Remek verseny !

Isabelle vagyok, magyar, 46 éves, 3 gyerek anyukája és jelenleg külföldön élek, edzek és dolgozok … ja és a legfontosabb : kétszeres Ironman , Nagyatádon !

Hol is kezdjem?  Szerintem az idei  2015 Extrememan versenyem összefoglaló bevezetője lehetne a 2014 Extrememan célbaéréskor kimondott mondatom, miután gratulált a nagyatádi polgármester és a nyakamba akasztotta az érmet, 14 óra 46 perc verseny után, azt mondtam neki, hogy : „Soha többé !!!”. El is mosolyogta magát és erre ezt válaszolta : „Majd 1 hónap múlva, visszatérünk erre!”.

2014 szeptember elején, regisztráltam a második Extrememan versenyemre!! Igaza volt!

De úgy regisztráltam, hogy tudva már, hogy mi is vár rám majd  2015 július 25-én, Nagyatádon, megfogadtam, hogy még alaposabban készülök rá azzal a szándékkal,  hogy jobb időt teljesítsek.

De ahogy múltak a felkészülő hónapok és közeledett a Nagy Nap, kezdtem kételkedni. És a verseny előtt pár nappal, ott tartottam, hogy majd örülök, ha végig csinálom és célba érek.

Előző évben, követve a sok jó tanácsot, nyugodtan kezeltem a depókat és nem siettem el az átöltözéseket. Szerencsére, az idén, ugyanúgy odafigyelve, hogy mindent jól csinálok és nem marad ki semmi fontos (evés, ivás, naptejezés…) sikerült jobb idővel  kijönni a depókból. E mellett nem szenvedtem defektet az idén. Volt nálam 2 gumibelső, 2 gázpatron!! Fel voltam készülve, de szerencsére nem kellett felhasználnom őket ( ez is biztos 15 percet javítást jelentett az időmön). Tavaly rosszul lettem a bringázás 40. kilométerénél, és a „helyrejövés” biztos an jelentett akkor egy jó 15 percet. Az idén ezt ügyesen sikerült kezelnem és nem lettem rosszul.

A pálya ugyanaz volt. Nagyon élveztem idén is az erdős részt, meg azt hogy Gyékényesről Nagyatád felé kell bringázni, majd utána a 3 kör már nem volt annyira élvezetes, kivéve persze a harmadik, mikor már a bringa depó csak pár kilométerre van, akkor éreztem, hogy már semmi nem állíthat meg és bele is tudtam húzni alaposan!!

A második depónál nem hagytam ki a felfrissítő zuhanyt. Kellemes volt a hangulat az öltözőben. Akkor már lehetett érezni, hogy akik már ideértek, azok tudták, hogy aznap Ironman-ek  lesznek először vagy újra ! Ez a hangulat nekem sokat számit és egy hihetetlen lökést tud adni. Mikor kimentem az öltözőből és elindultam a maratón távra, sok energia volt bennem, jól éreztem magam… de már nagyon éhes voltam. Sajnos tudtam, hogy akkor már késő szilárdat ennem. Akkor fogadtam, meg, hogy ha valaha indulok újra ezen a távon, akkor 1 órával a bringa táv vége előtt valami szilárdat eszek. De az nap már késő volt és a gyomrom már nem akart hallani izó italról vagy bármilyen vízről vagy zseléről. Pedig kellett adnom folyadékot és erőt a már több mint 9 órája pályán lévő testemnek! Első kör ment szépen, majd a másodiknál éreztem, hogy „már” lassítok! Majd a park elején megláttam egy fán, egy A4-es fehér papíron azt írva hogy „ „ . Ez NEKEM szólt !! csak nekem !! és tovább haladva a parkban, több fán is megjelent olyan hogy „ Isa már nincs sok hátra”, „Isa , megtudod csinálni !”, „Isa, te vagy a leggyorsabb”, „Isa, you are the best” . Ezeket a plakátokat Orsi barátnőm készítette és Diósdról CSAK ezért jött le aznap délután Nagyatádra, hogy a maratonon ott legyen végig és drukkoljon !!! Ez nekem annyi erőt adott, hogy nem is tudom elmondani. De sajnos ez az erő és energia főleg az agyamban koncentrált és a lábaimban… de a gyomrom környékén kezdtek összegyűlni a bajok. Hogy ne mennyek a részletekben, kétszer ki akart ürülni a teljesen üres gyomrom! Csak az tudja, hogy milyen fájdalmas és ijesztő, aki ilyenen átment már! Másodszor fel is akartam adni, de Orsi és Kati (Kati, aki a második nagyon kellemes meglepi volt ezen a napon. Neki is köszönhetem a jó eredményemet) mondták, hogy nem szabad, hogy meg tudom csinálni, hogy már nincs messze a cél… stb. Az utolsóelőtti kör végén, valahonnan sikerült még összegyűjtenem erőt (de honnan ???) és neki lendültem a pálya maradék 7 kilométerének !!

Még most is nehezen hiszem el , hogy 1 óra és 5 perccel teljesítettem jobbat az idén, mint tavaly !!! 13 óra 41 perc  alatt futottam be ! És mikor befutottam a cseresznye a tortán az volt, hogy Péter Attila bemondta, (az után persze hogy „Ironman” vagyok) hogy a korcsoportom 3. lettem !!! Dobogós !!

Most nem mondtam a polgármesternek hogy „soha többé” !!!  :) :)  De azt sem hogy mikor legközelebb!! :) :)

Majd Orsi és Kati megöleltek ! A tavalyi beszámolómon kicsit sajnáltam, hogy a célban nem volt senki, aki megöleljen (saját akaratból szoktam egyedül menni versenyeimre). Most volt valaki ! Szuper volt !

Nagyon jó verseny volt. Az önkéntesek fantasztikusak voltak. Remek szervezés (Persze mindig lehet jobbat !! ) Csak hálás lehetek ilyen verseny után.

Kinek is ? Férjemnek és 3 gyerekemnek, Beus-nak ( aki „miatt” ez egész létre jött, még tavaly), barátaimnak (jelen : Orsi, Kati, és Zsolt, és mind azok akik hittek bennem), a versenyszervezőknek és a sok sok önkénteseknek , majd végül a Fülöp-szigeteken  lévő sporttársaimnak,  akik végig az év folyamán edzettek velem és segítettek jobbá és gyorsabbá válni. A tervem az volt, hogy majd a dobogón fülöpi sapkát viselek, hogy kifejezzem a hálámat nekik.

De sajnos, (komolyan mondom, hogy sajnos), rossz szájízzel távoztam le Nagyatádról vasárnap délben az eredményhirdetés után. Pedig korcsoportom (nő, 45-50 éves) 3.-ként futottam be előző este, a negyedik előtt több mint 30 perccel, mégsem kerültem fel a dobogóra. Mégsem lettem megörökítve a színpadon lévő dobogó harmadik fokán. A negyedik helyezett hölgyet hívták fel a színpadra helyettem !!. Összeszorult a torkom és összegyűltek a könnyek a szememben !!

De ez miért is történt így ?

Az ünnep után oda mentem Péter Attilához a diplomámmal és kértem, hogy nézze meg a táblázatán hogy a felhívott hölgy a 3. helyen mennyi idő alatt teljesített. Akkor döbbent rá ő is hogy történt egy hiba ( de miért velem?) .

Oda jött a Evochip felelős hölgy is és kezdte magyarázni, hogy a „TRAP” szövetség amelyhez tartozok, az egy külföldi szövetség és azért hívták fel a 4. helyettem, de ez nem volt elég ahhoz hogy ne én legyek a dobogón…

Elismerték, hibáztak, de késő volt már !!! Mégis nekem kellet volna a dobogó 3. fokán állnom: MAGYAR vagyok, MAGYARORSZÁGI címem van, és FŐLEG 3.000 forintot fizettem előző nap ahhoz, hogy a MAGYAR TRIATHLON SZÖVETSÉG tagja legyek 1 napig, a verseny napján !! Az élet úgy akarta, hogy már 2 éve a Fülöp szigeteken élünk, mert ott dolgozik a férjem és hogy ott kedvezményesen versenyezek az országos triatlon szövegség (TRAP) tagja lettem. DE tavaly is az voltam és felhívtak a színpadra, gond nélkül !!

 E mellett a teljesen ugyanazon feltételek mellett tavaly, felhívtak a színpadra, mint a korcsoportom 4. helyezettjét !!!!! El ismerték a hibát, de késő volt már. A színpad mellett lévő cipődobozból kivettek egy bronzérmet és oda adták. Majd megkérdezték, hogy akarok a dobogóra állni ???? Ez már sok volt nekem, jöttek a könnyek: a terem majdnem üres volt és a dobogó a színpad mellett landolt… Komolyan. Még azt megígérték, hogy jóváteszik a hibát!! Ezt még várom (türelmes ember vagyok). Ennyit a harmadik helyemről, amely járt és amit megérdemeltem.

De ÉN tudom, hogy mit teljesítettem az idén!! ÉN tudom, hogy hihetetlen versenyem volt !! Végül ez a lényeg, nem ?!

Pár napja, beindult a nevezés 2016-ra! Már benevezett a kedves Beusom  (Beus, soha nem fogom eléggé megköszönni neked, hogy 2014-ben bele vittél ebben a hihetetlen kalandban !! )! Én még nem… lehet, hogy még pár éjszakát alszok rá. Terveztem, még az idei rajt előtt hogy tartok egy év szünetet. De bevallom , nehéz ellen állni a kihívásnak : tudok még jobb időt is menni ?

Mindenki tudja, hogy egy ilyen verseny felkészülés mivel jár, egy egész éven keresztül. Sok áldozattal, nekem, férjemnek és 3 gyerekemnek. Az idei verseny felkészülése : 87 km úszás, 4266 km bringa és 1340 km futásból állt. Akarom ezt az idén, harmadszorra ?