Hawaii igazi arca

Mai nap már délelőtt lementünk a partra, mivel az úszásé volt a főszerep. Lent találkoztunk Mikivel és Zsolttal, akikkel hosszasan beszélgettünk. Háromszor csobbantuk vízbe, mindháromszor 20-20 percet úsztunk. Szinte minden alkalommal találkoztunk teknőssel, sőt én egy ráját is láttam. Első látásra kicsit ijesztő volt, de azért nem estem pánikba. A parton töltött néhány óra nyomot is hagyott rajtam. Egy kissé leégtem, de hát fehéren mégse mehetek haza.

Még mi Ádámmal strandoltunk addig a versenyzők hosszú bringás edzést tartottak. Gondoltuk, hogy nem lesz egyszerű dolguk az erős szélben, melyet később meg is erősítettek. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy Erával és Lucával történt egy kisebb baleset. Aggodalomra semmi ok, mindketten jól vannak és még a bringák is egyben vannak.

Délutáni szieszta utána mi is nyeregbe pattantunk, hogy a saját bőrünkön is megtapasztaljuk, milyen is az amikor Hawaii-n fúj a szél. A versenypálya felső része felé indultunk. Azt azért nem gondoltam volna, hogy küzdeni kelljen a huszas tempóhoz, legfőképpen lejtőn. Már látom, hogy nehéz dolguk lesz a résztvevőknek ha ilyen szélviszonyok uralkodnak majd a versenyen. Szerencsénkre a szélirány nem változott, így hazafele vígan kerekeztünk.
Bringa után laza úszás a naplementében, majd egy kis pihenés a jacuzziban a legjobb lezárása a napnak.

Holnap pedig meghódítjuk a sziget másik felét.

 u.i.: Grat a megválasztott polgármestereknek!