Két nappal a verseny előtt

Ma megint a szokásos úszással kezdtük a napot. Kétszer csobbantunk vízbe és mindkét alkalommal átúsztunk a szomszédos partra. Távolságba körülbelül leúsztuk az ironman távját, azaz a 3,8 km-et.

Már kezd mindennapos dologgá válni, hogy halakkal, teknősökkel és rájákkal találkozunk úszás közbe, de azt azért nem mondanám, hogy meguntam őket. Közbe közbe szinte mindenki látogatást tett a partra, próbálgatva az új úszódresszt.

Ebédre halat sütöttünk, ami nagyon finom lett. Mivel teli hassal nem lehet bringázni, ezért pár órás szieszta következett.
Három óra fele aztán nyeregbe pattantunk és túlszárnyalva eddigi legjobb teljesítményünket 72 km-et tekertünk a versenypályán. Odafele furcsán gyors tempót mentünk a gyenge hátszél miatt, de visszafele sem lassultunk.
Most már nem látni annyi versenyzőt a pályán, feltehetően a közelgő verseny miatt.
Versenyzőink is már inkább lelkiekben hangolódnak a szombati versenyre. Mindenki az utolsó simításokat végzi a bringáján, felrakva a rajtszámokat. Készen állva a holnapi depózásra.

Lucának köszönhetően vacsira ettünk egy jó magyaros kaját, mi mást hát gulyást. Nagyon jó volt.

Milyen jó nektek már csak egyet kell aludni a verseny napjáig, míg nekünk kettőt. LJ