Egy újabb jó nap...

Napfelkelte a Mauna Kea-ról, Botanikus Kert, Akaka vízesés, Waipo valley

 Az eltervezett program a keleti oldal meghódítása volt. Már tegnap este megbeszéltük a részleteket a túrával kapcsolatban. Így hajnali 4 körül heten (Luca, Reni, Viki, Ádám, Zsolt, Miki és én) indultunk neki a napos kirándulásnak. Korai indulás a napfelkelte miatt volt, amit a Mauna Kea-ról néztünk meg. Szinte végig nagyon jó minőségi úton jutottunk fel a vulkán tetejére.

A 4200 méter magasságban uralkodó 2-3°C téli időjárásra emlékeztetett minket. A csúcs elérése után 20-25 percet kellett várni a napfelkeltéig. A hideg ellenére gyönyörű volt látni a felhők mögül kibúvó napsugarakat. Lefelé már világosban ereszkedtünk a felhők alá és tovább folytattuk utunkat a keleti part felé.

A hiloi városnézés a csapadékos idő miatt szerényre sikeredett.

Reggeli után a Botanikus Kertben folytattuk a túrát. A trópusi növényekkel sűrűn betelepített kert körbejárását szintén esőben kezdtük meg. Esernyővel a kézben jártunk a 2000 növényfajta között. A kert végében pedig csodálatos kilátás nyílik az óceánra.

A következő állomás az Akaka és a Kahuna vízesések voltak, mely rengeteg turistát vonz. A víz 145 illetve 33 méter magasról zúdul a mélybe. Mivel „csak” ez a két vízesés volt, ezért ezt az állomást hamar letudtuk.

Utunk utolsó látnivalója, amely szerintem a legszebb és legjobb volt a nap során a Waipio völgy volt. A fekete homokos tengerpart eléréséhez körülbelül 200 méteres szintkülönbséget kellett legyőzni, amely csak a visszaúton igényelt nagyobb erőfeszítést. A part elérése után kis tanakodás után fürdőnadrágra vetkőztünk és bevetettük magunkat a habokba. A méteresnél nagyobb hullámok egyre beljebb és beljebb sodortak minket az óceánba. Nemegyszer nyomott le a víz alá a hatalmas víztömeg. Jó móka volt meglovagolni ezeket a nagy hullámokat.
Ezt követően hazafelé vettük az irányt. Hazaérkezés után kaja, aztán korai fekvés a hosszú nap után.

Összegezve, reggel megfagytunk, délután eláztunk: ez Hawaii :P