Egy pirosbetűs nap!

"Ezt vártuk, ezt a napot vártuk ezt a reggelt..." hangzik el a 2015-ös Nagyatádi Extrememan összefoglaló, motivációs kis filmben. Ez a mondat nagyon sokszor eszembe jutott az utóbbi hónapokban. Nagyon vártam már.

Idén másodízben álltam a tó partján azon a bizonyos reggelen. Önbizalomban nem volt hiányom azonban ahogy mondani szokták a zabszemteszt pozitív lett volna. Gyorsan végig futott a fejemben, hogy eléggé felkészült vagyok-e? Mindent megtettem? Elég km van a lábaimban, karjaimban? Aztán gyosan el is hessegettem a negatív gondolatokat, hiszen fejben is ott kel lenni! Aztán Vangelis...meg a nagy Durr!! és már semmi nem maradt csak én meg a 3800m úszás, 180km kerékpár és 42 km futás...de erről kicsit később.

Hogy is jutottam el idáig. Idén sem akarok túl sok számadattal példálózni a lefutott, lekerekezett és leúszott távokkal kapcsolatban. Ez minenkinek egyéni dolga., hogy mennyit tesz abba a bizonyos zsákba. Egy biztos. Sokat kell érte tenni. Ez már nem egyszerű szabadídős eddzegetés. Ez már életforma. Én ebben a szellembn róttam/rovom a napi km-eket és ez miníg büszkévé tett/tesz. "Ti vagytok az átlag mi vagyunk a kivételek!"

Tudatosabb felkészülés:

Tavalyi eredményeim elemezgetése alapján rá kellett jönnöm, hogy fizikálisan fejlődnöm kell. Ebben nagy segítségemre voltak az idéntől bevezetett Coretraining edzések, ahol kimondottan olyan izmokat tudtam mgerősíteni amik létezéséről edig nem is tudtam. Aztán ami rettentő sokat segített, az a rendszeres úszás. Főleg a heti két néha hányingerig hajtott úszóedzés, ( Köszi Peti és Zsuzsi) aztán a rövidebb de nagyon intenzív bringástekerések bevezetése, és végül természetesen a kedvencem a futás. Jóval korábbi versenyszezon kezdet, és több félmaraton,mint a tavalyi évben. És ahogy épültek az év során egymásra az edzések és a versenyeredményeimen látszott a fejlődés, mentálisan is egyre jobban éreztem magam. Azt hiszem ennek köszönhetően fejben is sokkal összeszedettebb voltam a verseny alatt mint korábban.

A nagy nap:

 Ez egy ünnep! Minden percét élvezni akartam. Hellyel-közzel sikerült is. Szóval DURR!-gyerünk a vízbe! 26 fokos szuper jó és tiszta víz fogadott. Lehet látn ia többieket körülöttem...ezjó mert nem kell kiemelgetni a fejemet. Lábvizet is fogtam! Első kör 35 perc....nem akartam elhinni! Azt hittem nem jó az órám! Második kör. Lábvíz megint adott volt! Technikára figyelj!!!! mantráztam. Aztán a vége 1:16.! Basszus tavaly 1:39 volt!!! Alig akartam elhinni. Kb 5 perc depó Aztán bringa. Új géppel mentem. Jóval könnyebb volt és a áttételek is sokkal jobbak voltak rajta mint a korábbi bringámon.Ment ment, de valahogy 15 km ig nem volt az igazi a lábam. A gyomromban meg folyamatosan telített érzetem volt. Így elég nehéz volt bármit is enni, de letuszkoltam. Kell a szilárd kaja, kell a szénhidrát! Az első 75km rendben volt. Egész nyugodtam mentem ki a első kiskörömre...na de ekkor jött a technika ördöge. Elől túlváltott a váltó, így leesett a láncom,. Ahogy vissza akartam tenni még menet közben, a kistárcsa alá begyürődőtt és egy szép 8-as formában meg is tekeredett! No most mivan!??? Leszállás , nagylevegő, koncentráljunk a problémára...a láncot húztam-nyúztam, míg végül már úgy néztem ki mint egy békebeli autószerelő, akinek jóformán csak a szeme világít mert mindenét elszinezte már az olaj, amikor egy ott álló rendező nem bírta tovább elnézni az olajfürdőmet és felajánlotta segítségét. Na így egyesült erővel sikerült a láncot visszategyük a helyére (Utólag is nagyon köszönöm neki!). -Köszönöm! Megmentette a versenyemet!-mondtam -Hát nincs mit ,de azt tudja hogyaz idejének annyi?-válaszolta....Hát igen itt kellet belássam, hogy a kitűzött időmnek sajnos tényleg annyi, hiszen kb 15 percet szereléssel töltöttem és sajnos utána sem volt jó a váltóm. Elől csak nagytárcsát használhattam, hátul pedig önállósította magát , így néha kettőt néha 1-et váltogatott önmagától. így elég nehéz volt bármlyen tempót is tartani. Az első kiskörről beérve Fittbike  frissítőcsapata azonnal kezelésbe vették a brinyót.(Dani Karcsi, Gábor) Nagy köszönet nekik érte. Sajnos ez is kb 5 perc volt! Utána már nagyjából használható állapotba került a váltóm, így a fennmaradt két kört már 30 körüli átlaggal tudtam zárni. Futás a szokásos volt! Első kör még nehéz, aztán ahogy az izmok kilazulnak ,már szépen megy a dolog a maga útján. Ráadásul a fantasztikus futópálya körüli hangulat doppingként hat az emberre. Nagy köszönet ismét a Fittbike Frissítőcsapatának, akik elláttak mindenféle jóval a verseny közben. Csak egy szavunkba került. (Pedig ez egy igen nehéz és fáraszó meló...csináltam már...inkább a versenypályán vagyok mint frissítsek!!!)

Aztán fogytak a km-ek, a körök, és egyszer csak...utolsó kör. Az érzés amikor belédnyilal hogy: Megint megcsináltad! Nem lehet elmondani. Utolsó körön végig úgy festek mint egy fogpaszta reklámban. Csak mosolygok és mosolygok, néha elindul a gombóc a torkomban, aztán megint csal mosolygok...és végül a célegyenes és a CÉL! Leírhatatlan...

11:43:01! Végülis 31 peccel javítotam meg tavalyi időmet. Persze ha...de nincsen ha a sportban. Ez is benne van. Néha a körülmények összefognak az ember akarata ellen. Elégedettnek érzem magam az eredménnyel. 149. lettem összetetben, és korosztályomba a 38.

Gratulálok mindekinek aki teljesítette ezt az embertpróbáló távot. Különösen nagy gratula a Fittbike SE tagjainak, amost debütáloknak, a TTT-k nek, és a mindenkinek.

Nagyon köszönöm azoknak akik részesei voltatok a felkészülésemnek, versenyeimnek Köszönöm családomnak, barátaimnak. Köszönöm mindenkinek aki hitt bennem és bíztatott! Mert biztos háttér nélkül ezt nagyon nehéz lenne csinálni.

Most örülök. Sok jó érzés kavarog bennem...no meg persze még egy gondolat:

Jövőre csak 11:30 alá kellene bevinni!!!!!

ÜDV:

Csábrák András

2x-es ironman :)