A békés harcos útja

Hogy miért "A békés harcos útja"? Mert az elhatározástól a leghosszabb napig 2 év telt el, de szinte semmi sem úgy alakult, ahogy terveztem, végül minden úgy lett jó, ahogy volt, mert az út során kapott pofonok jó irányba tereltek. Az első égi terelgetés 2015 tavaszán érkezett, mikor végre ráálltam a mindennapi sportolás rögös útjára. Egy "szuper" bordaporc gyulladás keresztül húzta a kaposvári indulásom. Mivel futás és úszás közben kibírhatatlan volt a fájdalom, ezért arra gondoltam, "nem gond" addig amíg nem múlik el egy kis bringa naponta jót fog tenni az alap állóképességnek. Két héttel ezután érkezett minden bringás rémálma, a második figyelmeztetés, ami egy parkoló autó kinyíló ajtaját jelentette. Nagyon szerencsésen/ügyesen estem, ezért megúsztam annyival, hogy a fékkar keresztülszúrta a sípcsontom és a vádlim közötti részt. Ezek után joggal éreztem úgy, ez nem az én útam. Letettem az álmomról, hogy eXtremeMan (IM) legyek. Bringát eladtam és tudatosítottam magamban, hogy nekem ebből ennyi járt. Féltő kis családom is megnyugodott, hogy nem kell tovabb aggódni. Eljött a szeptember, halványodtak az emlékek egy kicsit. Ráébredtem, hogy nekem ez kell, én ezt meg akarom csinálni, végig akarok menni az úton, mivel "egy harcos nem attól harcos, hogy feladja amit szeret, hanem attól, hogy szereti azt amit csinál". Feleségem továbbra is aggódott, mert a mellkas fájdalmaim folyamatosak voltak (2008-as ptx-em miatt ez tényleg veszélyt jelentett), de a mellkas CT eredménye negatív lett és mindent rendben találtak. Mivel sport nélkül is jelen volt mindennapjaimban a fájdalom, ezért úgy döntöttem, hogy akkor inkabb sportolok a fájdalommal karöltve. Megváltoztattam szinte mindent az addigi életvitelemben: többek között odafigyeltem a táplálkozás fehérje/szénhidrát/zsír arányra, a kalória bevitelre, pulzus tartományokban való edzésekre, edzések előtti bemelegítésekre, edzések utánáni speciális nyújtásokra, Pránanadi kezelésekre jártam, elkezdtem Vámos Gyuri barátom crossfit edzéseit látogatni kiegészítésként. 2016 tavasz. Enyhült a fájdalom, de még mindig nem szűnt meg. Semmi gond benevezek Kaposvárra és Nagyatádra is, az égiek meg eldöntik hogy mennyit engednek ebből nekem. Kaposvár előtt 4 nappal hőemelkedés torokfájással, ezen már meg sem lepődtem. Úgy döntöttem, ha szombaton elfogadható állapotban vagyok, indulok vasárnap. Így is lett. 6:18:52-vel teljesítettem, nem esett annyira jól, de akkor már tudtam, hogy Nagyatádon is ott leszek, mert fizikálisan nem korlátoz semmi. A több mint egy éven át tartó mellkas fájdalmam kezdett teljesen elmúlni, ezért jó érzés kísérte végig az utolsó hónap napjait. És eljött a nap! Gyékényes! Itt vagyunk! Együtt szerető feleségemmel Moncsival és kislányommal Kincsővel, az én CSAPATOMMAL! Akik végig támogattak, aggódtak, bíztattak és mindvégig hittek bennem, segítettek hogy felkészülten állhassak itt a tó partján sok sporttárssal együtt, nézve a párás úszó szemüvegen keresztül azt, ahogy Isten meghosszabított keze megáldja az adrenalinból éppen jól álló tömeget. Majd eldörren az ágyú... és tudatos táplálkozás mellett a pulzus tartományokat betartva 12:29:25-tel célba értem. Két éve még azt mondtam volna, hogy megcsináltam, most már tudom, hogy nem megcsináltam, hanem MEGCSINALTUK! 2014-ben még attól rettegtem önzőn, csak magamra gondolva, hogy az edzések mennyire beszűkítik majd a szabadidőmet. De az út során rájöttem, hogy a családnak ez még nagyobb terhelés, mert amit én nem csinálok meg ez alatt, azt helyettem ők végzik el, és nekik még jobban sakkozniuk kell az idővel, hogy megteremtsék azt a harmonikus állapotot, ahol nem sérül a család, edzés, barátok hármas. Úgy érzem elmondhatom, hogy megváltoztam, jobb emberré váltam, rájöttem, hogy a családnál nincs fontosabb. Elfogadtam azt a tényt is, hogy vannak dolgok amiket nem tudok befolyásolni és nem biztos, hogy minden úgy történik, ahogy elterveztem, de ha kitartó vagyok és hiszek az álmaimban, akkor az égiek is megsegítenek. Lehet, hogy bő 12 órás sportolást követően én léptem át a célkapun, de ez egy igazi csapat munka volt, ezt sosem felejtem el! A bővített csapat tagjai: Nagyon nagy hálával tartozom feleségemnek Moncsinak és kislányomnak Kincsőnek, hogy mindvégig hittek bennem és biztattak. Köszönöm Édesanyámnak és második szüleimnek mondható Péternek és Marcsinak a sok gyermekvigyázást, és támogatást. Köszönet Testvéreimnek a biztatásért. Köszönöm a sok segítséget Vámos Gyurinak, aki remélem hamarosan megszerzi a fekete övét, Kovács Viktornak a reggeli edzéseket aki jövőre remélem szinten célba ér, Kő Mercedesnek és Robinak a "minőségi edzőtábori feltételekért" :) és a frissítések pontos átadásáért, Berta Balázsnak és Moczok Sanyinak az atom-üzembiztos rendszerért ami biztosította a nyugodt munka körülményeket ;), Jancsó "CEP" Balázsnak a kompresszió legnagyobbjának és még sok barátomnak a szóban tett támogatásért és szurkolásért! Köszönöm a verseny kitalálóinak és szervezőiknek, hogy megtalálhattam önmagam, tényleg igaz: "AZ ÚT MAGA A CÉL!" Baráti üdvözlettel Szántó-Külits Péter