"Mosolyogjunk, fizettünk érte"

Sziasztok,

Mivel tavaly sajnos elmaradt a beszámoló megírása az első EXTREMEMAN után, így idén úgy döntöttem, hogy pont úgy, mint ahogyan a második EXTREMEMAN sem, így ez sem maradhat el. A tavalyi eredmény, 14:13, ahogy mondani szoktuk, jó sok szódával elmegy, hiszen legalább végigmentem. Rengeteg edzést beletéve, egy óriási küzdelem volt, aminek idénre rengeteg előnyét megéreztem, és olyat kaptam, amit senki sem vehet el tőlem, a legdrágább kincset, a tapasztalatot, és azt a szenzációs élményt, hogy életében először Nagyatádon az EXTREMEMAN mezőnyében lettem IRONMAN.De, ugorjunk 2016-ra, csak hogy írjak valami hasznosat is. Hát sok-sok előzetes beszámolóval ellentétben, én sok pozitívumot a felkészüléssel kapcsolatban nem tudok elmondani, igazából úgy fogtam fel, kicsit ilyen-kicsit olyan, de az enyém. Higgyétek el ez a mondás egy amatőr versenyzőnek,(Nagyatádi versenyzők 98%-a) még akár sokat érő jó tanács is lehet. Engem 2016 sok mindenre megtanított, és leginkább ezt szeretném megosztani veletek. Rengeteget lehet arról olvasni, hogy hogyan és mennyit kell edzeni, hogyan kell felkészülni egy IRONMANre és ezek mind-mind igazak és nagyon-nagyon hasznos tanácsok, sőt mindenkinek aki, valaha IRONMANen akar indulni ezeket el kell olvasni és tudnia kell. De ez csak az elmélet!!! Egy amatőr sportolónak, aki dolgozik, gyereket nevel, családja van, és még sok minden más közbe jöhet, és ezek mellett edz annak sokszor ez csak az álom, a cél a mindennapokra. Nekem is. Nekem lehetetlen makulátlanul végig csinálni, és sokszor csak „fejfájást” okoz, hogy megint nem tudok edzeni, vagy annyit edzeni amennyit kellene.  Sokszor hallom, hogy mennyit edzettél? Hány km futottál? Mennyit bringáztál? stb…. Hajlamosak vagyunk stresszelni, hogy ez nem lesz elég, kevés lesz, ő miért edzett többet stb…. De én azt tanultam meg idén, hogy nem csak ezen múlik az, hogy hogyan sikerül egy IRONMAN, és hangsúlyozom egy amatőr sportolónak, mint ahogy nem is azon, hogy (el kell szomorítsak sok mindenkit) milyen színű és milyen drága a bukósisakod és, hogy milyen a kompressziós szárad, vagy épp mennyit ér a bringád. Ettől függetlenül, imádom a suzuki swift hátulján a 2milliós bringát, hiszen tudom annak a versenyzőnek a triatlon az élete… Szóval kár is speciális dolgokba belemennem, mert nekem idén semmi sem sikerült, mert, házat felújítottunk, volt egy családi betegségünk májusban, a munkahelyemen új pozícióba kerültem, így ennek fényében a következő volt az edzés program:- Edz, amikor tudsz- Annyit amennyit tudsz, de ésszel- Élvezd minden percét, hiszen ezért csinálod- Ha valami nem úgy jön össze ne stresszelj,Ezen kívül, nem szabad eltitkolnom egy dolgot, december óta teljesen új étrendem van, aminek következtében 76-77kg környékére sikerült lemennem 84ről, és teljesen más az energetizáltsági szintem, amitől az a kevés edzés sokkal jobban ment. Erről csak annyit, hogy ajánlom mindenkinek, akinek ilyen problémája van, mint pl: túlsúly, emésztési gondok, nincs energia, hogy keressen fel szakembert, és segíteni fog, hiszen a helyes étrend szerintem legalább 30-40%-ban befolyásolja a felkészülést, és ez nem kerül plusz időbe, ráadásul könnyebb betartani, mint kétszer annyit edzeni . Szóval összegezve a beszámolót, egy dolog mégis jól sikerült idén, méghozzá az EXTREMEMAN Nagyatád. Időeredményem 12:30, ami 1óra:43percel jobb idő, mint tavaly, és ahogyan én látom az „összetevők” arányát: Étkezés 40%, Tapasztalat 20%, Család 20%, Edzés (gátlások nélkül) 20%. A verseny után „szokásom” szerint, megkerestem Herr Gyulát, hogy személyesen is megköszönjem neki a Nagyatádi Extrememan 2016-ot, látszólag jól esett neki, hát nekem is. Nagyatád egy szóval: ZSENIÁLIS. KöszönjükTanulság: Nincs kifogás, csinálni kell, nevezni, és a vízpartról már nincs visszaút!Ezúton is köszönet mindenkinek, de legelső sorban a családomnak a támogatást és a biztatást. A diatetikusnak a „jó tanácsokat”. A sherpa teamnek: Feleségemnek és Bátyámnak. A szervezői csapatnak a szuper körülményekért, és persze mindenkinek, aki szurkolt, és „küldöm mindenkinek, aki szereti, a Boney Mtül a babala babala babilont ”.Külön köszönet Iváncsics Petinek, a címben szereplő buzdító szavakat kb. a futás 30. kilóméterénél,„Áron! Mosolyogj,fizettünk érte”