Boldog Karácsonyt kívánunk a teljes eXtremeMan családnak !

Karácsony tájékán a hosszú téli estéken megállunk, elcsendesedünk és hálát adunk.

Megállunk és hálát adunk, miközben a "szűkebb hazánk", a kék bolygó velünk együtt tovább száguld, forog és kering a Világűr végtelen rendezettségében. 
Sokan tudjuk, hiszen az iskolában ezt azért megemlítették, hogy pont akkor, amikor télvíz idején elviekben nemcsak a legsötétebb napokat, hanem a leghidegebb napokat is átélhetjük,
nos, pont ebben az időszakban járunk az égi pályán a legközelebb a Naphoz - mindössze "csak" 147 millió km a távolság - míg nyáron 152 millió km-re is "eltávolodunk" a Naptól.  
Igen, azt is tudjuk, mert tanultuk, hogy ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldását az adja, hogy a Föld forgástengelye nem merőleges a keringési pályájának síkjára, hanem azzal húsz-egynéhány fokos szöget zár be. 
Ha pl. kocsival éppen rokonlátogatóba indulunk, javasolnám, hogy álljunk meg egy fénytől kevésbé szennyezett helyen és emeljük fel a tekintetünket a téli égbolt szikrázó csillagképei felé.
Elmélkedjünk el egy kicsit és borzongjunk meg nyugodtan, ahogyan felismerjük az Orion Öve alatt a "kardot", azaz az Orion Köd szemmel is látható távoli galaxisát.
MILYEN FENSÉGES LÁTVÁNY...   
Ha dél felé nézünk megpillanthatjuk az egész égbolt legfényesebb csillagát, a Sirius-t is, melynek kékes fehér fénye jelzi, hogy egy "fiatal" csillagról van szó. 
Nos, ez a "fiatal csillag" a társaival együtt (szinte) változatlanul ebben az irányban, a csillagos égbolton ebben a csillagképben, a Canis Maior csillagkép alfájaként ragyog már több ezer éve... 
DE akkor mit láthattak vajon a napkeleti bölcsek, mely arra indította őket, hogy útra keljenek? 
A csillagászok nagyon régóta töprengenek a jelenségen, számítgatják a bolygók "együttállását", sőt, jelentek meg cikkek majd két ezer évvel ezelőtti szupernovákról, és üstökösökről is,
de a racionális, az emberi elme által felfogható válasz még nem született a BETLEHEMI CSILLAG magyarázatáról. 
Mintegy két évezreddel később mi állunk a titok előtt, akik e sorokat olvassuk. Vegyük észre, hogy a Jó Isten a mi szemünkről készül levenni a leplet, hogy felfedje előttünk titkát, a szeretet titkát, mely a mi  üdvösségünk titka. Kétezer évvel ezelőtt Isten emberré lett, emberként jött el a világba, s ezzel megszüntette az ember és az Isten közti titokzatos távolságot.
Láthatóvá tette magát, felfedte önmaga titkát számunkra. Azóta is minden évben, minden pillanatban eljön hozzánk.
Csak az a kérdés, hogy észrevesszük-e érkezését és jelenlétét. Várjuk elcsendesedve, hogy Isten hozzánk lépjen, felfedje titkát, felfedje önmagát és megszülessen szívünkben.  
Ezért hát higgyünk benne, hogy volt az égen is egy jel, "a bethlehemi égen" egy irányt mutató jel,  mint ahogyan a keresztények egyik legnagyobb ünnepén Jézus születésére is hittel emlékezünk.
És ha Jézusra gondolunk, máris velünk van a szeretet erejének megfoghatatlan, de mégis létező ereje.  
Használjuk ezt az erőt, építsünk magunk körül egy szebb világot! 
És akkor - és csak akkor - van értelme ennek a két szónak: BOLDOG KARÁCSONYT !