Első edzéseim

Sziasztok! Apa megengedte, hogy meséljek egy kicsit magunkról. Ő azt mondta, hogy elege van a locsogásból, s nincs kedve ködről írni egy kis tavacskán, mikor itt nálunk a Bodeni tónál az év legnagyobb részében köd van. Amúgy meg orvosként is a legtöbb idejét jogi kérdésekkel kell töltenie. Mondott is itt egy két csúnya szót is, de anya gyorsan befogta a fülemet, s azt mondta, hogy ezt bizony se magyarul, s németül nem hallhatom, s elküldte apát futni egy körre, hogy lenyugodjon.

Sokan olvashatták híremet: augusztus 12-én sikeresen teljesítettem első triatlonomat. Sajnos versenysúlyomat azóta már nem tudom tartani. A versenyen tönkrement a neoprénem is, de apa azt mondta, most ez nem érdekes, merthogy eljött most a technikai edzés ideje.
A futó technikát még csak a talajgyakorlatokkal kezdtem el, de amint a képen látható, most sokat bringázunk. Szombaton már 2 órát mentem apával, s ő csak kurjongatott hangosan, amikor megelőztünk egy-két országúti bringást. Meg ilyeneket mondogatott, hogy „Nézd csak a szamarakat a csilli-villi bringákon!“. A legtöbbjük csak mosolygott, s anya nyelvén szólt vissza, hogy „Nicht schlecht!“. Csak az egyik szólt vissza magyarul, hogy „Inkább vagyok egy gyors szamár, mint lassú paripa!“. Ezen apa is és én is meglepődtünk! Aztán apa beugrott a tóba fürödni. Én bizony bele nem tettem volna még a lábujjamat se a hideg vízbe. Inkább hazamentem, s csobbantam egyet a fürdőkádamban, aztán apa este felovasott nekem: Annamari meg Péter történetét, akik valami szigeten finom meleg vízben pancsiznak, de aztán nagyon izzadnak a vulkánon. Aztán apa kezdett mesélni régi időkről, de itt már sajnos elaludtam. Most mennem kell, mert megyünk futni a baby-joggerrel, s apa már türelmetlenkedik az ajtóban! Üdv Paula