (ez még belefér), de nem foglalkoztam vele, hosszú még a nap, hiszen még csak a bemelegítés tart. Gyors depó és irány a bringapálya!

Úszás idő: 0:54:40

Tervezett bringás idő: 4:55:00. Ez ugye 35,5 körüli átlagnak felel meg. Az edzések alapján tudtam ezzel nem lehet nagy gond. A csurgói vasúti átjárónál éreztem, hogy az egyik könyöklő száram elmozdult. Kilazult a csavar és szabadon mozgott, viszont nem hátráltatott a további haladásban. Akkor futott át a gondolat az agyamon, hogy – na, itt rögtön a verseny elején van egy külső befolyásoló tényező, hogy birkózol meg vele? – próbára tesz a verseny. Koncentrálni, koncentrálni, mondogattam magamnak. Nincs nagy gond, tudok haladni, nem vagyok veszélyben, majd a nagykör végén a versenyközpontban megoldjuk. Szépen haladtam is, de bennem voltak az előző évek „hátbacsapásai” és folyamatosan néztem hátra mikor jönnek az erősebb bringások. Köztük Cseik Marci, Vatai Miki, Török Dani és klubtársam, Johnny. Nagy meglepetésemre én pillantottam meg az előttem haladókat. Full adrenalin, ilyen még nem történt velem! Én még előttem bringázó versenyzőt az eXtremeMan versenyen nem értem utol. 35km Módos Laci, 45km Bartos Dávid. Mögöttem pedig nem látom az üldözőket. 65km pedig Kuttor Csaba. Nem lesz sok(k)? Olyan erőben éreztem magam, hogy bátran mertem taposni a pedált, csak az érzéseimre hagyatkoztam. A nagykör végén megvolt a pit stop és kezdtem az első kiskört.

Nagykör ideje: 1:53:07

Még mindig nehezen hittem el, hogy az említett üldözők nem értek utol. Bár összehasonlítási alapom nem volt, hogy közelebb értek vagy esetleg növeltem a velük szembeni előnyömet. A nap közelített legmagasabb állásához, éreztem, hogy kezd nagyon meleg lenni. Minden frissítőpontnál elterveztem, hogy egy kulacs vizet ellocsolok magamra.

Edzőm, Herr Gyula szavai folyamatosan ott voltak a fülembe:

-         frissítési terv pontos betartása

-         hőháztartási egyensúly

-         testi-lelki egyensúly

-         koncentráció

-         az idővel versenyzel!

Ezen gondolatok folyamatos mondogatásával eltelt az első 35km.

Első kiskör: 57:25

Most már volt összehasonlításom! Az előttem haladó 5+1 már kissé szétszakadt. Erdős Petin láttam, hogy kissé elfáradt és vele szemben faragtam a hátrányomból. Az üldözőim pedig nem érnék hozzám közelebb. Ez csupa jó hír, DE take it easy, nyugi van! Ahogy eddig, csak semmi kapkodás!

A verseny ezen részén a mezőny nagy része már a kisköröket rótta, és feltűntek az ismerős sporttársak, barátok, csapattársak akik hangos kiabálással bíztattak, szurkoltak és ezzel plusz energiához segítettek.

Felszabadult voltam, semmi görcsösség, koncentráció a helyén. Az órámra tekintve azt láttam, hogy minimális különbséggel, de tartom az előző kisköröm idejét.

Második kiskör: 58:24

Újra vérszemet kaptam, mert az előző kisköröm végén láttam, hogy csökkent a távolságom Szabó Attilához és Molnár Gergőhöz képest. Erdős Peti pedig szinte karnyújtásnyira volt. Viszont egy régi érzés lett úrrá rajtam. Előző éveimben 140km volt mindig az első holtpont. Mikor jelez a testem, hogy most már eleget ült nyeregben, a derekam, hogy már ideje lenne egy kicsit megnyújtani, a gyomrom mikor már ideje lenne valami „normálisat” enni. Most sem volt ez másként! Csak most számoltam ezzel, fel voltam rá készülve! Abban egyeztem meg magammal, hogy az új körforgalomig elrendezem magam, kisimítom a ráncaimat és a maradék 33km-t lenyomom úgy, mint az előzőeket. Ennyi és ebből nem engedekJ! Újra összhangba, egyensúlyba kerültem, nem gondolkoztam azon, hogy visszaveszek a tempóból. A szurkolótáborom is biztosított arról, hogy minden percben velem vannak. Ezáltal az utolsó kisköröm, már egy „örömtekerés” volt. Lélekben elköszöntem tőle, megköszöntem, hogy épségben tartott és hogy az egyéni legjobb időmet tekertem rajta.

Harmadik kiskör: 58:43

Kerékpár idő: 4:47:39!

Hazai versenyzőként már szinte egy csapást kijártam ezen a futópályán, de verseny közben, olyan más! Amit eddig éreztem rajta, forró, nehéz, gyötrelmes, holtpontokkal teli. Most ezt nem akartam. Én azt akartam, amit már többször edzések alatt elképzeltem magamban. Elképzeltem a nézőket, ahogy tapsolnak, a szeretteimet, ahogy várnak a célban, a tanítványaimat, ahogy bekísérnek a célba és lepacsizok velük, a barátokat, akik őszinte mosollyal gratulálnak és a háttérben Kensington – WAR című száma szól. Én lélekben így vágtam neki a maratonnak. Testben azért egy kicsit máshogy éltem meg.

Ilyen kedvező helyen még soha nem voltam 7. helyen hagytam el a depót. Tervezett idő: 3:15:00. Ahogy elhagytam a frissítő állomást és kiértem az eXtremeMan Drive-ra, akkor éreztem meg igazán, hogy itt nagy a forróság. Minden eszközzel azon voltam, hogy hűtsem magam. Légiós sapka teletömve jéggel, minden frissítőpontnál hideg vízzel locsolás, az egyéni frissítőnél pedig hideg cola és sótabi.

Az első kör jól indult, helyén volt a tempó, az izmok gyorsan átálltak futó üzemmódba. Gyorsan lefutattam a névsort, kik hol helyezkednek el körülöttem. Előttem Nagy Gergő tűnt elérhetőnek, mögöttem pedig vannak szép számmal. Vatai Miki, Cseik Marci, Bartos Dávid, Kuttor Csaba, Török Dani. Hozzájuk képest az én futóteljesítmény gyengébb, szóval vesztésre álltam. Össze kellett szednem azon tényezőket, amik felém billenthetik azt a bizonyos mérleget. Az előny nálam van, hazai pálya előnye, frissítőpontoknál kevés séta.

A második kör volt a legnehezebb a nyolcból. Megütött a nagy forróság, kiestem a koncentrációból, az ellenfelekkel foglalkoztam, nem pedig magammal.

Össze kellett szednem magam. Küzdöttem derekasan és én álltam nyerésre. A kör végén Vatai Miki elsprintelt mellettem, tudtam vele (idén) nem tudok versenyezni. Nagy Gergőt pedig már fél perces távolságra megközelítettem és éreztem, ha így haladok a harmadik kör végén meg tudom előzni. Tervem bejött, de összesítésben maradtam a 7. helyen. Innentől kezdve nem néztem senkit a pályán, csak magamra összpontosítottam. Ezt nagyon jól megérezte Kocsis Peti barátom, onnantól elég volt csak rá figyelnem és adta a helyzetjelentést. Megnyugtatott, hogy a mögöttem lévő versenyzők közül van, aki a feladásra kényszerült, van, akinek nagyon visszaesett a tempója, és hogy picit ugyan, de növelni tudom az előnyömet. Így az ötödik körre egy kisebb „légüres” térben futottam. Előttem 8-9perc, mögöttem 12-13perc és megvolt az egyensúly. Fogytak a körök, minden egyes lépés, elérhető közelségbe hozta az elképzelt kisfilmemet. Végül eljött a nyolcadik kör is. A frissítőpontok kivételével itt először tettem meg pár sétalépést. Szükségem volt rá J. Ekkor nem tudtam, hogy állhatok összidőben, csak mikor beértem a parkba és láttam, ha 5percen belüli utolsó km-t futok, akkor meg lehet a 9:10:00 belüli idő. Ami a kitűzött célon belül van. Láttam az órámon, 4:22/km mutat és repülők, meglesz. Az utolsó 300m-re már nem emlékszem, csak a fényképekből tudom felidézni. Most mindenki engem vár, rám szegeződnek a tekintetek, aki ismer, az tudja, hogy 7 év munkája és hosszú távú versenyzésének az eredménye, amit ma sikerül befejeznem. A – WELCOME TO THE FINISHLINE – kapuban pedig átadtam magamat az érzéseimnek és elindult a kisfilm. Elmondhatatlan boldogság, eufórikus érzés lett úrrá rajtam. Hosszú utat tettem meg ezért az eredményét, sok gödörből másztam ki, sok mélyponton lendültem át, de megérte. Rengeteget tanultam ezen a napon. Végül nagyatádi eddigi legjobb időmet majdnem 40perccel megjavítva 9:09:25 idővel teljesítettem. A futóidőm elmarad a tervezett időtől, de akkor és ott nem érdekelt, 3:22:14.

A célbaérés után viszont rajtam volt a sor. A szurkolótáborom egész napos segítségét, támogatását meg kell köszönnöm. Könnyekkel, öleléssel, pacsikkal, puszikkal és a mára már hagyományos rózsával köszöntem meg. Ez az Ő sikerük is volt!

Továbbá szeretném megköszönni egyesületemnek a Triatád SE-nek, hogy biztosította a szükséges hátteret a felkészüléshez. Edzőmnek Dr. Herr Gyulának, aki szakmai tudásával és emberi jóságával egyengeti az utamat. A Highfive Magyarország csapatának, hogy egész évben biztosítják számomra az energiapótláshoz és a regenerálódáshoz szükséges termékeket. Bereczki Lacinak, aki időt és energiát nem spórolva segítségemre volt abban, hogy egy fantasztikus időfutam kerékpárhoz jutottam. Ehhez az anyagi támogatást ezúton is megköszönöm a Büttner Kft-nek és a Somogy Takaréknak. Kocsis Péternek, hogy társaságával egész évben „zavarja” az edzéseimetJ. Tanítványaimnak, hogy ők is velem voltak egész nap, és elkísértek az utolsó métereken.

Végül, de nem utolsó sorban a családomnak, hogy rávezettek erre az „útra” és minden erejükkel rajta tartanak. Páromnak, aki egyben a lelki társam és legfőbb szurkolóm volt. Aki minden pillanatban biztosította a nyugodt otthoni légkört és a verseny alatti hibátlan egyéni frissítést.

Köszönöm a verseny utáni, minden lehetséges formában történő gratulációnyilvánítást. Nagyon sokat jelentenek nekem. Köszönöm a szervezőknek és segítőiknek, hogy ismét megrendezték nekünk ezt a versenyt. Gratulálok mindenkinek, aki valamilyen formában teljesítette A VERSENYT! Külön gratulálok a nagyatádi versenytársaimnak, barátaimnak. Nagyok voltatok.

Fontos állomásom vagyok túl, de érzem, hogy van még bennem. Újabb célt tűzők ki magamnak, hiszen tudjátok: Az út maga a cél!

Tóth „Gabee” Gábor