Csupa-csupa jóóóó!

Először is minden célba érkezőnek gratulálunk és szurkoltunk is nagyon Ágival nektek!
Fizikális állapotom szépen -csak sajnos lassan- javulgat!
„Jó munkához idő kell!”- mindig ezzel vígasztalom magam.
Két hete, még csípőemeléssel kompenzáltam a térdem nem hajlását  séta közben, azonban mostanra már a járásomon nem észrevehető a baleset. Végre idáig is eljutottunk!...
 

Már aktív 90 fokot hajlik a lábam, passzív 100-at, de ez kevés a kerékpározáshoz még (sajnos). Augusztus 13.-án csütörtökön, mikor a sok ironman és leendő ironman és váltos és… összegyűlt a Strandparkolóban, én is nagyon szerettem volna már ott lenni, és legalább egy pár km-t bringázni velük/veletek, de ez sajnos nem volt lehetséges akkor. Viszont kimentem, hogy megnézzelek titeket, fotóztunk is  autóból, és nagyon örültem, hogy újra láthatom a sok, távolról érkező, ismerős arcot.
Este tésztaparty a Doloban..
Aztán jött a 14.-e és olyan boldog voltam! Aznap délelőtt értem el először a 90 fokos hajlást (ami azóta stagnál) és felülhettem a  kezelések közt 15 percre  a szobabiciklire. Végre, újra volt, ami tör  , ami szárazföldi mozgásforma és nem a hideg vízzel kapcsolatos, viszont a triatlonnal igen...
Aztán e nap délután természetesen én is részt vettem csapattársaim kíséretében "Az Ironman - egy kis tudomány" kerekasztal beszélgetésen az Ady Endre Gimnázium aulájában. Szerintem nagyon jól sikerült, jó volt a társaság és az előadások is ….no meg ez is egy találkahelynek számított a régi s új ismerősökkel.
Említettem már korábban, hogy ismerősök szerevezésben én is részt veszek egy váltóban, 1 kör úszás erejéig.
..és eljött a sokak számára várva várt 15.-e. Korai kelés. Kis kapkodás, majd indulás.
 Aztán útközben lefelé a lépcsőházban még erősen gondolkodtam, és mondogattam magamban, hogy :
-„Fürdőruha? Rajtam. Szemüveg+sapka? A táskában. OKÉ. Akkor még pénz, kulcs, telefon…., s ha ez mind megvan akkor már nagy baj nem lehet.”
Így indultunk a tervezetthez képest a szokásos 5perces csúszással Gyékényesre.
Odaértünk, kerestünk egy jó helyet, ahonnan mindent látni lehet ,illetve lehetett volna, de ahogy gyűlt a nép, rá kellett jönnöm, hogy csak 163 cm-re nőttem és többen vannak jelen, akik nálam jóval magasabbak…és ők is szeretnének mindent látni…és különben meg nem ők nőttek nagyon nagyra, hanem a part nem elég meredek, pedig próbálkozom…egyet jobbra…kettőt balra lépkedve….és….még így sem tudok olyan helyet találni, hogy én is kilássak…a fene…..
Már épp kezdtem volna a mérgelődést, mikor  megszólalásával sokadszorra dobogtatta meg szívemet a felhangzó The Final Countdown és Vangelis –től  Conquest of paradise..és a többi…ami nekem /nekünk sokat jelent! Abban a pillanatban minden probléma elszállt.
Ahogy egyre közeledik a rajt pillanat…egyre nehezebben állok már a parton…
Eldörren az ágyú! Mindenki boldog (vagy legalábbis annak tűnik)…mosolyog és tapsol…
Én is boldog voltam valahol belül, hiszen legalább ott lehettem és láttam, átélhettem azt a fantasztikus élményt újra…akárhogy is…
De mégis én voltam talán az egyetlen, aki ott a parton, a nagyok közt, kis zsepibe szipogott…
Ilyenkor újra jönnek a mélyből a „Miért”-tel kezdődő kérdések…és csak cikáznak az ember fejében , hogy megmérgezzék a legszebb pillanatokat. Ezeket is kell tudni a jó irányba terelni és erőt formálni belőlük, mint akkor én-> hogy majd meglátjátok…jövőre én is ott leszek.
És újabb rohanás, Wc az izgalom levezetésére , melegítő le, és gyere Robi, mert a rajtakapu alatt félig jéggé dermedve állok, hogy válthassalak.
Úszás, váltás, majd utazás haza. Nagyon jó volt látni a sok kerékpárost is.
Otthon tisztességes reggeli, öltözködés és újabb utazás a Strandig, ahol gyorsan munkába is álltam, mint Wifi Girl a lelátón. Egész délután 5-ig (az esküvő miatt)  nyújtottam információt a segítséget kérőknek és szurkoltam minden ismerős és ismeretlen versenyzőnek. A jó hangulatról a két szpíkerünk mellett, számomra Fenyő Gábor gondoskodott, aki szintén a lelátóról kísérte figyelemmel az eseményeket, hogy aztán ügyesen papírra vethesse amit itt látott és hallott és másnapra már egész Somoggyal tudathassa,hogy mi is történt ma Nagyatádon. Este lakodalom. Aztán hulla fáradtan hazaértem, bezuhantam az ágyba, alvás , majd korán reggel kidobott az ágy.
Nem találtam a helyem, fáradt voltam még mindig és kialvatlan, de aludni nem tudtam volna már…így aztán elkezdtem készülődni az eredményhirdetésre.
Alig vártam, hogy kezdődjön. Végre kezdődött, majd úgy elrepült az a kb. 3,5 óra, mintha csak 1 lett volna. ..Irány haza és otthon újabb agyalós órák következtek.
A miértek nagy részére talán már megtaláltam a magyarázatot ( ,ha a választ nem is) …hiszem, hogy mindennek oka van.
Ezalatt az idő alatt igyekeztem újabb célokat/álmokat kitűzni magam elé és  a régiekből amit lehet tovább vinni természetesen. …és ezekhez körvonalazni a megvalósítás útját.
Végre kicsit derűsebben látom a Világot (!) és próbálok a régi meg az új Rékából egy újat gyúrni!