Második nagyatádi versenyem

Extrememan Nagyatád hosszútávú Országos Bajnokság

Beszámoló

Számomra a nagyatádi verseny az év fő versenye volt. Erre készültem tavaly november eleje óta. Elsők között neveztem azon a bizonyos napon reggel 6 óra körül. Az utolsó héten világossá vált, hogy a családom is elkísér. Szállást foglalni három gyerekkel meg szinte lehetetlen. 170 km-re lakok a rajt helyszínétől Gyékényestől. Nem akartam reggel 2-2,5 órát autózni, mert az sok energiát kivesz az emberből, ezért mivel más ötletem nem maradt kempingben foglaltam. Igen ám, de se sátor se matrac, se semmi, ami ehhez kell nem volt. Az igazat megvallva nem is nagyon sátraztam életemben. Ezért szerdán még gyorsan vettünk egy 5 személyes sátrat és a kiegészítőket. Még jó, hogy verseny előtt nem szabad új dolgokat kipróbálni. Hihi. Csütörtökön indultunk délelőtt Nagyatádra. Köszönhetően a sok segítő kéznek pikk-pakk felállítottuk a sátrat és bevackoltunk. Nem bíztam a véletlenre a matrackérdést. Miután megláttam az önfelfújódó matracokat, úgy döntöttem, biztos ami biztos viszek egy 180x200-as matracot és az garantált kényelmet biztosít. Így is lett, jókat aludtam rajta, szúnyogkérdést a sátor megoldotta. Ez a sátrazás jó buli volt. Mellettünk a strand, futópálya, szóval minden.

Egyre közeledett az „év leghosszabb napja”.  4:45-kor keltem. Irány a toalett. Sikerült. Ez letudva. Király. Mehet a reggeli. 2 vajas kifli lekvárral, gazdagon mézzel. Közben a többiek is felkeltek. Előző este mindent bepakoltam, indulhatunk Gyékényesre. Az úton én vezettem, 6:30 körül odaértünk. Búcsú a családtól irány a depó. Lepakoltam a biciklit, akkor vettem észre a pulzusmérő pántot otthagytam Nagyatádon. Na fa.a. Pont ez kellett. Akkor wattra tekerek, de azt meg hogy, mikor most vettem 4 napja? Nem voltam még meg a zónáim. Na mindegy futásra majd meglesz a pulzuspánt. Elmeséltem Gombinak. Ő erre: miért nem küldöd vissza Edinát Atádra? Visszaér az úszás végére. A nagy sokkban nem is jutott eszembe ez a lehetőség. Így is lett. Szegénykém lemaradt a rajtról :( pedig az nagyon kemény! De ezúton ígérem neki, lesz még lehetősége részt venni benne :) Megnyugodtam, hogy lesz pántom. Bedepóztam, irány a tópart, ahol a három lurkóm ült egy pléden. Korán volt még meg is voltak szeppenve, mit csinál itt ezerpárszáz ember. Kimondani is sok. Leültem melléjük, átvettem a nézők hangulatát, egész jó, de ideje melegíteni menni. Megöletem őket és irány a tó. Kellemes 26 fokos víz fogadott, a levegő 18-19 fok volt 7:10 körül. Úsztam 100 métert, átmozgattam a karjaimat és beálltam a 80perces zónába. Előzetes számításaim szerint 1:08-1:16 körül akartam úszni. Megszólalt a zenénk, leírhatatlan érzés, a mellettem lévő sráccal még beszélgettünk és már szólt is az ágyúszó. Bummm! Megindultunk a vízbe. Na ez kemény. Itt ha rossz helyre állsz megszívod. Úgy átúsznak rajtad ezek a kemény legények, hogy köpni-nyelni sem tudsz. 572 egyéni versenyző indult a víz felé. Nagyon jól helyezkedtem, felvettem a ritmust és belekezdtem az úszásba. Jó lábvizet találtam, próbáltam nem kapargatni a lábfejét. Első 1900 méterem 33:17 lett. Húhuhú, dejó gondoltam. Meglehet az 1:06 is akár. Irány a második kör egy kb 30 méteres futás után a parton. Megint jól helyezkedtem és nagyon kényelmesen haladtam, szinte eufórikus úszásom volt, még jól is esett, rengeteg energiát spóroltam. Aki nem tudja 40%-kal könnyebb úszni vki mögött! Tudtam volna előzni, de nem akartam, jó nekem ez a tempó. Második köröm 34:33 lett. Teljesen jó. Összidő 1:07:49 1:48/100m. Abszolút 104/532 Gyönyörű. Kijöttem a vízből.

Edina már ott várt a biciklinél. Szerencsére épp a kerítés mellett voltam. Szerencsétlenkedtem vagy 6 percet a kompressziós szárakkal, a pulzuspánt felhúzásával és még alaposan be is kentek naptejjel. Bekaptam egy zselét és megindultam a biciklivel. 120-an már előttem voltak a pályán. Ez a kedvenc részem, mert itt általában előzök :) Az utóbbi évben rengeteget erősödtem kerékpáron. És így egy „laza” bemelegítő úszás után tele voltam erővel, olyannyira, hogy a tervezett 145-ös átlagpulzus kb 50 km után borult. 152 lett a vége. De hát itt éreztem elememben magam. Ebben nagy része volt a 20 perces zselé/szelet kombónak, ami többnyire zselé maradt, nem nagyon lehet rágni biciklin. Nagyon jó érzés úgy menni, hogy csak páran előznek meg, akik jóval erősebbek biciklin, de nem tudnak úszni. 150 km-ig nem is nagyon volt gondom. Ezután már törte a seggem az ülés és fájt egy picit a jobb talpam külső fele a pedálnál, valamint a bal térdem. Vissza is vettem egy picit, így 34,7 km/h-ról 34,18-ra csökkent az átlagsebességem. A bringáról már abszolút 50. voltam 70 embert megelőztem. 5:16:02 lett az időm, előzetesen 5:10-et terveztem. Abszolút 47/532 bringaidő. Wattátlagom kb 200-210W. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy a legjobb biciklisnek Major Joe-nak az átlaga 40,2km/h, azt meg hogy???

Jó volt leszállni a bicikliről. Irány a fürdő. Fejemet egy nagy csap alatt átmostam. Nagyon jó volt. Viszonylag gyorsan felhúztam a cipőket és mentem futni. 6:24-es időm volt a futás kezdetéig. Bitang jó. Szerintem ezzel bármikor kiegyeznék. 10:59-11:30 körül terveztem a célbaérkezést. Az álomidőhöz 4:35-ös maraton kell. Hibátlan 4:30-at terveztem.  Az első frissítőig kényelmesen futottam a tervezett tempót próbáltam tartani 150-155-ös pulzussal. Többé kevésbé sikerült, csak hát a frissen ehhez a pulzushoz 5:00-5:40-es kilométerek tartoznak, nem pedig 5:50-6:40-esek. Ekkora a különbség. Szóval 1 perccel gyengébb vagyok, sebaj a 4:30-hoz, kb 6:30-as km-k kellenek, ezt kell tartani. Megvolt egy kör (5,25km, 31:46), kettő (35:21), három (34:37), négy (36:18). Félmaraton 2:17:56. Itt már éreztem, hogy a 4:30 nem lesz meg, de nem érdekelt. Jött az ötödik (37:01) és a hatodik (39:53). Ebben a körben holtpontra érkeztem, a kör elején elfelejtettem frissíteni, amit meg is éreztem, elázott a cipőm, amit megálltam kicserélni. Hiba volt. A másik cipőt alig tudtam felhúzni és nagyon kicsinek bizonyult, mert addigra bedagadt a lábam. Futás közben nő a láb :) Így folyamatos szorító érzésem volt. Na szép még két kör. A 10:59-et is elengedtem. Nagyon sokat sétáltam, próbáltam a frissítőállomások között futni, de nem igaz ment, elfogyott a szufla. A sétálás utáni futáserőlködésbe meg a vádlijaim meg elkezdtek görcsölni, így még ha ment is volna a futás, nem igazán tudtam. Hetedik (40:18), nyolcadik (39:19). Összidőm 4:54:21 7:01/1km. Ez a 273/532 idő. Futáson az abszolút 50.helyről visszaestem a 119.re. 69-en megelőztek. Szerintem én nem előztem meg senkit, kivéve, ha feladta :) . Na itt még van mit fejlődni. Ebben benne van szerintem egy óra.

Összességében teljesen elégedett vagyok. 11:28:46 lett az időm, szuper. Ez a triatlon egy igazságos sport. Aki amennyit beletesz, annyit kap vissza. Úszáson fejlődtem a tavalyi időmhöz képest 1:22:31/1:07:49 17,8%-ot, ehhez bele is tettem 149km úszást (ez egy 25m-es medencében röpke 5960 hossz), ami 46,5 órát jelent. Sikerült kettő 300 oldalas angol nyelvű szakirodalmat kiolvasnom, ami csak a gyorsúszásról szólt. Kerékpáron 5:44:57/5:16:01 8,5%-ot javultam, ehhez 3821 km-t tekertem, ami 132 óra volt, görgőztem 40 órát télen. Futáson 5:11:11/4:54:21 5,4%-ot fejlődtem, ehhez 657 km-t futottam, ami 62 órát jelent. Nem beszéltem a TRX-ekről ami heti 1 óra, az összesen 30 óra. Ami a fentiekből leszűrhető, a futásban került arányaiban a legkevesebb befektetés, nincs is megtérülés :) . Összesen 311 edzésórám volt. Ami számomra, aki egész nap dolgozik, nős, három gyereke van meg egy kutyája rengeteg. Nem is tudom hogy szakítottam időt rá.

Kivülállóként, aki ezt a sok számot olvassa, azt gondolja, hogy az idő a lényeg. Elárulom, nem az a lényeg, az csak egy támpont. A lényeg a részvétel, egy triatlon család része vagy, egy levegőt szívtok, egy csapatot képeztek, együtt meneteltek, nem is velük versenyzel, hanem önmagaddal, és hogy mennyi lesz az időd, kit érdekel, élvezni kell minden pillanatát.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani feleségemnek Edinának valamint családomnak a nyújtott segítségekért és a türelmükért, Plesz Botinak a telefonos beszélgetésekért, Vesztergombi Istvánnak motivációs párbeszédekért, a Fuszeklironmeneknek és barátaimnak a Bonyhádi Bringalézeknek a közös tekerésekért.

Baráti üdvözlettel,

Csibi Attila