Karácsony...kinek így, kinek úgy!

Mindig is azt hittem, hogy a nagy élsportolók Karácsonykor a szabadnapokat extra edzéssel töltik! Szégyenkezve olvastam a hirdetéseket a különböző edzőtáborokról, miközben én majszoltam a süteményeket a fa alatt! Ma már tudom, Karácsonykor megáll egy kicsit az idő, hogy az együtt töltött ünnepnapokon megköszönhessük mindazok segítségét, akik minket nap mint nap támogatnak!

Történt aztán, hogy tavaly az ünnepek alatt az újévet egy nagytiszteletű olimpikonnal együtt ünnepeltem.
Sajnos a klinikán! Édesanyját operáltuk. Két hétig minden nap bent volt látogatóban. Mivel korábbi évek alatt jó kapcsolatunk alakult ki, bökte a csőrömet, hogy csak hízik, hízik, s még csak szándékát sem mutatta annak, hogy készülne a pekingi olimpiára! Elmagyarázta, hogy egy lépést sem tesz addig a pálya felé, amíg nem tudja édesanyját biztonságban odahaza! Pekingben élete legjobb eredményét érte el, méghozzá saját versenysúlyában!

Nem az a lényeg, hogy megállás nélkül edzünk a lehető legtöbb kilométert megtéve, amíg ki nem merül az aksi, hanem hogy koncentráltan, összpontosítva edzünk!

Egész évben dolgozunk, edzünk,eljárunk versenyekre, elemezgetjük, hogy sikerült! Ritka eset, hogy mindezt magunk tesszük! Család, edző, tanácsadók, csapattársak mind segítségünkre vannak, önzetlenül! Most van itt az idő ezt megköszönni, hiszen meg fog térülni újra! Nemhiszem, hogy Joe, Zsuzsi, vagy bárki a hazai élvonalból, vagy akár a nemzetközi élvonalból a görgőn töltené a Szentestét!

Éveken keresztül marta a lelkiismeret a szívemet: Felszedem a karácsonyi pluszokat, hanyagolom az edzést, még mások edzőtáborban javítják technikájukat!
Idén én főzök édesapám receptjével, közben élvezem a pohárka vörösbort sógoraimmal.. majd mint minden évben 25-én reggel elmegyek futni egy plusz kört!


Áldott Karácsonyt!