Idén is rajthoz áll az Őrmester, már 23. alkalommal

Kollin Gergely már 10 éve aktív támogatója az eXtremeMan nagyatádi versenyének.

Kollin Gergely már 10 éve aktív támogatója az eXtremeMan nagyatádi versenyének. Az 51 éves sportoló tavalyelőtt nyerte el a Húszat Hágó Huszárok címet, már 22-szer ért célba az év leghosszabb napján, és idén is Nagyatádra látogat családja kíséretében, hogy újra átszakíthassa a célszalagot. Azok a versenyzők, akik rendszeresen visszalátogatnak Nagyatádra, tudják, ez egy függőség, vagy még inkább, ahogyan Gergő is fogalmazott: ez szerelem. Az Őrmesterrel beszélgettünk sportoló múltjáról.

Hogy jelent meg a sport az életedben?

Világéletemben sportoltam, annak idején még nem volt olyan, hogy hiperaktív gyerek, csak rossz gyerek, akinek túl sok energiája van, ezért a szüleim engem már nagyon korán, 4 éves korom óta sportoltattak. Gyerekként sokat futballoztam, aztán kenuztam 13 évig, amit elég magas szintre vittem, országos bajnokságon is értünk el 4-5. helyeket.

Az „őrmester” becenevet is ezekben az időkben ragasztották rád.

Így van, ezt a kenusok aggattak rám, ugyanis én fiatalként egész kicsi ember voltam, és ezt a nagy számmal igyekeztem kompenzálni a nagyok között. Sokszor előfordult, hogy edzéseken a többieket irányítottam pöttöm létemre, akkor az edző elkeresztelt őrmesternek. A vezetői készségeim már akkor is megcsillantak. Az ilyen becenevek pedig elég ragadósak.

Ezután viszont egy ideig szüneteltetted a sportolást.

Így van, kénytelen voltam fiatalemberként kenyérkeresetet nézni, vendéglátásban tanultam és dolgoztam. Ebben a környezetben ugye mindig jó a koszt, meg is híztam a 20-as éveim elején.  Éppen emiatt kezdtem el újra sportolni, elkezdtem futni, hogy karban tartsam magam. Ebbe aztán annyira belejöttem, hogy eljutottam a maratonokig is, de sajnos térdproblémáim lettek. És itt kezdődött a lejtőn való elindulás, mármint jó értelemben a triatlon felé. Azt a tanácsot kaptam, hogy meg kéne erősíteni a combizmaimat, kezdjek el bicajozni. Úszni meg ugye már tudtam, máskülönben belefulladtam volna a Dunába. És ha már ez a három együtt ment, elkezdtem nézegetni, hol tartanak versenyeket. 1998-ban hallottam egy triatlonversenyről, ahol hosszútávon indulnak a sportolók, gondoltam, miért is ne. Természetesen ez a nagyatádi ironman volt.

És milyen volt az első versenyed?

Hát, nem volt okos döntés rajthoz állni két okból is: egyrészt mert elég felkészületlen voltam, több mint 14 órát voltam a pályán. Másrészt pedig megfertőződtem és azóta minden nyáron Nagyatádra látogatunk, hogy teljesítsem a távot. Kevés dologra vagyok büszke, de arra igen, hogy minden alkalommal célba is értem, egyet sem adtam fel. Csak két alkalommal nem álltam rajthoz, az is munka miatt, külföldön voltunk.

Időközben a karriered terén is szép eredményeket értél el.

Igen, mondhatjuk: szállodássá avanzsálódtam, tanulmányaimat is eszerint alakítottam, 97-ben elvégeztem a vendéglátó főiskolát, ezt követően a munkáltatóim is vezetői szerepeket szántak nekem. A vendéglátásból átkerültem a szállodai vonalra, és utána elég gyorsan 2001-ben igazgatói kinevezést kaptam. Ezt követően volt olyan időszak is, hogy 10 szállodáért voltam felelős, egy időben Londonban 2 szállodát vezettem. 2019 óta a Mercure Korona szálló igazgatója vagyok Budapesten.

Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed?

A 2003-mas lenne az, akkor egy iszonyatos kánikulában versenyeztünk, 38 fok is volt, nagyon nagyot küzdöttem magammal. Akkor kezdtem megtanulni magam, nagy küzdelemmel beértem, 13 óra alatt sem sikerült teljesíteni, de a következő évben sikerült 11:30-ra lemennem.

Ezt követően viszont sokáig nem sikerült egyéni csúcsot döntened.

Így van, utána elég hektikusak voltak az idők, egészen addig csak egyedül edzettem, és hát nem igazán jöttem rá, mi lenne a titok nyitja, azon felül persze, hogy többet kéne edzeni. 2013-ban aztán megint 14 óra fölötti időm lett, utána elegem lett, és elhatároztam, hogy ideje előre lépni. 2012-2015-ben Blaskovics Gyurival megbeszéltük, hogy segít a felkészülésben. Mindig megmondta, hogy 11 órán belül fogok tudni menni, és igaza is lett, már abban az évben 10:51-es idővel értem célba, és utána több évig is tartottam ezt a szintet.

Évek óta aktív támogatója is vagy a versenynek. Miért döntöttél így?

Igen, nem is emlékszem már, hogy lettem támogató, annyira természetes volt, hogy hozzá akartam járulni a versenyhez, akartam forrást biztosítani. Legalább 10 éve így megy ez már. A jó kezdeményezések támogatása hálás feladat, szeretném javasolni, mindenkinek, akiknek építő vagy kevésbé építő jellegű kritikájuk van bármilyen versennyel kapcsolatban, hogy mindig gondoljanak a költségvonzata, és tegyék fel a kérdést, abban tudnánk-e segíteni? Nem feltétlenül közvetlenül, de mindig lehet szponzorokat javasolni, találni. A kritikához mindenkinek joga van, de segítsenek abban, is, hogy rendezvény fennmaradjon.

Mi vonz téged Nagyatádra?

Nyilvánvalóan ez szerelem. Nagyatád olyan, mint egy oázis, tiszta, rendes, kedvesek az emberek, olyan hangulat a van, amit az országban máshol még nem tapasztaltam meg. Ha minden olyan lenne, mint a nagyatádi ironamenen, akkor fantasztikus lenne a világ. Mindenkinek javaslom, hogy tapasztalja meg a mikroklímát, nagyon fog tetszeni, addiktív, nehéz menekülni innen. Én mindhárom újszülött gyerekkel Nagyatádon ünnepeltem. Annyira tetszik nekünk a verseny és a város, hogy le is rángattam egy lakókocsit az atádi kempingbe,
a nyaralásunk egy részét mindig itt töltjük. Amíg bírom, vissza fogok jönni Atádra!