2022-es élménybeszámoló Pétertől

"Nálunk ez egyszerűen működött, amikor kicsi voltam: Sportolni kell. Ha sportolsz, akkor triatlonozol. Ha triatlonozol, akkor hosszútávra készülsz. És ha hosszútávra készülsz, azt Nagyatádon szeretnéd. "

Kedves Barátaim, Kedves Sporttársak! Fogadjátok szeretettel beszámolómat a 2022-es eXtremeMan Nagyatád hétvégéjéről: Nálunk ez egyszerűen működött, amikor kicsi voltam: Sportolni kell. Ha sportolsz, akkor triatlonozol. Ha triatlonozol, akkor hosszútávra készülsz. És ha hosszútávra készülsz, azt Nagyatádon szeretnéd. Három és fél éve döntöttem el, hogy szépen lassan, az utat is élvezve végre belevágok a hosszútáv felkészülésbe. Közel 1500 óra nettó edzésidő. Ezen felül a bemelegítések, levezetések, átöltözés, fürdés, közlekedés, nélkülözhetetlen regeneráció. Megannyi hajnali ébredés, hogy munka előtt a sport beleférjen, megannyi szakadó esőben, szélben, hóban/jégen, vagy akár a tűző napon való futás, kerékpározás. Megannyi áldozat, például hogy az este munka után nem haza megyek egyből a páromhoz, hanem előbb még edzeni kell, ha aznap reggel valamiért nem fért bele. Szabadnapokon sokszor 4-5, akár 6 órás edzések. Megszámlálhatatlan futóverseny, két maraton, egy ultra, tíznél is több egyéni sprinttáv, olimpiai táv, féltáv és néhány váltó — köztük több Nagyatádon, a korábbi években. Tavaly ősz óta már egyesével számoltam vissza a napokat, ami lassan a nullához konvergált. Megvoltak az utolsó felkészülő versenyek, az utolsó hosszú edzések, az utolsó kerékpár szervizelés, az utolsó célirányos bevásárlás. Pár nappal a verseny előtt indultunk le Gyékényesre, a rajt helyszínére — éppen időben, hogy legyen lehetőség még egy kis átmozgatásra, a frissítés tápanyagra és grammra történő pontos megtervezésére és természetesen pihenésre. Az utolsó napokban már minden a verseny körül forgott. Rajtcsomag átvétel, tésztaparti, T2 depózás, felszerelés összekészítése. A barátoknak a “feladatok” kiadása. És egy utolsó alvás. 2022. augusztus 13-án hajnali öt óra előtt már teljes lázban égtem. Reggeli, logisztikai megbeszélés, azután irány a kerékpár depó. Öltözés, majd Check-in. Péter Attila ismerős hangja, a gyékényesi tó ilyenkor már megszokott nyüzsgése. És a számításaim ellenére szakadó eső. Idén nem jött be, hogy az “Év leghosszabb napja” az év legmelegebb napja is legyen egyben. De nem ez volt az egyetlen újszerű forgatókönyv, ugyanis a szomszédos háború miatt a hagyományos ágyúdörrenés helyett trombitakürt szakította meg legfelfokozottabb pillanatában Vangelis - Conquest of Paradise c. rajtzenéjét. Ez a szám megy itt minden évben, minden rajtnál. Plussz 30bpm pulzus bármikor, amikor meghallom. Most nem csak harminc. Felállunk a rajthoz. Szól a zene. Rajt. A 3,8km nyíltvízi úszás három körből áll. Jelszó a türelem, a bemelegítő jelleg, és a megfelelő taktika, hogy az embert ne verjék agyon a rajtot követő helyezkedésben a sporttársak. A mezőny elnyúlását követő második, majd harmadik kör számomra teljesen meglepő visszafogott nyugalomban, tökéletes részidővel zajlott. Az úszást a depóban gyors kerékpáros cipő, sisak és rajtszámfelvétel követi, közben pár apró falat utóreggeli. Kell a tápanyag, kell a szénhidrát, de elsősorban kell valami normális étel, mert mostantól csak gélek, zselék, izotóniás italok lesznek az étlapon a következő tizenegynéhány órában. A kerékpár zuhogó esőben, egy szál vizes triatlon mezben nem volt egy leányálom. Sajnos szakaszosan kamionforgalom közepette, olykor gyér látási viszonyok között, helyenként igen rossz minőségű aszfalton zajlik a verseny. 180km-en át sikerült tartanom a megfelelő pulzustartományt, számomra tökéletesen elegendő, enyhén visszafogott 30 km/h-ás átlagtempóval. Kilencven kilométer nyílt útpálya után megérkeztünk Nagyatádra, ahol három kisebb, harminc kilométeres kör következett, ekkor már a barátok, szurkolók között is eltekerhettünk néha. Az erőbeosztásról szóló első 6-8 órát a T2 depó, majd egy 42km-es, maratoni futás követi. A futás féltávot a tervezettnél kicsit jobb tempóban, folyamatos frissítésekkel, a verseny minden pillanatát boldogan megélve értem el, innentől azonban átestem a holtponton, már csak a túlélés volt a cél. A befutót leszámítva egyenletes lassulás következett, de az órámra pillantva mindig azt láttam, hogy bőven a tervezett célidőn belül teljesítek, így kapkodásra semmi okom nem volt, frissítésekre és bíztatásra segítőimtől viszont egyre inkább. A célegyenesre fordulva — négy évvel korábban az ő befutójához hasonlóan — Joseph barátom csatlakozott, így elkészült a második közös célfotónk, amelyen ez alkalommal én vagyok a fáradtabb. A célban Péter Attilától elhangzott a várva várt felkiáltó gratuláció a hangosbemondóba, melyet számtalan alkalommal képzeltem már el edzések közben. A nevem, és a kötelező kiegészítés: IRONMAN. Végre. Az utóbbi évek felkészülésének végül minden egyes pillanata megtérült, mert mostantól elmondhatom magamról, hogy tagja lettem annak a sporttársi közösségnek, amelybe gyermekkorom óta vágytam. 11 óra 35 perc összidővel Ironman lettem Nagyatádon. Köszönöm szépen a hihetetlen mennyiségű türelmet és támogatást a barátaimnak, akik végig ott voltak velem ezidő alatt, és természetesen a valaha volt legjobb Support Teamnek: Polina, Kitti, Gergely és Joseph akik a pálya mellől szurkoltak nekem fél napon át, zuhogó esőben. Az út maga a cél. Nagyatád, 2022 Sporttársi tisztelettel: Péter