Boldog vagyok!

14-szer beértem már. Haza járok Nagyatádra. Mikor először voltam, még ohne gyerek 1998-ban, csak egy jó kis kalandnak, kihívásnak tűnt.
Azóta mind a 3 gyerekem, gyakorlatilag a születése után pár hónappal már részt vett a versenyen és a befutóképeimen egyre szaporodtak... 
Mégis, ha visszagondoltam, akkor összesen ha kétszer tudtam úgy célba érni, hogy úgy éreztem, sikerült, ennyit tudtam és elégedett voltam.
Idén elhatároztam, hogy lehetőségeimhez képest, tényleg mindent megteszek a sikeres célbaéréshez. Még kenus koromban, jól futottam (Margit-sziget kör PB: 18,26) és régebben tudtam rendszeresen 4 órán belüli Maratonnal befejezni az Ironmant.
Utóbbi jópár évben azonban, nemhogy futni, még járni is alig tudtam a görcsöktől és csoda volt, hogy be tudtam fejezni a versenyt . Elhatároztam, hogy visszahozom a stabil hosszútávfutást és a tavalyi sikeres Félbalaton után, beneveztem a 4 napos Szuperbalaton BSI versenyre.
Mivel közben a Blasi Gyuri lehívott a Spuriba, őt kértem meg, hogy írjon nekem edzéstervet. Rengeteget futottam (magamhoz képest) decembertől és megvolt a havi 300-350 Km, heti 4 edzéssel, résztávozással és LSD futásokkal.
Nagyon jól ment a Balaton körbe verseny és napról napra egyre bátrabban sikerült befejezni, 5:40-es kilivel és egész jó helyen. Szóval alap megvolt, kezdtem a bringákat és újabb edzésterv alapján heti 5 edzéssel és 2 erősítéssel elhatároztam, hogy rámegyek egy rekordra Nagyatádon (11,25 volt).

Extrememan versenysorozat állomásai jó felvezetésnek tűntek és amikor Velencén egy kiadós szenvedés után a befutónál Péter Attila bemondta, hogy itt jön az abszolúlt 10.-ik, nem akartam elhinni. Tudom hihetetlen, de fogalmam sem volt hol vagyok a mezőnyben és csak nyomtam, ahogy a csövön kifért..

Edzések tovább, általában hosszú futás és bringa a hétvégén, szerda úszás, és még egy-egy tekerés futás dombon vagy résztávokkal. Erősítés továbbra is programban maradt Kindl Gabinak a ráutalására.

Kaposváron már nem lepett meg annyira, hogy jól megy és egészen elképesztően erősnek éreztem magam a dombokon. Igaltól visszafele meg alig voltak elöttem a mezőnyben és már jó ideje visszafele haladtam a mezőnnyel szemben és még mindíg azt éreztem, hogy a sporttársak néznek, ki is ez aki ilyen jól megy (addig évekig én jöttem szembe, én néztem..). Egy kis bringás fordulóbenézéssel is sikerült 5:15-öt menni 1,39-es félmarcsival, abszolút 9. hely.

Előjelek jók voltak, irány Nagyatád, kemping, már 2 héttel a verseny előtt le, éves nagy szabadság időzítve. Majd megdöglöttünk a melegtől, de a tapering időszakban már hozzá tudtam szokni és nem zavart annyira, mint az elöző években. Jó döntés volt, sikerült aklimatizálódni!

A Nagy Nap reggelén nyugodt voltam, de kellően elszánt.
Utolsó pillanatban átmentem a bal oldalára a rajtvonalnak, mert a vízben melegítők mind elénk álltak be a jobb oldalra és nagyon sokan lettünk. Nem volt jó döntés, mert rögtön bunyóba kerültem és kevés dolgot utálok jobban, mint ezt a küzdelmet a pozíciókért. Nem vagyok én akkora úszó, hogy ne féljek attól, hogy lerugják a szemüvegem, kiesek a ritmusból stb. Nagyon hamar tömegiszonyom lett, és kimelleztem a szélére, ahol mondtam magamnak: legfeljebb többet úszom, de saját tempóban és nyugodtan. Innen csak a bólyáknál ment a karate, de utána mindig eltávolodtam a kollégáktól. Első kör lemegy, időmet elfelejtem megnézni, ez jellemző rám, amikor a zónában vagyok..
Második kör nagyon sima és uzsgyi a bringához depózni. Persze fogalmam sincs az időről, de gondoltam gyenge lehet, mert hosszabbat úsztam, az tuti. Erre feltűnik Izsó TTT Lajos, mellőlem elragadva a bicóját és harsányan közli:

- Persze, mert 1:20-at fogsz úszni.
- Miért hogy áll az óra? – kérdezem.
- Most volt ez előbb 1:10!

Na ez jól indul, gondoltam és kicsomagoltam a lekváros kiflimet alapnak a hasamba.
Utólag azt mondom, jó hogy meleg volt, mert hajlottam volna rá a sikeres szezon után és magasabb pulzust vállalok a bringán, de így eldöntöttem, hogy akármi van, én 130-132 ütéssel megyek.
El is ment vagy 50 kolléga mellettem a nagykörön, sokan úgy, hogy biztos voltam benne, na ők tuti nem futnak ma. Tényleg nem is értem, hogy némelyik mit akar nyerni azzal, hogy éppen előznek és ő beborít harmadiknak közénk és mind a hárman majdnem elesünk. Komolyan, én tudom hogy verseny, de az is benne van, hogy be kell érni/fejezni!!
Frissítés tervszerű, High5 működik, minden OK, lemennek a kiskörök és a pulzuson maradva jövök fel mint a talajvíz.
Görnyedten kocogok be a futóöltözőbe és konstatálom, eddig rendben, siessünk depózni és gyerünk futni: ez az én számom!
Versenyóra 7:07, nem vagyok nagy matekos, de még nekem is megy, hogy a tervezett 4 órán belüli Marcsival record lehet.
És akkor beüt a villám: 3:53-al meglehet a titkos vágy, 11 órán belül.
Első kör és jönnek a Spurisok a park előtt Kindl Gabistúl, Judy, Meli, Csaba, az egész Csapat és engem is bíztatnak mint Spurist. Évek óta irigykedtem, de most nekem is szól.
Jeges-vizes zacskó, sótabletta, bíztatás és rengeteg pozitív energia.
Mennek is az 5-perces kilik és frissítéssel sem csúszok ki az 5:15-ből. 
Jól megy, valószerűtlenül jól. Vérszemet kapok és tolom tovább. Se lát se hall Dömötör, de a Spuris biztatás mindíg jól jön!
Nagy nehezen Boros Ricsi örökös riválisomat is befogom, aki arról híres, hogy állítólag nem edz, de mégis halad..
Félmaraton után sincs holtpont és átállok kólára a felső fordítónál, meg visszaveszem a sótabit, mert azért a gyomrom már mélyről jövő szelekkel jelezget, dörömböl.
Na azért a 7. Körben már van görcsre való utalás a lábamban, de egy magnesium és gyerünk tovább. Az utolsó kör, már tényleg a görcs határán jelezgető, be-be rántó izmokkal megy le, de innen kézen is befutok- gondoltam.
Eufória az Extrememan Drive-on (Zrínyi Utca), és pacsi Dani Lacival (egész nap üvöltözte: 10:50 Gergő! Egyem meg, egy percet tévedett..) és gyerekekkel befutva hihetetlen boldog vagyok.
10:51 hatalmas rekord, nem veszi el senki!
Rózsa abszolút jár Zsuzsinak, aki csak hogy okuljatok, egész nap lépésszámlálóval frissített és 16 Kilómétert gyalogolt/rohangált.
Ő is 15x-ös kisérő!
Nincs titok, mint ahogy nincs rövid út sem, edzeni kell és ésszel menni a futásig!
Köszönettel mindenkinek, de tényleg!

Kollin Gergely / Őrmester