Másodjára minden jobb :)

kellett 2,5 nap, hogy feldolgozzam mi is történt, de fogadjátok sok szeretettel a versenybeszámolóm! ja várjunk csak, még nem dolgoztam fel, csak kicsit leülepedett. :D nem tudom valaha is fel tudom-e dolgozni. :) #hosszúlesz

eXtremeMan Nagyatád 2017
szerettem volna 12 órán belül célba érni idén. nagyon szerettem volna. álomidő volt számomra. de úgy döntöttem nem görcsölök rá. hanem új célt tűzök ki magam elé erre az évre: elengedem a "mi van ha túltolom és fel kell adjam?" félelmet és minden versenybe belehalok. az áprilisi félmaratonon sikerült, iszonyatos jó egyéni legjobbat futottam. a keszthelyi féltávos ironman-en is tökéletesre sikerült kimaxolnom az erőforrásaimat, ott is brutál PB lett. de azért itt 12 óráig kell elhitetnem magammal, hogy bírom még és nem fogok összeroskadni a következő lépésnél...ez már kicsit magasabb tét.

a terv és amire Nándival (az edzőm) készültünk egyszerű volt. vagyis ez leírva mindig kicsit egyszerűbb. :D úszni kell 1 óra 30 percet, bringázni 6 órát és 4 óra alatt lefutni a maratont. 15 perc marad a két depóra és az egyéb dolgokra. így 11:45-re várja a befutóm Nándi. az megvan, hogy én egyetlen egyszer futottam maraton eddig csak úgy magában és az 4 óra 23 perc lett? :D most még volt előtte 3,8 km úszás és 180 km bringa bemelegítésnek...

ezek ellenére nyugalom, magabiztosság, nem stresszelés jellemezte a verseny előtti hangulatot. valahogy "ez az én napom" érzésem volt már mikor hajnal 3-kor csörgött az óra a verseny napján. lehet röhögni, nekem kell a hosszú tetvészkedés reggel, 30 perc minimum amíg megkávézok. :)önszivatásból csillagos ötös fölé vagyok! :) szóval reggel, készülődés, Balázs 5 óra után nem sokkal begurult elénk, kocsiba bepakoltunk és már indultunk is Gyékényes felé.
szeretem ezt a hajnali szeánszot, amikor Nagyatádról felkerekedik 600 autó és összefüggő sort alkotva megindulnak a Gyékényesi tó felé. aznap korán ébrednek az átmenő forgalom zaja miatt a helyiek... :)

6 óra előtt nem sokkal meg is érkeztünk, bringa kiszed, csomagok kiszednek és elindultam a többiekkel bedepózni Pimpikét (a bringám), hogy másodjára is ironmant csináljak belőle. 
időben voltunk, nem kellett kapkodni. bedepózás rendben volt. persze a kerekeimet elfelejtettem felfújni, így még pumpát kellett vadásszak. és itt történt egy nagyon nagy cukiság. egy kis madárka repkedett a depóban, depóvasról depóvasra szállt, csicsergett. annyira nagyon cuki volt! engedte, hogy teljesen közel menjek hozzá, rászállt egy kis időre az ujjamra is. később megtudtam, hogy egy tengelic volt és ez a madárfaj az év madara. mi ez, ha nem jó előjel? :)
nem volt más hátra, mint a parton ülve várni, hogy nekivágjunk végre. hamar elszaladt az idő, 10 perccel a rajt előtt, mikor megszólalt a Europe-tól a Final Countdown lementem a rajtzónába, check-in úszásra megtörtént. megkaptuk az áldást, felcsendült a rajt zenéje, Vangelis-től a Conquest of Paradise, eldörrent az ágyú és már vághattunk is bele!
noigen, itt át lehet élni az idei rajtot egy kicsit, ha nem láttad volna, vagy nem tudnád miről beszélek. :) https://www.youtube.com/watch?v=U_b6v7K8Eqg

az időjárásról: a víz 25,5 fokos volt, a levegő 35 fokosnak ígérkezett, plussz felhőtlen égbolt. yess. tavaly ugyan melegebb volt, de idén se fogunk fázni.:)

úszás:
tavaly 1:33:40-et úsztam. hát nem ez a legerősebb számom. :D na mondjuk azt éreztem, hogy fejlődtem előző évhez képest, de nem tudtam mit várjak. 1:25-ön belüli időt azért reálisnak tartottam. 
sikerült a rajtnál jól helyezkednem és megúsztam a bunyót. és csoda történt, találtam egy jó lábvizet! innen is köszi a 70-es rajtszámú úriembernek, hogy végigvitt az első körön és bocsi, hogy sokszor kapargattam a talpát! :) és nem utolsó sorban le a kalappal előtte, ugyanis mellúszásban úszott gyorsabban, mint a körülöttünk levők gyorsúszásban. :D plussz mivel mellúszott, így irányban volt végig, tudta merre úszunk, így én kényelmesen csak a talpát figyelve haladhattam. azért nem volt lazsálás mögötte, mert emberünk olyan tempót ment, hogy azért nekem is kellett tepernem. :)
no amikor partot fogtunk az első úszókör végére néztem is, hogy ez bizony 39 perc volt. rossz vagyok matekból, így először el se akartam hinni, hogy ha tudom ezt a tempót tartani, 1 óra 20 percen belül végezhetek a pancsikolással...
vissza a második körre. mr. 70-es rajtszám itt sajnos rossz döntést hozott. átváltott gyorsúszásba. nos, gyorsúszni nem tud annyira, mint mellúszni. :Dhamar kiderült számomra, hogy vége az arany életnek. pedig élveztem esküszöm. :) így a második kört lábvíz nélkül, saját zsíron vittem véghez. lelkiekben elbúcsúztam az 1:20-tól és azt latolgattam mennyivel lehettem lassabb. amikor közeledtünk a parthoz azért egy-két dolog furcsa volt. pl hogy a váltók a parton felsorakozva várják a rajtot. meg hogy szól a Vangelis. hát tavalyról semmi ilyenre nem emlékeztem. aztán amikor kiértem és lenyomtam az órám és az 1 óra 19 perc 17 másodpercet mutatott, akkor ott a chip-szőnyegen elengedtem egy "húb@zmeget" és fülig érő vigyorral futottam fel az öltözősátorba. :) méghogy 1:30-at úszok...van 10 perc előnyöm máris a tervezetthez képest!
haha, szokatlan élmény volt belépni úgy a depóba, hogy tömeg van és bent van egy csomó bringa meg sporttárs. általában a vége felé jövök ki az úszáson és olyankor már mindenki bringázik és szinte üres a depó. na ez most nem így volt. :)
a női mezőnyben 25-ként, a korcsoportomban 7-ként kezdtem meg a bringát.

bringa:
cudar meleg lesz végig, napsütéssel, így bringás mezt húztam és fehér karszárat, hogy ne égjek le és tudjam locsolni menet közben, ezzel is megelőzve a túlhevülést. nem is értem miért nem így tesz mindenki, annyira frankón működik, hogy hihetetlen! az árnyékos részeken még kicsit fáztam is, pedig a levegő mondom, 35 fokos volt. :)

a bölcs indiánok szerint ilyen hosszú verseny előtt javasolt bevenni immodiumot és amíg lehet, szilárd táplálékot bevinni. no, én itt most kockáztattam, mert bölcs indiánok élettapasztalata ide vagy oda, de nekem ez nem vált be. semmi immodium vagy széntabletta verseny előtt és úgy terveztem csak gélen meg izón megyek végig. így a frissítési tervem szögegyszerű volt: óránként 1 kulacs izó (a második részben hipotóniás a meleg miatt) 1 kulacs víz, amivel locsolom is magam szükség esetén, 45 percenként 1 decathlonos aptonia 300 gél, a bringa vége felé ugyanebből fokozatosan a 700-asra váltok át (abban van koffein és bcaa is). plussz óránként 2 db sótabletta. jameg csemegének sós perecet ropogtatok majd, mert azt szeretem és pont. :)
innen közlöm, hogy a decathlonnak megszavazom az évszázad termékfejlesztéséért járó díjat a géljei és az izotóniás italpora miatt. én már az összes márkáét kipróbáltam, de ez, hát ez nagyondurván bevált. nulla gyomorprobléma, nulla gond, ott hat és akkor amikor kell. tejóég. (az ingyenreklámért repicsomagot szívesen fogadok, a címem privát üzenetben küldöm :D )

az első, 75 kilis kör mindig gyorsabb, haladósabb az út vonalvezetése és főleg hátszél van. a 3 kiskör mindig picit lassabb, rosszabb az út, plussz szembeszeles szakasz van benne. a cél az volt, hogy 30 km/h-s átlagot menjek a 180 kilin. 
még mindig a számomra hihetetlenül jó úszóidőm miatt vigyorogva pattantam bringára és toltam neki de rendesen. aszongyák alacsonyabb pulzuson kéne menni, de edzéseken azt tapasztaltam, hogy az ajánlott tartomány fölé 5-7 ütéssel mehetek bőven és nem üt vissza. így Nándival is ezt beszéltem meg, annyira nem tiltakozott az ötlet ellen. :) úgyhogy belecsaptunk.

a csurgói kereszteződésben várt az Ensportos edzői és szurkolói csapat, szerintem Gyékényesen hallatszódott hogy megérkeztem, akkora drukkot kaptam. Nándi ordított is hogy gyönyörű időt úsztam. a bringát csak szépen, nyugiban, ahogy megbeszéltük. szépen, nyugiban mentem. nem is figyeltem az órát, nem néztem a pulzust, már érzésből tudtam mikor mehetek gyorsabban és mikor kell visszavennem. elég hihetetlen, de csak a verseny után néztem meg milyen átlagpulzust tekertem és mértani pontossággal kijött a 155, pont mint tervezetem! csak összeszedtem már némi rutint a sok pulzuszónás edzésből... :)

nem is tudok mit írni a bringáról srácok, mert nem volt benne semmi hiba. vagyis szerintem nem. végig 30 fölötti átlagot mentem, az utolsó körben kicsit lazábbra vettem a figurát, hogy jobban kipörgethessem a lábaim a futás előtt, az picit 30 alá csúszott. minden körben kaptam frissítőt Ákostól, a Kedvesemtől, aki hősként állta a frissítés minden nyűgjét-baját és folyton leste minden kívánságom. a bringán még nem voltam hisztis. :) amikor kimentem az utolsó kiskörre, megkérdezte kérek-e valamit. ott azt mondtam egy sör most azért jólesne. de megértem, hogy nem adott. :D
juj, majd elfelejtettem. a verseny fő támogatója csapott egy kis meglepetést. tiszta Tour de France érzés volt a sok dudáló, villogó traktor mellett elhaladni, hát mennyire menő már! :) 
https://www.facebook.com/Streamsport.hu/videos/1780224598674079/

de a legjobb: nem, nem szállt el a gyomrom. nem fájt, nem puffadt fel, nulla problémám volt. komolyan, a tavalyi verseny után ez nekem határtalan boldogságot okozott! :D
és már vége is volt a bringának, nulla holtpont, nulla megrekedés, nem estem szét, nem csesztem el a frissítést, minden a legnagyobb rendben volt. az időm 5 óra 53 perc 57 másodperc lett, ez 30,5 km/h-s átlagot jelent. simán a tervezett 6 órán belül! a női mezőnyben feljöttem a 14. helyre, ami a korcsoportomban egyben a 3. helyet is jelentette...
tudtam, hogy a futás nagyon fog fájni...

futás:
gyors matekkal kezdtem: versenyidő szerinti 7 óra 26. percben léptem ki a futópályára a depó után. ahhoz, hogy 12 órán belül célba érjek 4 órám és 34 percem van befejezni a maratont. felkészültem a "gép üzemmódra".

8 kört kellett futni összesen. az 5250 méteres körön összesen 4 frissítő pont van. a bringás mezt és a karszárat magamon hagytam, nem öltöztem át, hogy vizesen még jobban hűtsön, mert itt már brutál meleg volt. a terv az volt, hogy óránként egy gélt tolok, plussz minden frissítőnél csuromvizesre vizezem magam és iszok vizet és ahol van, ott kólát is. Ákos a befutótól nem messzire frissített, ott adott sótablettát meg jeget is. mire nem jó egy sportmelltartó, ha másra nem, hát jégtartónak... :)
az első kör elején Nándi mellém futott, biztatott, majd közölte, hogy frankó, korcsoportos 4. helyen állok és csak így tovább, nincs más dolgom, mint végigfutni. milyen tök egyszerűen hangzik, nem? "csak" végigfutni. :D

nekilódultam, a körülményekhez képest jól éreztem magam. a terv az volt, hogy 5:20-5:30-as átlagot kell fussak és erősebb tempóval kezdek, mert a végén már nem fogok tudni gyorsulni. na az első 3 kili 4:50 perc/km tempóval sikerült, akkor egy kicsit visszavettem. :D mivel minden frissítőnél meg kellett álljak bevizezni magam, így sok volt a megállás-elindulás, de meglepő módon egyáltalán nem zavart meg és nem estem ki a ritmusból.

fájt. rohadtul. minden nyavajás lépés. de csak a mozgásra koncentráltam. a futópályán már volt pár sporttárs, aki rendesen küzdött a démonjaival. a maraton egy ironman-en már nem vigadalmas mulatság. :) tudtam, hogy nekem ez lesz a kihívás. nem az úszás, nem a bringa. itt és most derül ki mennyit fejlődtem fejben, ha egyáltalán.

azért az utóbbi időben meglepően sokat fejlődtem futásban. de az még nem jelent sokat, hiszen ez egy ironman...
az első 2 kör oké volt. fájt, de ment. a 2. kör vége felé a szpíker közölte velem, hogy baromira gratulál, mert feljöttem a korcsoportos 3. helyre. az országos bajnokságon...na az húha érzés volt. 
kimentem a 3. körre is és itt jött a démon. :) már vártam, úgyhogy nem ért felkészületlenül. :) namost ha épp magammal küzdök, akkor a hülyepicsa megfogalmazás enyhe megfogalmazás arra, ahogyan viselkedem. :Dszerencsémre ezt a környezetemben mindenki tudja és nem veszik sértésnek, csak nyugtázzák, hogy oké, küzdök, elmúlik. :)
ez volt az a pillanat, ott a 3. körnek a vége felé, amikor Nándi mellémfutott.

Nándi: Gabikám, nekünk még nem volt ilyen beszélgetésünk...
én: Nem is lesz...
Nándi: ...de az van, hogy a korcsoportos 3. helyen állsz...
én: Leszarom, baromira nem motiválsz ezzel. Én csak a rohadt nyomorult versenyemet akarom letudni.
Nándi: Dehát egyéni OB korcsoportos dobogóért futsz, a 4. helyezett 3 perccel van mögötted és 2 perccel futottál jobb kört nála...
én: Nem érdekel, csak maxot akarok futni.

ezekután Nándi felhívta Ákost, hogy "Gabi hisztizik, baromi gyorsan töltsetek bele kólát, izót, sótablettát!" :D bocsi Nándi, a holtponton kaptál el az infóval! :D

mit is mondhatnék? igyekeztem nem tudomást venni arról, mennyivel lehet mögöttem a 4. helyezett lány. vagy előttem. úgy futottam, ahogy csak tudtam, nem figyeltem mennyi a tempóm, nem figyeltem mennyi a pulzusom. frissítőnél frissítettem, bevizeztem magam, aztán futás tovább. nem sétáltam bele. soha. nem is éreztem rá kényszert, szerencsére ez a démon elkerült. a hiszti után már mindenki csak biztatni mert, hogy "ügyes vagy" "hajrá Gabi". :D valóban félelmetes lehettem. :D

félmaratonnál az időm 1:54:35 volt. ez volt az egyetlen, mikor tudatosítottam az időt. aztán kimatekoztam, hogy a maradék 21 kilire még van 2 órám és 40 percem és akkor bent vagyok 12 órán belül...az meglesz. "csak" végig kell futni.
Ákos, nomeg Tibi és Balázs minden körben frissített, nem nagyon tudtam jókedvűen vigyorogni rájuk, hullámzott a hangulatom. de szerencsére csak az hullámzott, a tempóm nem. :) azért az ismerős szembefutó sporiknak még tudtam drukkolni és pár szót váltani velük. :)

a 7. kör elején Nándi ismét mellém futott és közölte, ha tudom az utolsó 2 körben ugyanezt a tempót tartani, akkor 11 óra 22 perc körül lesz a finish időm...hogymiiiiiii????? bólintottam, hogy meglesz! :) "csak" végig kell futni.
és srácok, végigfutottam. az utolsó frissítőnél a szpíker bemondta a nevem, gratulált a teljesítéshez, hiszen már csak 800 méter volt a célig és egyben közölte, hogy megvan a korcsoportos OB dobogó is! :) 
azt szokták mondani, hogy életed első ironman-jén az utolsó 1 km a befutóig a legfelejthetetlenebb élmény. hát, számomra ez volt az, itt és most, a második ironman-emen. hogy fáj, de bele tudok még futni 5 perces tempóval és hogy nagyon boldog vagyok, mert a testem azt üzeni, hogy nem bírja már tovább, de az agyam igenis azt a parancsot küldi, hogy dehogynem! 
és az a befutó, mikor pont úgy érsz be, hogy sem előtted, sem utánad nincs senki, Péter Attila bemondja a neved, hogy a korcsoportos 3. helyezett érkezik és hogy nem mellesleg ironman vagy, az felejthetetlen! 
3 óra 57 perc és 6 másodperc alatt sikerült letolnom a maratont és erre most iszonyat büszke vagyok, mert ez egyben azt is jelenti, hogy az összes női induló közül enyém lett a 3. legjobb futóidő! 11 percet adtam a 4. helyezettnek. :) nem mellesleg ez azt is jelenti, hogy új egyéni legjobb maratoni időt futottam. egy ironman-en... :D

az ironmant 11 óra 23 perc 4 másdoperc alatt teljesítettem!
méghogy 12 óra...meg legjobb esetben 11:45-re beérek... :) sok ilyen meglepetést még! :)
mindez egyben azt is jelenti, hogy összetett női 9. helyezett és a 35-39 éves korcsoportban 3. helyezett lettem. jó érzés Magyarország Top 10 női hosszútávú triatlonosa közé tartozni... :) <3

másnap, a vasárnapi eredményhirdetésen fülig érő vigyorral léptem fel a korcsoportos dobogóra és hab a tortán, hogy megnyertük az OB csapat versenyét a csajokkal az Alba Triatlon SE egyesület színeiben! 3 éremmel és életreszóló élményekkel jöttem el Nagyatádról! :) <3

és akkor a számok szerelmeseinek, hogy mennyi felkészülés is kellett 2016. október 1., az alapozás kezdete és a verseny napja között időben és távban ahhoz, hogy ez legyen a végeredmény.

úszás: 74 óra 25 perc, összesen 178 km
bringa: 126 óra 35 perc, összesen 3105 km
futás: 102 óra, 29 perc, összesen 1039 km
erősítés: összesen 12 óra
versenyidők: összesen 10 óra

nem tűnik soknak, de ha dolgozol is a felkészülés mellett, akkor nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos! :)

Erdélyi Nándi! most már megköszönhetem, ugye? :) örök hálám a profi felkészítésért és edzői munkáért! köszönöm, hogy kis csipás hobbi sportolóból kineveltél oda, ahol most vagyok és mindezt úgy tetted, hogy szem előtt tartottad a számomra legfontosabbat, hogy sérülés nélkül készülhessek fel a második ironman-emre! :) ha mindenkinek ilyen edzője lenne, sokkal nagyobb lenne a konkurencia! :D alig várom, hogy jövő héten elkezdjük a felkészülést a következő célra! #csakvegigkellfutni
köszönet Frányó Eszter dietetikus-nak, hogy halálra zabálhattam magam és profi hadtáppal látott el! :)
köszönet az ENSPORT minden egyes edzőjének! Rózsavölgyi Balázs, Imre Szandi, Majkut Dalma, Simon Peti, Szabó Csaba, Sipos Fanni, rengeteget tettetek hozzá ahhoz Ti is, hogy megvalósulhasson a 12 órán belüli teljesítés álma! 
Ensport-os csapattársak, nélkületek nem lenne értelme az edzőtáboroknak, a közös edzésbe belehalások minden pénzt megérnek! #együttszenvednimindigjobb !
Szádvári Juci, Szikszai Móni! Nagyon menők vagytok! Köszönöm, hogy a csapattársatok lehetek és ott állhatunk a csapat dobogókon! Nagyok vagytok Csajok! :)
Köszönöm az Alba Triatlon SE-nek, hogy befogadott az egyesület soraiba!
Köszönöm mindenkinek, aki a pálya széléről biztatott! Timi, Tibi, Ati, Edit, Andris....jesszusom, felsorolni se tudom! :)
És végül, de nem utolsó sorban a legnagyobb köszönettel a Kedvesemnek, Ákosnak tartozom. Mert elviselni egy olyan jányt, aki poénból 7 órát edz egy nap, nem akármilyen kihívás lehet! :) Köszönöm, hogy támogattál abban, hogy elérjem amit szerettem volna és hogy kitartóan kísértél a versenyeken és elviselted a hüjepicsa lelkiállapotomat is! :D

a héten pihenek és csak átmozgatok. na de jövő héten kezdődik egy újabb felkészülés. de erről majd később... :)
#ensportttraining #egyuttszenvednimindigjobb #extrememan #nagyatad#roadto2ndironman #csakvegigkellfutni