:)

Sziasztok!Első ironman beszámolóm,bocsi ha kicsit hosszúra sikerül... :) Előzmények: Egy álom vált valóra... Egy gyerekkori álom,amit triatlonos gyerekként talán akkor álmodtam meg,amikor az első banánt feladtam az egyik frissítőállomáson,azt hiszem a Böhönye utáni bringafordítóban...nem most volt!!! Akkor eldöntöttem egyszer én is iron(wo)man leszek!!! (Csak arra nem számítottam,hogy erre 32 éves koromig várnom kell...és hogy meló meg család mellett fogom valóra váltani az álmomat,de ez így volt tökéletes!!!)Mert hát az élet kegyetlen,és bizony nagyon keményen beleszólt az én tökéletesen megálmodott jövőmbe...kaptam jót is,rosszat is bőven! DE!2011.05.02-án megkaptam életem legszebb ajándékát a kislányomat,Lucát!Neki (is) köszönhetem,hogy újrakezdtem kb.15 év után... Amikor először elvittem az uszodába,az első úszótanfolyamára...eszembe jutott minden...basszus,de szerettem(és tudtam is) úszni... Nos egy kis rábeszélés azért kellett hozzá!Ugye Tóth Gábor??? ;)Ezért soha nem lehetek elég hálás neked!!! Talán úgy indult a beszélgetés,hogy:"nem hiányzik?nem akarsz visszajönni?" A válasz:DE!Nagyon hiányzott,nem is gondoltam,hogy ennyire!!! Aztán a beszélgetésekből szépen lassan kialakult minden...néhány úszás,futás...aztán összeálltak az edzéstervek...család és munka mellett,azt hittem nem fog menni,de tévedtem! A 2016-os év még nem volt tökéletes,így maradt az ironman párban!Úsztam és futottam,akkor az is elég volt... De az év vége és a 2017-es év már úgy ment,ahogy kellett!!! Persze ezért óriási hála és köszönet a családomnak,barátaimnak,akik nélkül nem sikerült volna!!! És akkor a lényeg! A NAGY NAPON ott állhattam a gyékényesi tó partján,és várhattam a rajtot végre egyéni indulóként! Úszás:Első kör 32perc körül,tök jó,nem is fáradtam el a második is fog így menni,vagy még jobban,hiszen szeretek úszni,tudok úszni!De,mert mindig van de!2.kör elején valami ismerős(Kaposvár 113-ról,begörcsölt vádlival úsztam...)kellemetlen érzés...ajjajj,nem kéne,nagyon nem...akkor lábtempó visszavesz,éppen csak használom...így hát felejthető úszóidő 1:07... Depóba be,öltözés,irány Nagyatád! Bringa:Nagy kör,csak nyugodtan,nem kell sietni,sok van még vissza,nagyon sok!Ismerem az utat,szinte az összes kanyart,kátyút,dombot,lejtőt...hála a sok tekerésnek erre...Magamhoz képest elég gyorsan beérek,és persze a frissítésre is próbálok nagyon figyelni! Kápolna utcában családnak,puszi,szeretlek titeket minden körben,ez nem maradhat ki! Első kiskör türhető,elég jól megy! Második aztán már nagyon fáj...minden...rettenetes...azt hittem nem fogok visszaérni Atádra...aztán mégis...valahogy sikerül... Harmadik,utolsó kör,megint minden ok,tökéletesen megy,persze csak nyugodtan,ráérek,legkésőbb 4-kor futni fogok(ez volt a terv)! Aztán beértem,végre leszállhatok,látni sem akarom a biciklit,egy jó darabig!!!Csak nyugodtan,séta az öltöző sátorig,jól is esik ennyi bringa után...zuhany,átöltözés,és már"csak" egy maraton! Futás:De hogy???Milyen tempóban???Tudok futni???Vagy fáj???Indulás előtt a megszokott puszi,szeretlek titeket...és akkor hajrá...basszus megy ez...nem fáj(vagy csak kicsit),de nem vészes!Megy ez!Hát tudok én futni,ha akarok... Első három-négy kör szép nyugodtan eltelik,viszonylag elég gyorsan(magamhoz képest persze)!Aztán az ötödik,na az nagyon fáj!Megint,minden,borzasztó...de futok...még mindig,pedig nem tudok futni,utálok futni!!!Minek futok,amikor senki sem kerget???Eszembe jut sokminden...jó is,rossz is...próbálok a jóra gondolni...de az mi???mi lehet???Hát a CSALÁD!!!Apa,Luca,és beugrik valami,Luca kedvenc filmje Rocky,a mondat:"nem fáj,nem fáj"Aztán a következő,néhány héttel ezelőtt,egy fárasztó,hosszú edzés után,ezt mondta nekem a nagylányom:"Anya,ha nagy leszek én is olyan triatlonos akarok lenni,mint te"!!!Hát kell ennél nagyobb motiváció?Ugye nem?!És arra eszmélek fel,hogy még mindig futok... Aztán a hetedik kör,hát igen...hasgörcs,séta,futás,séta,hasmenés,még jó,hogy a mami a Zrínyiben lakik... Valahogy odaérek,túlélem,már csak egy!!!Az utolsó!!! Ez is hasonló az előzőhöz,kis futás,sok séta,de mindegy,nem számít,már nem...Már meg lesz,családot boldogan küldöm a célba:Mehettek,jövök nem sokára...És igen,tényleg jövök a célegyenesbe...Luca jön,fut velem a célba,rózsa apukának...MINDENÉRT!!!El sem tudom mondani,de nem is kell...sírok,ő is sír,mindenki...vagyis majdnem mindenki...MEGCSINÁLTAM!!!12:03! Nem is rossz,azt hiszem ;) De ami a lényeg élveztem,minden percét,még azt is,ami nagyon fájt...tudtam hogy fájni fog,felkészültem rá,amennyire csak lehetett,hiszen a legjobbtól kértem és kaptam segítséget...Gábor "bácsi" nekem/nekünk Te vagy a legjobb!!! :) Találkozunk 2018-ban!!! Köszönöm,ha végig olvastad!!! :)