Beszámoló első lendületből 2010 (vágatlan)

Ez a beszámoló közvetelnül a 2010-es verseny után született, a barátok, családtagok tájékoztatására és együttérzésük "jutalmaként". :)

A szavak úgy követik egymást, mint a versenyen a gondolatok. Olykor katonás sorrendben, máskor kavarogva, értelmetlenül.

Aki letisztázott szöveget vár, nem reménykedjen... :)

Akik viszont az érzést szeretnék újra átélni, őszintén remélem, hogy találnak egy-egy olyan részt ami segítségükre lesz ebben!

Hát kezdjük!

 

A hivatalos beszámoló:

;)

<<<<<<<<<>>>>>>>>>

Első ének Prologus

 

Hogy az elejéről kezdjem:
"Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt:

Legyen világosság", és világos lett..."

De, hogy még ennyire se szaladjak előre...
most egyelőre sötétség van.. és zaj... nem is akármekkora...
Nem éppen a teremtés zaja...
Nagyatádon vagyunk a termál kempingben, a sátrunkban.
Este van.
Holnap verseny.
Az ég leszakadt.
Nagyon-nagyon leszakadt!!!
Amerre a szem ellát, körbe körbe villámok...durva...úgy csattog, hogy semmit sem hallani.
Vagy két órája szakad a víz fentről, térerő általában nulla..
Öcsémék Gyékényesen, telefonon próbáljuk egyeztetni a holnapi reggelt...kevés beszéddel, sok-sok szünettel
A sátor előterében 4-5cm!! víz
Nincs mese, ki kell mennem megigazítani a sátor -tegnapi kánikulában- kissé hanyagul letett alapjait.
Minden csupa víz..eléggé fázom...sebaj, ott a vizesblokk, ott még a retyiben is forróvíz van...
Ez nem viccc, mivel termálvíz van dögivel, a hideg víz a ritkaság errefelé.
Egy szál fürdőgatyában kirombolok a vizesb-ba...
ahol nincs áram, és víz...a vihar szétverte a rendszert és nincs szivattyú...
És állok ott egyszál..ban és fázom...de van hidegvizes zuhany..ami nem is olyan hideg..simán van 15 fok...megfelelt...

 

Második ének il silentio

A hatás kedvéért a háttérben hadd szóljon...
(http://www.youtube.com/watch?v=WsWDgL6hx4E&feature=player_embedded#at=272 )

És akkor visszatérve a sátorba próbáljunk meg aludni,mert 5-kor kelés, hogy időben leérjünk a Gyékényesi bányatóhoz...
Alvás megy, juhéjj! :)
Bár ez ugye mindig cak reggel derül ki...:)
Reggel 4:04-kor kipattan a szemem.. nem is volt szükség az előzőleg behangolt 3db!! ébresztőórára
Az egész tábor (néhány száz fő...;-) mocorog...
Kicsit később szerettem volna kelni, de ha így adódott, akkor kihasználom az időt: eszem, pakolok, bóklászom félig nagyontudatomnál,félig öntudatlanul.
5:08-kor beszállunk a kocsiba,indulás!
A tervezett előtt 12 perccel...jó jel... :)

 

Harmadik ének
Núrnen

(Mordor délnyugati részén elhelyezkedő tájegység.Az Ephel Dúath fogja közre.Rajta található Mordor egyetlen ám egyben igencsak mérgező vizű tava a Núrnen-tó)

Megérkezve Gyékényesre, a lehető legnagyobb köd várt minket...
Hideg nem volt annyira, viszont egy novemberi ködös reggel, elbújhat emögött a mordori hamufelhő mögött.
Majd csak lesz valami, végülis 433!! ember nem tűnhet el észrevétlenül egy tóban.
Hosszas pakolódás a kocsinál, rövid kapkodás.
Bringa a depóba.
Úszás chip check in.
Oké
Nagy levegő... még van tíz perc a rajtig...
A hangulat nagyon emelkedett...
Jó hír: 24,5 fokos a víz!!!
Betolok egy energiazselét, melynek nagy hatása lesz a későbbiekben az úszásomra...
csak nem úgy, ahogy gondoltam..
Jöhet a lóbalzsam!
(Egy kence, amit lovakra kísérleteztek ki..-bemelegítéshez...elég jó erős ;-)
Elvegyülök a több mint 400 ember között
Jön a pap...
felemeli a kezét...
megáldja az indulókat a tóba gázolva...
Mindenki felemeli a kezét...
Lélegzet visszatartva...
Az ágyú csövéhez emelik a fáklyát..
Durrr
Óriási ováció...több ezer ember...indul a verseny

...

A kezdeti tempóknál kapok néhány erőteljes rúgást a chipre...
Csak el ne veszítsem...
Gyorsan kiúszom a sodrásból, és elmegyek szélen egy csapattal..
A víz kellemes, a tempózás jól megy...
de a szívem irtózatosan zakatol...
rámegy vagy három percem, hogy megnyugodjak...hiszen minden oké, vízben vagyok...az úszás jól megy...
Sikerül.
Lehiggadtam.
Megnyugszik a légzés...lehet saját tempót vinni... végre...
Ekkor eszembe jutott a zselé..!!!
Nem ittam rá!!!
Pedig kell fél litert, különben csúnya világ lesz...
Gyors intuíció: itt van egy egész tiszta tó..hát adjunk neki...
A végén túlzásba is vittem, legalább másfél litert sikerült benyelnem..majd leadnom...:)
A köd akkora, hogy csak 2-3 métert látni
Egyelőre sokan vannak, mindig van kit követnem
De azt, hogy hol vannak a bóják, meg a partok, még csak nem is sejtem...
Megyek a 6-8 fős csapattal, az a biztos
A víz jó, az úszás megy, de lassan vége lehetne már az első körnek..
..lassan vége is lesz
Itt sok minden eldől:
Sétálni kell a parton kicsit és utána indul a második kör.
A sétánál tisztán lehet érezni a fáradtságot...
Én nem éreztem, előztem is a parton kettőt :)
Második körben próbáltam leszakadnia csoporttól, de nem tudtam, mert egyből eltévedtem
Az utolsó bóját későn vettem észre!!
Kívülről kerültem...
Most mi lesz...?vajon számít..?vajon kizárnak...?
Levert a hideg veríték, aztán a meleg, minden bajom lett...
Vagy tízszer visszanéztem a távolodó bója felé, hogy visszamenjek, és megkerüljem újra...?
De aztán nem bírtam megtenni...
A chip a parton csippan le, a versenybírók szerintem (füldugóval úsztam) nem figyelmeztettek, és a bója sem kanyarban volt, hanem egy egyenes szakaszon..
Nem kell visszamenni lesz ami lesz!

...

Az idők jobbak mint tavaly, bár a tervezettnél valamivel gyengébbre sikerültek
1:24 helyett 1:19
sikerült 2:10 alatt tartanom a 100m-eket (2:05, 2:08)
Ami azonban sokat változott!
Nem, hogy elfáradtam volna (tavaly vádligörccsel jöttem ki), hanem bemelegedtem!!!
Juppppííí!!
Indulhat a bringa!

 

Negyedik ének
alipedes equi

(száguldó lovak)

 

A relatív gyors depózás után bringára szálltam és nekiindultam a 180 km-nek
Az első tíz percben repültem a jó úton, a hűsítő ködben
Bőven 35 körüli átlag..ez elég...
Aztán elkezdett kikandikálni a nap, de a pára maradt...
Amíg be nem melegedtem (kb 1 óra) felmerült bennem, hogy nehezen fogom bírni
Be az erdős részre
Mindenhol sárátfolyás...100%-os páratartalom..tűző nap... szegény kis aszthmás tüdőm... :P
Aztán 60 km-nél sem jött a szokott holtpont...
Jött viszont a jó minőségű út...
Hopppáá!!
45 körüli átlagtempó vagy negyed órája...és volt egy ötperces szakasz 50!! fölött :):):)
Nem volt szívem visszavenni belőle :)
75km-nél beértem Nagyatádra...sem fáradtság...sem kétségek...minden rendben
Bár mélyen ott lappangott, hogy 120km-nél biztosan eljön a holtpont...de ez mélyen volt...
ekkor még
Tavaly ilyenkor az összidőm:3:59 most 3:45...negyed óra... és fitt is vagyok...ez tetszik :)
Az első körre (3db 35 km-es fordítós kör volt még hátra) megállás nélkül mentem ki
Jó az idő, jól érzem magam...
Mind a három körben tartottam egy "technikai" szünetet
Ez utólag nézve sok volt, sokat rontott az átlagomon a 3x1 perc állás + a 2x2 perc masszázs az Áginál
Ezeken a szakaszokon kb 26-7 re esett vissza az átlag
A nem megállós részeken viszont, végig!! 31 fölött vittem
Még 160 km után is jól esett a 32km/h közeli átlag (Tavaly 27 volt ekkor)
130km környékén felmerült bennem, hogy biztosan egyre szarabb lesz, össze fogok esni...mert ez túl erős tempó..
Kicsit bepánikoltam, de szerencsére az izomzatom nem törődött semmivel, úgyhogy a jobb részeken, továbbra is 40 km/h körül repesztett tovább :)
Végül megnyugodtam és sikerült a tekerés technikájára koncentrálnom...
Az utolsó kör, már a beérés örömmámorában telt, nem volt gond.
Beértem a 180 km után.
Nem mondom, most már jól esett váltani, de koránt sem volt halálos az állapotom:)
És nem volt mély holtpont a bringa alatt!!! El sem hiszem!!!
A pulzusmérősöknek mondom, hogy átlagpulzus 125-130 körül mozgott végig
150-et egyszer sem érte el!!!
Ez is jó jel, főleg, ha a 200-sas maximumomból indulunk ki... kis délutáni zsírégetés... :)
Egy éve 7:44-nél hagytam magára a bringámat...egy súlyos holtpont után...fájdalmasan
most 7:20-nál: 25 perc fölé nőtt az előny ;-).. megyek lezuhanyozni... :-)

 

Ötödik ének
"memento mori!"

(Emlékezz a halálra! Quintus Horatius Flaccus)

 

A zuhany jól esett, de sok időt elvitt... tíz perc fölé csúszott a depóidőm... ezt nem akartam...:(
Irány ki a placcra!
A futópálya 12 körből áll, melynek mindegyike 3500m...így jön ki a maraton
A városközpontban aszfalton és műkövön futottunk.
Kb egyharmad rész árnyékos parkban, 2/3 rész őrült napsütésben.
Semmi gond.
Elindulok és csodák csodája, nyoma sincs a tavalyi döcögésnek...mennek a lábaim
Igaz, hogy még első körös a mozgás, de nekem tetszik :)
a következő körökben sikerül 6-os ezreket hozni... nem rossz, nem kimagasló...
de mindeközben igencsak:
"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja"
A negyedik kör végén, mint ha melegem lenne...
Az ötödik körnél már határozottan k... meleg van... izzik a bőröm és ég a csuromvizes hajam is...
Itt balhé lesz... valaki azt mondja, hogy 37 fok van jelenleg a futópálya napos szakaszán...
Még nem tudom mi lesz, de érzem, hogy lassulok és nem a lábam fárad...
ennek mondjuk örülök... csak ezt az újat még nem nagyon ismerem... ettől meg félek
Tudom, hogy kb. lassan a gyomromnak is fel kell mondania a szolgálatot, mert kb ennyire van hitelesítve...
Nem merek dinnyét és banánt enni, nem iszom izotóniás italt... csak 30 km ennyit csak kibírok ezek nélkül is...
keksszel, meg vízzel...

...

Nem akarom erőltetni, úgyhogy a 6.kör végén kifutok a retyire...
Hihetetlen!!!
Tök üres, csak rám vár!!!
Pedig "ő" egyedül van, mi a váltókkal együtt vagy 2000-ren... :)
De valami nem stimmel... a falak eléggé mozgalmasak...és a szédülés csak nem akar elmúlni...
na jó innen ki kell jutnom... megvan amiért jöttem, de most már tényleg összeesek és az gáz... pont itt
kitámolygok...
itt több a levegő, de kóvályog a fejem...mint egy rossz füves...de ez most nem vicces nekem...
kijutok a versenypályára
valamit beszélek az Ágival...asszem megetet..megitat..legyúr...
tovább kéne menni, mert mindjárt hányok...
elindulok..egy darabig jön velem..próbálok futni...kocogni...de csak fokozódik a szédülés...
ezer év múlva beérek a 7. körről is...
még öt kör vissza van..ezt valahogyan sikerült kiszámolnom... nem tudom hogy...
lehetetlen...
ezzel a szédelgéssel...
lehetetlen
ha nagyobb levegőt veszek, szorít a mellkasom és a hányás kerülget...
szóval nincs nagylevegő...
anélkül nehéz futni...
de nincs stabilitás sem és remény sem...
a séta sem akar menni...

egyik láb másik láb... mi is jö?

hol is vagyok...?

mennyi ember....

az ég szürkéskék, a fák meg alatta vannak...de szédülök...

ott fekszik valaki a fűben, a szeme csukva, körbeállják és valaki tartja az infúziót, hogy rendesen csöpögjön...

én is megyek...

nem feladom...

ez lesz a megoldás!

fel kell adni.. még öt kört lehetetlen teljesíteni (egyedül az öt kör ami tisztán és világosan emelkedik fölém)

De van egy szabály!

Nem lehet feladni!

A versenyt nem!!!
Az időcélokat igen, de a versenyt soha!!!
Kezdjük el szépen:
Egy kis imádság, mint eddig folyamatosan, majd elengedjük a 11 órával kezdődő időt, mely három körrel korábban már a zsebemben volt.

Fáj!!!

És közben még ugyanúgy szédülök...és asszem hányok...és nem kapok levegőt...mennyi pohár az út szélén...?!
tapsolnak a parkban a padokon, pedig már órák óta tapsolnak...szép nagy fák...ülnek a söröző teraszán..értetlenül nézik a hőségben fuldokló versenyzőket...
12 óra elengedve...
áááá
13 fölött leszek és sokkal...
pedig de szépen indult!!! :( :( :(
hallom a híreket, hogy esélyesek dőlnek ki és sorban esnek vissza...
egyik a másik után...
aki 10 órán belül megy, most 11 óra környékén bambán bolyong a parkban és nem érti, hogy mi történt
Én már értem...
a felét...
ez minden idő talán legforróbb magyar ironman bajnoksága, pedig már volt 19...
a szédülés nem múlik, hányinger erősödik...
az izmaim?
Azok köszönik jól vannak... ezt is meg kellene becsülni...
De most még jobban fáj, hogy erőnlétileg rendben vagyok, és emiatt az ismeretlen erő miatt ki kell állnom a sorból...
vagy mit is terveztem?...

...

beértem, vége a körnek...
az elmúlt két kör alatt, megszámlálhatatlanul sokszor tört rám a sírni akarás...
asszem kikészültem kicsit...
Ági vár a frissítősávban...
kapok masszázst ennivalót tuszkol belém, és megitat
Már nem akartam energiaszeletet enni a gyomrom miatt, de úgy érzem ez igazán nem ronthat a helyzeten...
elfogadom.
Az előző körben, egy sorstárs mellett gyalogoltam..
bonyhádi dupla ironman...
hasonló sorsra jutott... keserves ábrázattal gyalogolt
"de égő is ez...de nem lehet mást tenni..."
ezek szerint tényleg meleg lehet...bár már csak szédülök...
az ő javaslatára lefeküdtem és a lábamat a magasba emelve próbáltunk életet verni belém a nyolcadik kör előtt...

...

Arra gondoltam amíg feküdtem a fűben, hogy Ági eddig is nagyon aggódott értem, most talán nem is bánná annyira, ha az állapotomat látva...
feladnám...
ekkor szólt, hogy sétáljunk addig is amíg eszem, hogy teljen a táv...
aaaa
ez igen...
akkor mégsem sajnál...
:)
(dehogynem)
De ez a hozzáállás kellett!!!
Megetetett, megitatott, és útnak indult velem a nyolcadik körre.
Közben folyamatosan biztató szavakat mondott, amiket akkor felfogtam, de most már nem sokat mernék idézni...
Lényeg, hogy úton voltunk és addig-addig beszélt, hogy rávett, egyek dinnyét, meg ami belém fér, mert az a bajom...
egye fene, csak múljon már el.
Ekkor egy tiszta gondolatom támadt (ilyen is rég volt):
Nem szabad a futókat kísérni...persze mindenki ezt tette...de akkor sem
...bár nem esett jól, de visszaküldtem az Ágit és...
elhatároztam, hogy akár mi is lesz, ezt a kört tisztességgel lesétálom és annyi dinnyét eszem, amennyit csak tudok.
A hanyatt fekvés, evés,ivás, biztató szavak és az enyhülő napsütés megtették a hatásukat!
Beértem a nyolcadik körről is!
28km-nél jártam és arra gondoltam, be kéne fejezni végre ezt a versenyt egy jó futással!!! :)
Tavaly ekkor 11és fél óránál jártam, most kereken 11-nél.
Bár ezt akkor nem tudtam, csak azt, hogy mielőtt rosszul lettem, 150. hely körül mozogtam...
erőteljesen feljövő tendenciával...
De vajon mi lehet most?
És mi van, ha visszajön a szédülés ha újra elkezdek futni?
És mi van, ha...?
Kit érdekel...
Nyolcadik kör vége, kaja, pia Ági (fordított sorrendben:-)
Indulhat a futós kilencedik.
Még nem tiszta a kép, hogy milyen idő a reális, de a közérzetjavulással automatikusan emelkedett a tempó is
Lehet, hogy túl vagyok sportolói létem legmélyebb holtpontján??
Fussunk, azt majd lesz valami
A frissítőknél séta és tömés ezerrel...
Áginál megállás masszázs és kaja-pia
És láss csodát!
Újra tudtam nevetni!!!
Gyors hálaadás és nagy sóhajok, hogy most már ne jöjjön semmi közbe, ha lehet.
Gyorsuló körök:9-es, 7-es, majd 6-os ezrek követik egymást!! :)
Megvan a cél!
Megszabadulni a 13 órától!
12-vel kell kezdődnie!
Fejszámolás az utolsó előtti körnél: 7 km van még vissza!
Azt kibírom különösebb frissítés és masszázs nélkül is, izotóniás itallal és futtában dinnyével.
Meghajtom kicsit a 11-et és ami belefér a 12-et!
A 11. kör vége felé irtózatosan elkezd szúrni a bal térdem...
most mi lesz?
Nem tudok ráállni, ha még két percig így marad...
Ima
És mire beértem elmúlt!!! :)
Örömmámor!
Jöhet a stílusos befejezés!
12:15-nél értem be, tehát ha sétálok, is meg kell lennie a 12-vel kezdődő időnek..
De én NEM szoktam sétálni az utolsó körben!!! ;-)
A 11. körben 10 helyet javítottam!
A 12. körben az utolsó két kilométeren, sikerült 5 közeli ezreket hoznom:
az első olyan 5:30 lehetett, a második, a befutó, olyan 4:40 körüli :) :) :)
A 12.körben is javítottam 10 helyet!
És a sprint befutóval itt a vége, és itt a szalag és élek és az idő:
12:36:28!!!
Nem kis boldogság!!!
Érem, póló a kézbe...
szokásos sírás a fűben!
De ezek már örömkönnyek...
meglett, és nem is akár hogyan!
Büszke vagyok az időre, büszke arra, hogy nem adtam fel!

 

Hatodik ének
Epilogus

 

Fáradtan fekszem a fűben...

Boldogan fekszem a fűben...

Hálásan fekszem a fűben...

Fáradtan...
Megérte elfáradni.
Egy évben egyszer megteheti az ember, hogy igazán elfáradjon
Így majd év közben tudja, hogy nem is olyan fáradt, mikor jobban belegondol...:)

Boldogan...
Vissza tekintve igen örültem, hogy a verseny nagy része jól eset...
jó időket sikerült mennem, és a végén is sokkal jobban éreztem magamat, mit egy éve.
Kevesebb a seb, kisebb a kiszáradás...jobban mozognak az izmok...

Hálásan...
A verseny nagy részén "csak" olyan dolgok miatt kellett hálás lennem, amiktől megmenekültem:
Számos bringás állt az út szélén defekttel, műszaki hibával...
volt egy csúnya baleset, ami szintén nem velem történt...
De nagyon hálásnak kell lennem azért, ami megtörtént velem:
Ha a futás holtpontján nincsen aki Segítsen (Ágika)...
És nincsen aki meghallgassa az imáimat....
akkor minden másként alakult volna, mert egy IRONMAN-ből is elfogyhat a magába vetett hit...
...egy-egy pillanatra ;-)

<<<<<<<<<>>>>>>>>>

Most ezt így frissen, cenzúra és átolvasás nélkül...

:)

------------------------------

Molnár Gyula

2X