Milyen volt Nagyatád másodjára? Egy rövid összefoglaló.

Aki próbálta elsőre, annak meg kell próbálnia másodjára is!

Miért? Mert még élvezetesebb volt minden mint egy évvel ezelőtt. Biztos van abban “Az út maga a cél” szlogenben valami: ha az ember folyamatosan gyakorol, edz, akkor fejlődik. Nem beszélve arról, hogy minden sokkal egyszerűbb és átláthatóbb volt.

Tavaly 6-8 hónap edzés után mentem el életem első triatlon versenyére, ami kapásból egy nagyatádi eXtremeMan volt. Természetesen óvatos voltam és csak arra ügyeltem, hogy nagyjából értelmes időn belül végig érjek. Tavalyi eredmény: 13:39:58.

Ezt követően folyamatosan mozogtam, edzettem, persze télen lényegesen kisebb intenzitással, a decembert kihagyva, így sikerült 4 kg felesleget felszednem. Februártól júniusig leadtam ezt a felesleget (versenyt megelőző 4 hétben tilos fogyózni!), illetve májustól egy 14 hetes maraton felkészítő programot (polarpersonaltrainer) követtem heti 4 futással. További 3-4 biciklizés és 3 úszás fért a programomba, természetesen voltak napok, amikor kettőt vagy hármat együtt kellett csinálnom, illetve a csütörtök az pihenőnap volt. A strava-n visszanézve a Nagyatádig elkövetett edzés mennyiséget, a futással és az úszással elégedett vagyok (kb. 1200km futás, 116km úszás, januártól július 28-ig) viszont a biciklizés kissé kevésre sikeredett (kb. 2500 km).

A verseny izgin kezdődött, mert túl bátor voltam és túlságosan előre mentem az úszáshoz. Bár eleinte sikerült tartanom a tempót az engem közrefogók között, de aztán az egyikük megunta a közelségemet, és egy úszótempónak látszó, véletlen karcsapással adott egy taslit. Úgyhogy lemaradva és a két kört egyenletesen, azonos időben leúszva 1:25:54-el hagytam el a tavat (tavaly 1:36:valamennyi).

A biciklizés kis gyomorfeszüléssel indult, még mindig tudok sokat inni a vízből, amiben úszok, úgyhogy az első 20-30 km az 30-as átlag alatt ment csak és volt némi szembeszél is. Aztán Nagyatádra beérve sikerült 32 km/h-ás átlagra felhozni magam még úgy is, hogy egy pisilést is közbe kellett iktatni. Végül a három kör alatt kissé visszaestem 31,1-re. Ennek oka, hogy az első körben nem ettem eleget és a második körben éreztem, hogy üres a gyomrom és nincs elég erőm tekerni. Majd gyorsan pótoltam a hiányzó szénhidrátokat és 5:43:36-al fejeztem be a biciklizést (tavaly 6:15:valamennyi).

A futás megdöbbentően könnyen indult. 5 perc/km-es tempóval indultam és egy ideig tartottam. Tavaly emlékszem, hogy a bicikliről leszállva csak vánszorogni tudtam. Micsoda különbség! Élvezet volt futni! Persze hamar rá kellett jöjjek, hogy túl gyorsan indultam, úgyhogy 6-os 6:10-es tempóra visszavettem az iramot. A negyedik kör után viszont a gyomrom felmondta időlegesen a szolgálatot. Valószínűleg az előző körben megivott kóla és megevett keksz nem tett jót. Erre mondják, hogy amit nem próbáltál még, azt ne versenyen próbáld ki. Nem is iszom soha kólát, nem tudom hogy jutott eszembe…

Szerencsére ToiToi segítségemre sietett és némi erő fogytán, de 4:41:47 alatt befejeztem a maratont (tavaly: 5:22:valamennyi).

Összidő így 12:02:11, több mint 1 óra 37 percet javítva a tavalyi eredményemhez képest.

Most már csak arra vagyok kíváncsi mennyit sikerül javulni a következő év alatt…