Az őrültek!

 ...ők mi volnánk...a párom és én...pontosabban csak ő,mert ezt az egészet Ő TALÁLTA KI!!!...de 2012.július 28.-tól mindketten 1x Ironmanek vagyunk és most már ezt én sem bánom!!!

  Szerintem sokakkal ellentétben abban a szerencsés helyzetben vagyok,hogy nekem nem kell kompromisszumot kötnöm,ha edzeni szeretnék menni szombaton vagy ha később készül el az ebéd,akkor sincs gond,mert mi mindketten "bekattantunk",nekünk a sport a mindennapjaink része,de azt azért nem gondoltam,hogy ez lesz a vége!?

2000-ben kezdtem el futni,csak úgy kedvtelésből,semmi komoly verseny,még egy félmaratonon sem mertem elindulni!Párom évekig kézilabdázott,de kapus lett...nekik nem kell annyit futni!

Aztán kitalálta a lelkem,hogy ő egyszer maratont akar futni...hát akkor készüljünk fel...és meg is csináltuk idén márciusban a Balatonnál.

Nem nyugodott meg,vett nekem egy szuper biciklit,mert mindig lemaradtam,amikor hétvégente elmentünk kirándulni,-montival annyira futotta-,de én erős asszony vagyok és mindig mindent megcsináltam,nehogy a büszkeségem sérüljön!

Ironman?Júliusban?Te nem vagy normális!Nem is tudok annyit leúszni...sok az a bicikli,na jó,a futást megcsinálom...kipihenve..egymagában..ezek,s hasonló érvek szóltak amellett,hogy nem tartom magamat felkészültnek.

Aztán már semmi nem segített,beadtam a derekam és onnantól nagyon komolyan vettem mindent,mint úgy általában a fontos dolgokat az életemben!

Hajnalban úszás Vácon,aztán nyeregbe,irány a Dunakanyar és a legnagyobb melegekben izzadtunk,hogy a futást is úgy gyakoroljuk kerépár után,mintha más lábával futnánk,mintha "kölcsön" kaptuk volna valakitől!

Szóval mi így szórakoztunk minden szombaton!Nem volt vita,hogy mi legyen a program,mindketten tudtuk már,hogy mit akarunk!

...ő azért jobbam hitt bennem,tudta,hogy KÉPES VAGYOK RÁ....és én?Sokszor álmodtam róla...állandóan futottam...de MEG AKARTAM CSINÁLNI!!!

A célunk:végigmenni és 16 órán belül beérni!

...és eljött a nagy nap!

Az úszás jól ment,már ott nyertünk 15 percet és ez annyira feldobott,hogy semmiféle rossz dolgot nem érzékeltem magam körül,tulajdonképpen nem is emlékszem,hogy csináltam végig...talán úgy mint egy paci,aki szemellenzővel csak megy és megy előre...

Fal?..talán egy nagyon pici bicaj alatt,de csak a szél miatt,viszont egy másodpercig sem gondoltam arra,hogy nem érek majd be...

A futás nagyon jól ment...csodálkoztok?Szeretek futni!...és befutottunk mindketten!!!

Elégedettnek kell lennem magammal,mert amit elterveztem,megcsináltam,DE:csinálok egy listát,hogy mit rontottam el és már most tudom,hogy jövőre sokkal jobb idővel fogok majd beérkezni,ezért persze többet kell úszni és bicajozni is,de nem számít...

Ezúton is köszönöm a Szerelmemnek,hogy elhitte,hogy én is meg tudom csinálni és el mert velem indulni ezen az őrült versenyen!!!

Szívből gratulálok mindenkinek,aki először csinálta meg velünk együtt,azoknak,akik pedig már többször arra vetemedtek,hogy nyaralás helyett Nagyatádot választották,emelem kalapom!

Találkozunk jövőre!

 Andi ..."még" csak egy 1x Ironwoman