Porec Triatlon by Nógi

Sziasztok!

Nagyatád egyik talán legszerencsésebb finisherjeként - innen is gratulálok a roth-i nevezés nyertesének! - engem ért a megtiszteltetés, hogy a Porec Triatlon szervezőinek felajánlásaként részt vehettem az idei horvát, szlovén és cseh (?) nemzeti bajnokságoknak is otthont adó poreci féltávú triatlon versenyen. Amikor az év leghosszabb napját követő eredményhirdetésen a várva várt tombola sorsolás végéhez közeledve Péter Attila bemondta a nevemet, mint a 2. számú fődíj nyertesét, frankón sokkot kaptam, mivel előtte kb fél perccel pont azt ecseteltem a mellettem ülő pajtásomnak, hogy "köszönöm a lehetőséget, nekem idénre ennyi volt".

A pódiumra menet a szemem sarkából kifürkésztem a tribünön helyet foglaló páromat, aki nem kis erőfeszítések árán végig asszisztálta a felkészülésemet és szerintem mindenkinél jobban várta, hogy "mikor lesz már vége" :) , de alapvetően örömet és meghatottságot láttam rajta, ezért újult erővel ugrottam fel Herr Gyula mellé és "vettem át a nyereményem". Igazából nagyon boldog voltam, ugyanakkor fogalmam nem volt róla, hogy fogom kitolni a szezont október közepéig.

Ehhez hozzá tartozik a felkészülésem futó részét dirigáló Kiss Melinda aranyköpése, miszerint én vagyok a "minimálmenő", aki úgy versenyez, hogy idő hiányában nem igazán edz. :)

Lényeg, hogy Atád után jött a jól megérdemelt pihi, lazítás, bulika, illetve végre tudtam kicsit érdemben is foglalkozni a családommal, de azért 2 hét múlva már ott motoszkált a fejemben a nyeremény verseny. Az idő telt, edzés persze nuku, de fejben nyilván össze voltam rakva! :) Herr Gyulával, Évivel egyeztetés az indulásról, érkezésről, programról, (ezúton is köszöm közbenjárásukat a kísérő szakszemélyzet részvételének lehetőségéről), majd 2 nappal a verseny előtt, egyszer csak kint találtuk magunkat Porecben! A szállásunk hibátlan volt és az idő is kegyes volt hozzánk, pénteken éjjel jól kieste magát, de onnantól kezdve száraz volt végig. Szombatra a Tóth Gabee, Kocsis Peti, Herr Gyula, Herr Zoli és a kakukktojás jómagam alkotta sorral terveztünk egy depó felderítéssel egybekötött bringás pályabejárást, aminek mindjárt az elején, az első emelkedő lábánál jött is a meglepi: az út menti szőlőkből az éjjeli eső kimosott vagy 50 tonna sarat az útra, ami szépen vörösen, vagy 10 cm vastagon és 100 m hosszan ott díszelgett  az úton. "Sebaj, holnapra biztos eltakarítják a szervezők", állapítottuk meg, majd a csiri-biri időfutam gépekkel át cyclocross-oztunk rajta és lenyomtuk a kört, amiben állítólag közel 200 m szint volt.

Szombat délután a bringákat kötelezően be kellett depózni, amit nem is annyira értettünk egy szűk 300 fős versenyen, de hát a szabály az szabály! A szervezők egyébként jó arcok voltak és kivétel nélkül mindenki beszélt angolul! Este egy komolyabb szénhidrát feltöltés a hotelünk pazar éttermében, Herr Zoli megmutatta a tutit, fel is töltötte magát vagy 10 szelet pizzával... :)

Vasárnap korai kelés a 8:15 órás rajtnak köszönhetően, Gyula/Évi hathatós közreműködésével az egyébként 7-kor nyitó éttermet miattunk kinyitották már 6:30-kor, így normálisan meg tudtunk reggelizni, majd goingoltunk is ki a versenyközpontba. Általános jó hangulat, találkozás magyar sporttársakkal, akik leginkább a Spuri SC tagjai és kísérői (családostól, mindenestől, vagy 60-an) voltak. A depózási szabályok kicsit talán bonyolultra sikeredtek, 3 külön zsák a bringás, futó és utcai motyónak, mindnek kötelezően helye volt különböző fogasokon és csak sátorban lehetett öltözni, a bringa mellett nem csinálhattál és nem hagyhattál semmit. Ismét csak meghajoltunk a szervezők előtt és követtük az utasításokat. Bedresszelés neoprénbe, majd lecsattogás a tengerpartra, ahol jött a következő meglepi: elég masszív, (nekem legalábbis) kb méteres hullámok borzolták a kedélyeket! Hát, ez érdekes lesz, gondoltam magamban, de hát a feltételek mindenkinek hasonlóak voltak, így belenyugodtam abba, hogy talán nem csak nekem lesz "túlélésre menés" az úszásból. Pontban 8:00-kor ellőtték a lányokat, majd 8:15-kor a fiúkat és 8:20-kor a váltókat.

Nem tudom miért, de a rajtnál viszonylag előre, bőven az úszó tudásomnak megfelelő pozíciónál előrébb helyezkedtem, aminek meg is lett a böjtje, az első kb 200 méteren olyan pofonokat kaptam, hogy csak!  A hullámzás azonban hamar szétszedte a mezőnyt és már nem egymással, sokkal inkább az elemekkel küzdöttünk! Kóválygós kijövés a vízből, zsákos-sátras depó, majd irány a 4 körös bringapálya. A nap ekkorra még nem bújt elő, ez érződött a hőmérsékleten is, igyekeztem elbújni a bringán, hogy a szél ne találjon meg. A tegnapi saras "szektort" a szervezők valószínűleg nem konstatálhatták, vagy csak jófejek akartak lenni és ezzel színesíteni a pályát, mindenesetre nem takarítottak le semmit az útról. Annyira mondjuk már nem volt vészes, de egy triatlonos bringapályát kicsit másképp képzelek el...  A körönkénti kb 200 m szint nagy részét mindjárt az elején letudtuk, nem kevés fekvő rendőrrel spékelve, és csak felérve a tetőre volt lehetőség valamelyest rákönyökölni a bicóra. Visszafelé a fekvőrendőrös, kanyargós, itt-ott saras lejtőzés kívánt némi technikai tudást a bringán, de szerencsére nem tudok esésről! :) Frissítő a fordítónál, amit nem is igazán lihegtek túl, víz-iso-banán azt kész! Ebből 4x, közben egy kis "hajrádejóvagytoljadneki" a szembe jövő Triatád-os (és a többi magyar) rájdereknek, akik igazán előkelő pozícióban nyomták!

A bringa után szintén egy jó kis zsák le a fogasról, sátorban nincs hely átöltözni, vársz, tolongsz kicsit flash, aztán mehet is a jól megérdemelet futás, ami nekem személy szerint a leggyengébb számom. Most azonban meglepően jól haladtam, (magamhoz és edzettési állapotomhoz képest) ami talán annak volt tudható, hogy végig a tengerparton jelölték ki a szintén 4 körös futópályát és valljuk be, ez elég motiváló volt, nekem legalábbis fülig ért a szám, főleg, hogy eddigre már tükörsima volt a víz is! A futópályán szintén egy frissítő állomás volt, de az oda-vissza élt, így az 5 km-es körön 2x tudtad nyakon önteni magad! :) Jó volt látni az erre a versenyre komolyan készülő kollágákat, ahogy nyomják a vége felé, illetve azt, hogy a versenyben élen álló titán Badar Gergő HUN volt!!! A futást végig élveztem, megrogyás nélkül, a végén a szokásos eufóriában érkeztem meg a célba, ahol jött a harmadik meglepi: jófajta horvát, nem 0%-os sörrel vártak a szervezők! Én persze csak vizet meg némi kólát fogyasztottam... ;)

A finisher zónába gyakorlatilag szabad volt a bejárás, így a hozzátartozók, kispajtások mind együtt tudtak örvendezni a versenyzőkkel, akik szemlátomást élvezték a viadalt, nem emlékszem bosszús, puffogós kijelentésekre, csak elégedett és vidám arcokra!

A végelszámolásban mi, magyarok hoztunk egy abszolút győztest Badar Gergő személyében, a lány váltó (Baranyai Judy és Kiss Meli Spuri Sc trénerek és a 3x-os olimpiai bajnok kajakos Szabó Gabi) torony magasan elkent mindenkit, Kindl Gabi korcsoportos 3., Tóth Gabee pedig abszolút 15, korcsoportos 5. lett. Bocs, ha valaki jó helyezettet kihagytam, ezek jutottak eszembe! Feladás, sérülés nem volt, mindenki szépen tette a dolgát és ért célba. :)

A verseny jó volt és a háborgó tengerben való úszás miatt feltétlenül csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek ez még nem adatott meg! :) A szervezés, azon belül leginkább a depózási szabályok kicsit nyakatekertnek tűntek, de minden bizonnyal ez csak is a versenyzők biztonsága érdekében volt így. Összeségében nagyon jól éreztem magam, remélem, a többiek is hasonló képpen!

Köszönöm még egyszer a lehetőséget a Porec Triatlonnak és a sorsnak, hogy Herr Gyula Úr nem tudom, melyik kezével pont az én nevemet tartalmazó tombolába kapaszkodott bele a sorsoláskor!

Jó pihenést mindenkinek és még jobb felkészülést a 2017-es szezonra!

üdv, Nógi