Waipoo völgye és a nemzetek felvonulása

A szokásos reggeli tekerés után ma komoly feladatok vártak ránk, Luca, Ádám és én nyakunkba vettük a szigetet és felkerestük a gyönyörű Waipoo völgyet, majd siettünk vissza, mert 5 órától megkezdődött a nemzetek felvonulása.

Talán már unalmasnak tűnhet, hogy minden blogbejegyzést a tekerésünkkel kezdek, de ilyen körülmények között hihetetlen élmény a reggeli pedálozás. Amint elhagyjuk a lakott területeket fekete vulkanikus környezet veszi körbe a kétsávos főutat, a forgalom már reggel is erős, de a kerékpárosoknak mindkét irányba biztosítanak külön sávot. Fél szemmel az utat figyeljük, fél szemmel pedig a felbukkanó ironman-eket. Bevallom őszintén nem vagyok naprakész a világ triatlonos élmezőnyét illetően, és egy cseppet sem könnyíti meg a helyzetem az, hogy az itt induló "amatőrök" a legkomolyabb kerékpárokkal versenyeznek és ránézésre is tekernek legalább évi 40000 km-t. Persze az esténként hosszan elnyuló esélylatolgatások során lassan én is megtanulom, hogy Erika és Józsi mellett kik rughatnak még labdába. A mai tekerés végén sem hagyhattuk ki a jól megérdemelt csobbanást a medencében.

Egy gyors reggelit követően autóba ültünk és felkerestük a sziget egyik legszebb pontját a Waipoo völgyet. A hatalmas hullámok mosta, fekete homokos partszakasz egy 25%-os lejtésű úton közelíthető meg. Az autót a felső parkolóban hagytuk és nekivágtunk a túrának. Már lefele sem volt egyszerű a séta, de a páratlan látvány és a hatalmas hullámok közötti "fuldoklás" mindenért kárpótolt. Még szerencse, hogy a mai napon kihagytuk a futást, mert a felfele vezető úttal szerintem legalább egyheti futóedzést váltottunk ki. Szerencsére a szigeten nincsenek igazán nagy távolságok, egy óra alatt haza is értünk. Egy zuhany, kis kaja (Józsi hibátlan gombás rizotót főzött) és már indultunk is Konába. Erikával az uszodánál találkoztunk fél 5-kor, innen együtt mentünk a verseny központjába. Négy nappal a verseny előtt itt már minden az Ironmanról szól, rengeteg plakát, molinó, mindenütt versenyzők, lelátók és kordonok épülnek napról-napra. A nemzetek felvonulásával a helyi lakosok, a túristák és a versenyzők számára is világossá vált, hogy már csak néhány nap választ el bennünket a nagy eseménytől. A hatalmas magyar zászlót büszkén lobogtatva sétáltunk végig a főutcán.

Halkan jegyzem meg, a 3 méteres tömör fa zászlórúd lengetésétől holnap biztosan izomlázam lesz, de nem panaszkodom, csak azért tudjátok, hogy ez nem is volt olyan egyszerű feladat... Holnap újjabb kalandok várnak ránk, Ádámmal egy horgásztúrára megyünk, ahonnan reményeink szerint hatalmas zsákmánnyal térünk vissza....