Aquatic Runner VB

Eltelt pár nap a hétvégi verseny óta, így már kicsit jobban össze tudom foglalni az ottani érzéseimet. Első nap még úgy gondoltam, hogy soha többet, második nap már azt mondtam jó lenne vissza menni, harmadik nap már azt néztem hol és mennyiért lehetne nevezni. Ismerős érzés ExtremeMan-ek… ?

Ott kezdeném, hogy az idei ExtremeMan Nagyatád eredményhirdetésén elsőre kihúzták a nevem erre a versenyre. Igazából érdekelt is meg nem is. Tudtam, hogy világbajnokság szóval azért nem lesz gyenge a mezőny, megnéztem a tavalyi eredményeket és az alapján betettem magam a top10-be. :D

Lássuk végre a versenyt. Reggel elég korán volt rajt, és mivel oda még át kellett buszozni, 3:15kor keltünk. Önhibám végett mindössze 2 órát sikerült aludni. A busz 4:30kor indult Lignanoból Gradoba, ahol a rajt volt. Gyors készülődés, beszélgetések majd arra lettem figyelmes, hogy kicsit elöbb mint 6:50 el is lőtték a lassú rajtot. Ez azt jelentette, hogy Grado városán át „lassan” kocogtunk (4:00-4:20) át, és együtt értünk le a partra. Ott még megállítottak minket fél percre,majd el is lőtték az éles rajtot. Itt az eleje megindult nagyon durva tempóban én a második csoportot lőttem be magamnak. Kb 600 méter után fordultunk a tengerpart felé és érkeztünk is meg az első váltáshoz ahol is, úgy ahogy vagy (úszósapka, szemüveg, mez, zokni és futócipő) csobbantál a tengerbe. Elsőre nagyon fura volt, ahogy a cipő megtelik vízzel és elnehezedik. Egy  1100 méteres úszás jött, ami a hullámok miatt és a cipő miatt is elég nehézkesen ment. Az elején fenn is akadtam egy kisbóján. Nem engedett. :D Aztán kicsivel később az első találkozásom egy medúzával egyből csípéssé fajult. Ezzel gondolom be is vettek a klánba mert utána a többivel már csak lepacsiztam. Úszás végén végre felegyenesedtünk és kezdődhetett az első hosszabb futás. Itt elég sok embert sikerült visszaelőzzek, ez tetszett. Jött az első MIX szakasz, amire azt írta a leírás, hogy swim or wolk. Tényleg az volt, hogy pont akkora volt a víz hogy sétálhattál vagy úszhattál is. Futás után viszont a séta (és a függőleges pozíció) jobb választásnak bizonyult. Majd még egy futás még egy úszás, megint futás stb. Kezdtem egész jól megszokni a cipőben való úszást és a vízben tocsogó cipős futást a csodálatos lakatlan szigeteken keresztül. Elértem arra a pontra a mezőnyben ahol, már nem voltam kifejezettem gyorsabb, max akit futáson leelőztem, a vízben visszaelőzött. Nem voltunk sokan, és próbáltam figyelni vajon én vagyok e a legjobb magyar. (Ez nagyon fontos volt) :D 

Néha elkezdett szemerkélni az eső, de egyáltalán nem volt zavaró, sőt nagyon is jólesett. 2 óra után viszont azt éreztem, hogy úszáson kezdek nagyon elfáradni, így ahol csak lehetett sétáltam a vízben. A futás ennek ellenére érdekes módon nem lassult, beállt egy 4:10-4:20 közé. (A tervezett 3:20 helyett… hehee )

Mielőtt Lignano félszigetét elértük volna, úszáson olyan erős áramlás volt hogy sréhen a nyílt tenger felé kapálózva tudtam csak a nagy bóját jobb kézre venni. De ahogy láttam, nem én voltam ezzel egyedül. Partot értünk Lignano földjén, de minimális futás után újra bevetettük magunkat a habok közé, ezúttal csak a parttal párhuzamosan, viszont 2-3 méteres hullámok között volt az úszás. Ráadásul ez a leghosszabb 2000 méteres úszás volt. Sokszor már az életemért küzdöttem a hullámok között. Itt megelőzött a legjobb női versenyző is. Kicsit zavart, de igazából sejthető volt. Ő világbajnok lett, én nem ezért jöttem. Úszás végén végre aszfalton volt a futás, de hogy annyira könnyű ne legyen, bevittek minket egy erdei futópályára: sok kanyar, sok szint, fel-lefutás. Csak ez hiányzott. Szerencsére ezt is sikeresen vettem. Az utolsó úszás újra egy 1100 méteres szakasz volt, amire már abszolút nem vágytam. De mivel már nem volt messze a cél és vártak is ott, emiatt még utoljára a hullámok fogságába vetettem magam, félelmet nem érző bátorsággal.  Persze láttam, hogy itt vesztettem is egy helyezést, de ekkor még nem érdekelt. Csak érjek célba. Végre partot értem, hátranéztem, ha nem jött volna senki, besétáltam volna az utolsó 150 méteren. De persze jöttek. Miért is ne. Emiatt futnom kellett. Megkaptam a kis magyar zászlómat (ezúton is köszönöm) és ezzel száguldottam a cél felé, ami nekem akkor ott azzal volt egyenlő, hogy VÉGRE VÉGE! :D 

A célban nagyon erős és hideg szél fogadott, vacogtam egész testből. Kaptam egy törülközőt (amit szintén köszönök) és elmentem a csomagomért átöltözni. Innen már picit jobb volt a történet. 

Ahogy írtam, hogy a végén vesztettem egy helyezést és akkor még nem érdekelt, változott meg az eredmények böngészése után. Kiderült, hogy Ő volt a kategóriám 3. helyezettje én így a 4. lettem és aki mögöttem 10mp-el ért be pedig az 5. Szoros volt. Abszolút 25. helyen értem be a 233 indulóból. És sikerült a legjobb magyarnak is lennem.  

Időjárás lehetett volna jobb előtte és utána, de a versenyre teljesen rendben volt. Vagyis örültem, hogy nem tűzött a nap. Bár egy picit enyhébb szél is lehetett volna. 

Összességében nagyon örülök, hogy kint lehettem. Megismerhettem új embereket. Annyira más, ahogy ott szerveznek és foglalkoznak a sportolókkal. Ez igen szimpatikus. Csak ajánlani tudom ezt a versenyt másnak is. Én 99% hogy jövőre is elmegyek. Már megvan a taktika is, hogy fogom megnyerni. ;) 

Köszönöm szépen a lehetőséget az ExtremeMan Nagyatádnak, köszönöm a társaságot Varga Zolinak, akivel együtt utaztam ki, és a többi magyarnak is, hogy kicsiny létszámunk ellenére is volt némi összetartás. Azt hiszem méltó lezárása volt az idei évemnek.