19-re lapot, avagy flow triatlon

Nos, a tavalyi defektes fiaskó után, (50 Km kis kézi pumpával 2 bár a szingóba 5 kilinként megállás és újra, összidő 11:11), nekimentünk az idei teljesítésnek. 30. nagyatádi Ironman kötelez, szóval tisztes felkészülést kívánt. Elengedtem a BSZM egyéni indulást, mert tavaly az abszólúlt 6. hely után túl hosszú volt a regeneráció és inkább vettem egy okos-görgőt, hogy végre többet bringázzak a télen.

Novemberben kezdem alapozással, heti 3 bringa és 2 hosszú futás résztávokkal. A füredi Marathon volt a tavaszi cél felkészülési versenynek, március végén és teljesn jól sikerűlt. Végig kontrolálva a tempót, féltávnál 13., majd a végén 5. helyezés nem rossz (3:08). Rá pár hétre céges Vivicita, ahol teljesen simán ment 1:26 félmarcsi. Jó jelek voltak, csináltam görgőn tovább a heti 2x meg egy kinti hosszú a hétvégén, futás és uszi ez eddigi évek tapasztalatai alapján 2-2,  jöhet a TRI szezon!

Szokás szerint a tiszafüredi csapat OB az első versenyem, sprint táv, ahol némi csapatösszeállítási huzavona után egy jó kis váltóval csapattuk. Rettegtem Veri úszásától, mert az én max 1:40-em százon neki fürdés és ha kinyírnak, nem tudok majd segíteni a bringán. Rendben volt lábvizen a dolog és a bringán hülye módon kiszakítottam a többieket. Persze jó visszajelzés volt a bringaforma alakulásáról, de taktikailag veszített a csapat, sorry! Futáson azután Braun Peti nekiment, ahogy szokott, de Gózony Gergővel megfogtuk és végül szépen együtt be tudtuk futni. Jól esett!

Májusban edzőtábor Kőszegen, én nagyon élveztem, főleg bringa fókusz van és az Osztrák utak meg hegyek élvezetesek és nagyon sokat adnak. Első napokban nagyon erős voltam, de utána elfáradtam és a végére lettem megint használható. Arra fogtam, hogy a sorozatterhelésre nem edzettem a görgőn, szóval no para, gyerünk tovább.

Idén csak a 3 ExtremeMan versenyre neveztem felkészülésnek és Nagyatád célversennyel.

Fehérváron nagyon jól ment összesítve, bár az úszáson elfáradtam és az érzés sem volt az igazi, bringán sikerűlt beállnom a veszprémi Kava mögé, aki 40-es átlagot tolt. Majd bele haltam, de nekem is meglett az utolsó 5 kilin pihenve az 1 órás bringa! Futáson meg repültem és 41 perc sem kellette a 10 kilihez, remek erőállapotban. Minden rendben!

Kaposváron a féltáv idén könnyebb lett, mert a brutál szintes bringapálya helyett az elkerülő autóúton köröztünk hullámos terepen, végig tolni kellett, magas pulzuson, hogy haladjunk. Érzésre jó volt, de feltűnt, hogy akikkel versenyezni szoktam, még gyorsabban mentek és maradok le a bringán. Braun Peti példáúl, aki sokkal jobb úszó, de eddig közeledtem a bringán, most elhúzott és a futást vagy 5 kili előnnyel kezdte. Belevágtam a félmarcsiba, ami tavaly 1:34 lett nehéz szintes pályán itt, de most nem hogy nem ment a 4:20-as tempó, hanem úgy 3 kili után kifejezetten rosszúl lettem és elment az erőm. A verseny befjezése is kérdéses volt, de még sosem adtam fel versenyt, most sem. 5:10-es összídővel szenvedve befejeztem. A melegre fogtam. Sosem voltam jó meleg versenyen. Most még az is volt, hogy júliusban gyakorlatilag a verseny előtti nap volt az első 30 fok felett és a verseny alatt megfőttünk. Erre fogtam és azzal nyugtattam magam, hogy évek óta brutál erős vagyok Kaposváron, Atádon meg kevésbé. Hátha idén fordítva lesz!

Na és akkor jött Nagyatád. Lejöttünk szokás szerint már egy héttel verseny előtt aklimatizálódni, de nem volt túl meleg. A meter meg nyugodtan elgondolkodhat a folytatáson, mert még 5 nappal D day előtt is 27 fokot jövendöltek, majd hírtelen 33 lett. Minden évben elhúzzák a mézesmadzagot, majd megrohadunk a versenyen. Miért kell ezt csinálni? Na mindegy. Szóval gondoltam, rekordnak esélye sincs hőségben, majd vigyázva végígmegyek futás feléig és meglátjuk mi marad.

Verseny hetében minden optimálisan alakúl, kivéve hogy szerdán hajnal 3-ig nem tudtam aludni és szokás szerint 6:30-kor ébredtem hulla fáradtan. Csütörtöki éjszaka OK és péntekre megjöttek a miskolci haverok, akiktől a mentős Döme adott valami enyhe pirulát a pénteki alvásra. Ettől este 10-kor már aludtam és reggel 4-kor magamtól kipihenve ébredtem.

Jó jelek, itt vagyok, egészségesen, mindent elvégeztem, amit tudtam, vágjunk bele.

Enduraid frissítő programot lepörgetve 19 sótabit írt elő, meg bringán szeleteket, sok isoval, futáson zselére váltva. Megbíztam benne, mert tavaly sem volt energia problémám és edzésre is használom. 

Már a verseny reggelén a tónál éreztem, hogy jó napom lesz. Hiba nem volt, minden a helyén, teljes koncentrációval mentem a tópartra úszni. Ágyúra indulunk, szépen egyedűl úszok hosszú tempókkal 500 métert, majd nézek egy kollégát, akinek a lábvize jó lehet. Meg is volt, mint később kiderűlt a budaörsi Gábor kolléga és bár cikkcakkozott, nagyon kényelmesen tudtam mögötte úszni. Lepörög az első kör, megyek utána a másodikban is és bár egy kicsit uncsi, éreztem az erőt és hogy ma jó napom lesz.

Amikor ez van, nagyon tellik a táv és magától jönnek szépen a dolgok. Frissítés óramű pontossággal, teljes fókusz a bringa első nagykörén és bár a szél nem ideális a pályának, semmi nem zavar, szépen csak pulzusra figyelve haladok. Sokan megelőznek, menjenek csak, hosszú még. Persze Iván is elhúz mellettem, most pár kilivel később mint tavaly, éppen hogy kijőve Gyékényesről, de a kezdeti nagy sebesség különbség után (amit demoralizációs szándékkal tol az ellenfélnek, azaz nekem) látom, hogy nem megy sokkal gyorsabban, sokáig lőtávolban marad. Jó jelnek veszem és az érzés továbbra is remek. 

Az első kiskörön látom Andris sokkal elöttem, de ez természetes, mert sokkal jobban úszik és nagyon megy a nagyáttételen a bringán. Braun Peti meg a Puy Laci is viszont nagyon nem néznek ki jól. Fent fogják a kormányt és a testbeszédük semmi jóról nem árulkodik. Meg is látom azután Petit a bokorban a második körben és konstatálom, hogy őneki innen már a befejezés is nagy szó lesz. 

Továbbra is csak a pulzusra meg a frissítésre figyelek, nem foglalkozom senkivel körülöttem. Bár van egy elsőbálozó társ, aki láthatólag erőből megy, megelőz mindíg, neki azért szólok, hogy higyjen nekem, vegye vissza mert baj lesz (később látom befutni utánam 3 órával lrt be sírva, de meglett neki, bravó).

Hihetetlen gyorsan megy a táv le, sokat locsolok, remek a frissítés, gyerünk futni. Laci és Andris még elöttem. Ricsi örök ellenfelem viszont egyre messzebb lemaradva, bár nagyon jó futó, érzem, ha nem rogyok meg, ma esélye sem lesz. 

Kezdjük a futást, Spuris sarok szenzációs mint mindíg, szuper energiák és jéghideg zacskó hűteni, szuper! Nagyon figyelek a pulzusra, max 135 és ez az első 2 körben 5-5:10 körüli kiliket ad. Frissítés terv szerint egy zslé körönként sótabival. 

Feltűnik, milyen rossz állapotban a mezőny. Alig látni jól mozgókat és folyamatosan előzök. Még az élmezőny mint Petsuk Zoli vagy Marci is szenved, úgy látom. Mondom is magamnak, majd én is fogok, ők már majdnem befejezték, csak óvatosan. 

Félmaratonnál érzem, hogy nehezedik, de nagyon gyors és rövid a holtpont. Nem is tudom annak lehet e nevezni, kicsit nehezebb lábak, gáztevékenység, de amúgy semmi energia vagy gyomor probléma. Remek érzés.

Utolsó 3 kör a futáson, extra pár korty kólát is tolok már jutalomnak és nagyon jó hatásást érzem. Lehet kicsít gyorsítani és már csak utolsó 2 kör!

Az órát továbbra sem néztem. Egyszerűen nem volt fontos, csak a tempó, pulzus, frissítés koncentrált háromszögben mozgok, de gyorsítani merek már kicsikét. 

Utolsó kör, engedem a pulzust, növelem a futó frekvenciát, már mennek stabilan az 5 percen belüli kilik és repülök a mezőny mellett. Iván sétál, Laci sétál, Andris is sajnos csak lassan halad. Így nem csoda, hogy befogom őket a táv egyharmadától és nem tudom meg lesz e a senior dobogó csapatban, amiről én a Spuriban tavaly lecsúsztam. Kérem is őket, hozzák be, mert lehet ezen múlik. Tudom, amikor szenvedsz, fájnak az ilyen kérések, de bocs srácok,szerettem volna újra Veletek a dobogón állni!

Hihetetlen erőben fejezem be a pokoli hőségben. Csupa boldogság a célegyenes és kellemes meglepetés Vince és Zsombor fiaim jelenléte, mert azt hallottam idén nem lehet családdal befutni, ők mégis bejöttek velem. Hatalmas boldogság iylen állapotban ölelkezni mindenkivel. Gyulától kapom a Finisher érmet és Kindl Gabibal hosszan, erőből ölelelm őket. Óriás puszi Zsuzsinak, mert óriási volt mint mindíg, 100% támogatás, nélküle egy sem lenne, köszönöm!

Kindl Gabi még odajön az athletes gardenben és azt mondja, hogy hihetetlen büszke rám. Rám, a Kind Gábor. Ezt izlelgessük még egy kicsit. Sohasem gondoltam, hogy egszer erre rászolgálok, köszönöm!

Blasinak is az újabb évet és támogatást, nagyon kezd megismerni és ennek megvan az eredménye, köszönöm!

Judyval beszélek másnap és hallom a hangján az őszinte elsimerést. Köszönöm, rengeteget a Spurinak.

Srácok, neketek, meg fel a fejjel, pontosan tudom mit éltek át, mert nem ment, de én is évek óta mondogatom, a beletett munka egyszer ki fog jönni, tuti fix, tessék tovább menni az úton!

Eredmény: 10:31, PB, 47.hely, 19. teljesített Ironman. Rendkívűl elégedett vagyok.

Kollin Gergely, Őrmester, 888