META-INF eXtremeMan Nagyatád váltóverseny - elemezzünk együtt !
Légy a változás, amit keresel!
Ahogy korábbi cikkünkben már megfogalmaztuk, szeretnénk a jubileumi versenyünk évében megreformálni a váltóversenyünket.
A célunk az, hogy a váltóversenyre érkező versenyzők kiemeltebb figyelmet kapjanak az egész verseny során.
A Meta-Inf eXtremeMan Váltóverseny keretében két kategóriát hirdetünk meg:
1. "Just for fun, just for feeling" kategória - ők lesznek azok a csapatok, akik úgy nyilatkoznak majd, hogy az ő céljuk csak annyi, hogy belekóstoljanak a verseny hangulatába,
az időeredmény számukra kevésbé számít. A teljesítményüket a célban emlékéremmel az eredményhirdetésen pedig a sorsoláson történő részvétellel jutalmazzuk.
Ebben a kategóriában induló csapatokat - létszámtól függetlenül - reggel 7:15-kor rajtoltatjuk majd el - tehát az egyéni verseny rajtja előtt bő 15 perccel.
2. A díjazott váltók kategóriájában 2 és 3 fős férfi, 2 és 3 fős leány, és vegyes kategóriában tervezzük az eredményhirdetést, és véleményünk szerint nagyon izgalmas taktikai csatát hozhat majd az ennél nagyobb létszámú csapatok egymással történő versenyzése is. Megjegyeznénk, hogy a díjazott váltókat az egyéni verseny rajtját követően 8:50 perckor indítjuk el.
Egy kicsit elmerültünk az utóbbi évek
eredményeinek tanulmányozásában.
Biztosra vesszük, hogy mint minden sportolót,
az olvasókat is felcsigázzák a statisztikák elemzése.
Összegyűjtöttük az elmúlt
három év váltócsapatainak eredményeit, és néhány érdekes megállapításra
jutottunk.
Először is: összesen 407 csapat ért célba 2021 és 2023
között, ami összesen 1300 (!) versenyzőt jelent.
A jelentős többségük 2 és 3 fős
csapatokból tevődött össze, ezek együtt alkották a váltós mezőny 70%-át. A
maradék 30% megoszlik a 4-8 fős kategóriák között, melyből a 4 fős nagyobb
szeletet képez, és a 7 fős csapatok vannak a legkevesebben (az elmúlt három
évben mindössze hat ilyen váltó volt).
A 8 fős csapatokból meglehetősen sokan
indultak (17), melyből arra következtetünk, hogy van igény a nagyobb létszámú csapatok
kialakítására.
A viszonylag aránytalan megoszlás miatt döntöttünk egyelőre úgy,
hogy három csoportban fogjuk díjazni a váltókat: 2 fős, 3 fős és 4-8 fős,
úgynevezett supertribus (latin: három feletti) kategóriákban. Egyelőre még
hezitálunk azon, hogy a 4 fős váltót külön kategóriaként kezeljük, ezt a
későbbiekben meg is indokoljuk.
Nyilvánvalóan egyező létszám esetén az időeredmény alapján
könnyen megállapítható egy díjazási sorrend, de jogosan merülhet fel a kérdés,
hogy hogyan lehet a supertribus kategóriában belül összehasonlítani két
különböző csapattagú váltót? Egy 9 óra alatt célba érő 4 fős csapat
teljesítménye jobb, vagy rosszabb, mint egy 8 és fél órás 5 fős csapaté?
Jelenleg is ezekre a kérdésekre keressük a választ, és van is már néhány merész
elképzelésünk, de szívesen várjuk az eXtremeMan tábor ötleteit is!
Egy későbbi
cikkünkben foglaljuk össze, milyen módon díjaznánk a 4-8 fő váltókat, addig is
szemezgessünk még az elmúlt három év statisztikáiból.
Megnéztük, hogy a különböző létszámú váltócsapatok esetén
melyek voltak a legjobb időeredmények, illetve mi volt ezeken a kategóriákon
belül az átlag?
Az eredményeket az alábbi diagramon összesítettük.
Jóravaló statisztikus mindig óvatosan von le
következtetéseket, ezért ezt szem előtt tartva igyekszünk óvatosan fogalmazni.
Mindenesetre az alábbi minta rajzolódik ki: az átlagidő a csapattagok létszámát
növelve enyhén csökken egészen a 4 fős csapatokig, a legjobb eredmény is
kezdetben csökken, bár a 4 fő esetén már pár perccel rosszabb a 3 főshöz
képest.
Az átlagidők enyhe csökkenése ezután az 5 fős csapatoknál növekvő
tendenciába csap át, a 6 fősnél nagyot ugrik, ezt követően ismét lassan
csökken. A legjobb idők hasonló trendet követnek: míg a 4 fős csapatok még
képesek voltak a 9 órán belüli időre, addig afölött már egyre inkább kitolódnak
a célidők. Ezt a trendet valamelyest megtöri a 8 fős csapatok legjobb 8:30-as
ideje, amely az összes váltót tekintve a legjobb időeredmény, de a Triatád SE fiatal csikócsapatának teljesítménye extremitásnak számít, a statisztikából ezt a számot akár ki is lehetne hagyni, mert annyira kiugrik, hiszen a második legjobb idő "csak" 9:50-es volt.
Mit tükröznek ezek a tendenciák? Feltételezhetjük, hogy az
alacsonyabb létszámú váltócsapatok többnyire edzettebb sportolókat foglalnak
magukba, hiszen ők relatíve nagyobb távot vállalnak. Ám egy három fős csapat
tagjainak kevesebb a terhelése, mint egy két fősnek, így valamivel jobbak az
időeredmények. 4 fő után azonban annyira eldarabolódik a táv, hogy a kevésbé
felkészültebbek is bátorkodnak belevágni, viszont az alaptempó emiatt csökken –
ezt tükrözi a hirtelen kitolódott átlag- és legjobb idő is. A létszámot növelve
aztán újra érezhetővé válik az egy főre jutó csökkenő terhelés, így a
váltótagok nagyobb erőkifejtést is bevállalnak – ezért ismét javulnak az
átlagok. Ugyanakkor fontos leszögeznünk, hogy az 5-7 fős csapatokból relatíve
kevés van, ez a kis minta pedig nem feltétlenül tükrözi a teljes valóságot.
Néhány mondatban érdemes összehasonlítani, hogy az egyes sportszámokban, úszásban, kerékpáron és futásban milyen különbségek fedezhetők fel a 2 fős, 3 fős és supertribus csapatok között, melyet az alábbi ábrákon szemléltettünk.
A három körös úszásban a legjobb időt a 4-8 fős csapatok úszták, de csak néhány másodperccel jobbat, mint a 3 fős csapat. A 2 fős váltóknál ugyanakkor a legjobb idő már több mint 5 perccel rosszabb. Az átlagidőkben hasonló sorrendet fedezhetünk fel, egy-két perces hézagokkal. A legrosszabb idők között nincs szignifikáns különbség, feltehetően azért, mert ők voltak az utolsók, akik még szintidőn belül teljesítették a távot. Összességében megkockáztathatjuk azt a megállapítást, hogy az úszóidők a létszám növelésével javulnak.
Kerékpározásnál már vegyesebb a kép: a legjobb időt épp egy 2 fős váltó tekerte, a legjobb 3 fős csapat több mint 11 perccel elmarad ettől (sebességben ez 38 km/h szemben 36 km/h-val). A 4-8 fős csapatok esetében a legjobb idő a kettő közé esik. Az átlagidők ugyanakkor más sorrendet követnek: összességében a 3 fős csapatok a leggyorsabbak, de kevesebb mint 20 másodperccel a 2 fős csapatokhoz képest, tehát lényegében nincs szignifikáns különbség. Míg a 2-3 fős csapatok átlagsebessége 29,4 km/h körül alakul, addig a 4-8 fős csapatok átlagsebessége 29,2 körüli, így enyhén, de lassabbak a többinél. A leglassabb csapatok között is nagyobb a variancia, a különböző váltócsapatok között majdnem 25 perces különbség van.
Lássuk a futást! Itt a legszembetűnőbb a különbség, és
vélhetően azért, mivel a nyolc körös maratonon van lehetőség a legjobban és
leghatékonyabban feldarabolni a távot.
Így a futáson mind a legjobb idő, mint
az átlagidő tekintetében a 2 fős csapatok teljesítenek a leglassabban, utána a
4-8 fős csapatok, majd pedig a három fősek a leggyorsabban.
Tegyük hozzá, hogy
bár a páros csapatok a „leglassabbak” a futópályán, ám a legjobb idejük még így
is 4:14-es kilométereket jelent, ami azért egy maraton közben elég szigorú tempó.
A három fős leggyorsabb
sebesség 3:48-as (!) kilométereket jelent, supertribus kategóriában 3:57-es.
Mind
az átlagidő, mind a legrosszabb idő tekintetében ugyanez a sorrend. Az
átlagidők tekintetében a sebességek kilométerenként rendre 5:38 (3 fős), 5:42
(4-8fős) és 5:52 (2 fős).
Érdemes még megvizsgálni a célbaérkezések eloszlását, azaz
mely időközökben érkeztek célba a leggyakrabban a váltócsapatok.
Erre is készítettünk kimutatásokat, 2-, 3-,
4-8 fős bontásban, valamint összesítetten is.
Érdekes kép tárul elénk: első ránézésre mindhárom hisztogram
látszólag követi a hagyományos haranggörbét, vagyis az átlagidők körül történik
a legtöbb célba érkezés. Az eloszlásgörbe alapján mindegyik csapatnál 10:40 és
12:00 között érnek a legtöbben a célba, de az egyes görbék máshol csúcsosodnak
ki a létszámtól függően. Páros váltóknál inkább 11:40 után van a legtöbb célba
érkezés, három főnél épp a 11:40 előtti időszakban, 4-8 főnél pedig érdekes mód
jóval előbb, 10:40 és 11:00 között van a maximum. Megfigyelhető még egy
jelenség: mindegyik ábrán az elért csúcsot követően, ahogyan az várható,
csökkenni kezd a célba érkezések gyakorisága, ám egy későbbi időzónában
hirtelen újra megugrik: ez többé-kevésbé megfigyelhető valamennyi csapat
eloszlásgörbéjén. Vagyis valójában egy helyett két csúcsa van hisztogramoknak,
ez az összesített diagramon is jól kirajzolódik. Ez a második kicsúcsosodás
12:20 és 13:20 közötti versenyidőnél jelentkezik. Az ilyen fajta két csúcsos,
vagyis bimodális görbék akkor fordulhatnak elő, ha a vizsgált sokaság tagjai
egy tulajdonságukban jelentősen különböznek, amely befolyással van a vizsgált
változóra. Pontosan meghatározni nem tudjuk, hogy mi lehet ez a tulajdonság, de
valószínűsíthető tényező lehet például az edzettségi szint: vannak
váltócsapatok, melynek tagjai rendszeres sportolók, és olyanok is, amelyekben
néhány váltótag (vagy az összes) csak időszakosan triatlonozik. Meg kell
jegyeznünk, hogy a 4-8 fős hisztogram kicsit más képet fest, itt olybá tűnik, a
fő kicsúcsosodás inkább a gyorsabb idők felé húzza az eloszlást, és csak egy
kisebb kiugrás látható a görbe jobb oldalán – mintha a supertibus
váltócsapatoknál inkább edzettebb versenyzők fordulnának elő, pedig a logika
éppen mást diktálna. Viszont rögtön tisztább képet kapunk, ha a diagramot
megtisztítjuk a 4 fős csapatoktól, és csak az 5-8 fős csapatokat vizsgáljuk.
Itt egy meglehetősen egyenletes, (vagy épp egyenlőtlen?)
eloszlás figyelhető meg, de ennek magyarázata főleg az alacsony
mintaelemszámmal hozható összefüggésbe,
hiszen összesen 50 ilyen váltócsapat volt az elmúlt 3 évben (a 4 fősből pedig 72),
vagyis a sárgával jelölt hisztogram eloszlását a 4 fős csapatok átlag feletti
teljesítménye húzza fel a bal oldalon.
Tehát a 4-8 fős csapatok célidejének
eloszlása azért kétcsúcsos, ha egyáltalán annak mondhatjuk, mert a 4 fős
csapatok átlagosan jobb teljesítményre képes versenyzőkből állnak (bal oldali
csúcs), míg az ennél nagyobb létszámúak kevésbé fürgelábúak (jobb oldali csúcs).
Éppen ezért fontolgatjuk, hogy a 4 fős csapatokat önálló kategóriaként
díjazzuk. Ugyanakkor a váltócsapatok összesített eloszlási diagramján jól
kivehető, még ha nem is annyira erőteljesen, a bimodális jellem, melynek két
csúcsa a 11:20-11:40 közötti, valamint a 12:40-13:00 közötti időszak – ebben a
kétszer 20 perces időszakban a váltók több mint 20%-a célba ér. A legsűrűbb
időszakban, 10:20 és 13 óra között pedig a háromnegyedük szakítja át a
célszalagot.
Még számos egyéb statisztikát lehetne kielemezni a
váltókról, várjuk is az olvasóink hozzászólásait, hogy milyen szempontokat
lenne érdemes még összehasonlítani?
És ami még izgalmasabb kérdés – hogyan
hasonlítsuk össze a 4-8 fős váltók időteljesítményét, amely alapján díjazhatjuk
őket?
Következő cikkünkben elmondjuk, mi milyen módszert dolgoztunk ki, de
addig is várjuk az ötleteket, elképzeléseket!
Légy a változás, amit keresel!
Hajrá váltók!
© 1989 - 2024 eXtremeMan
Designed by Szliczki József