eXtremeMan

(K)- Arcok

200x150

Gondolatok januárból csajok

Mit csinálok akkor, amikor a sport fájdalmat okoz? (Livi gondolatai)

1. Megyek tovább! 🚴‍♂️🏃‍♂️
Ez nem is kérdés, főleg ha egy verseny közben jelentkezik először az intenzív fájdalom.
📅 2024.09.07. Balatonfűzfő, iron táv
A bringán csapott le rám először a kín – 60 km-nél már nagyon vártam a végét. Nehezen telt az idő, lassan fogytak a kilométerek, és reméltem, hogy a futás majd megváltás lesz. De nem lett… 😣 A fájdalom a derekamból lefelé vándorolt, a farizmomat kínozta, és egyre csak a sétára tudtam gondolni. De az elmém nem hagyta magát! A dobogó harmadik fokáért küzdöttem, így összeszorítottam a fogam, és végigkocogtam a maratont. 🏅 Megcsináltam!
De az igazi fájdalom másnap jött… Három órán keresztül ülni az autóban hazafelé nagyobb kín volt, mint maga a verseny. 🚗💀

2. Folytattam az edzést! 💪
Még fájt, de készültem az első duatlonversenyemre Balatonszemesre. Egy kis pihenés, nyújtás, masszázs – és pár nap múlva már ismét edzettem. 4 hét alatt elhalványult az emlék a fájdalomról. A versenyen viszont a bringán megint előjött… 😬 Kb. egy óra után már éreztem, de szerencsére nem 180 km-t kellett tekerni. A futás is kellemetlen volt, de hamar véget ért. Összességében egy jó emlék lett az a vereseny.

3. Rá kellett jöjjek, mi a baj… 🤔
Tudtam a választ: a nyújtás hiánya! 🤦‍♂️ A rohanó mindennapokban evvel spóroltam. Reggeli sportoló vagyok, és minden mozgás után egy őrült rohanás kezdődik, hogy időben beérjünk a munkába, iskolába. ⏳ Az edzőm az erősítést és a nyújtást javasolta. Elkezdtem rendszeresen csinálni a guggolásokat, plankeket és a hosszabb nyújtásokat.
A fájdalom lejjebb vándorolt… Már szinte el is felejtettem, hogy a derekamból indult. Most már „csak” a fenekem alatt fájt, főleg hosszabb futások után és leginkább másnap, ha ülni kellett. Ezzel együtt lehetett élni. 💯 Sőt! Így teljesítettem a Spar Maratont és a Tanúhegyek 42 km-ét is. Fájt, de kibírtam. Inkább az utazás, az autóban ülés jelentette az igazi kihívást. 🚗😵

4. Elindultam a megoldás felé! 🏥
Gyógytornász, MR-vizsgálat, egyéni torna, gerincjóga, lézeres kezelés… Elkezdtem komolyan foglalkozni a problémával. De a fájdalom egyre rosszabb lett. 😟
📅 2024.12.21. A Tortúra 65 km-es távját futottuk végig a férjemmel. A közel 2000 méter szintemelkedés kemény fájdalmat hozott, de ennek ellenére élveztem. 🏔️🏃‍♀️
Utána egy kis pihenés, síelés, torna… de a fájdalmam csak fokozódott. Már 10 percig sem bírtam ülni! 😣

5. Január = teljes leállás 🚫🏃‍♂️
Januárban összesen háromszor próbáltam meg futni, élveztem a mozgást de fájt. Kétszer bicikliztem is. Nemcsak a fájdalom, hanem a munkám is közbeszólt. Az egyik vállalkozásunk krízis helyzetbe került, csak a személyes jelenlétemmel tudtam kezelni ezt a válságos helyzetet. Úszni és sétálni lehetne, de ez most sajnos nem fért bele az időmbe. Az állóképességem napról napra csökkent… de tudom, hogy innen is vissza tudok jönni! ✊ Tudom, hogy meg fogom találni a megoldást. Tudom, hogy a sport fontos nekem, és folytatni akarom. És fogom is! 💙

Felkerestem egy specialistát, akit ultrafutó barátnőm, Zétényi Szveta ajánlott.
🔎 Diagnózis: nyitott isiász. Van rá speciális torna, két hete már csinálom. Várom a megváltást, hogy végre enyhüljön a fájdalom. 🙏

6. Szerencsére van más is az életemben! ✂️
A sport hiányzik, de nem üres az életem, támogató család vesz körül, A fodrászat a másik szenvedélyem, és most extrém mennyiségben dolgozom. 💇‍♂️ Heti 50-60 óra munka és a család mellett nem is lenne időm másra. Január így telt el.
Februártól viszont… bízom benne, hogy változik a helyzet! 🤞 Rendeződik a Fodrászszalonban is az élet, beállok a heti 30 óra munkára, emellett már jutni fog több idő a családra és magamra is.

7. Bizakodva várom a tavaszt! 🌸
Nagyon várom a tenerifei edzőtábort! A fő célom, hogy márciusra fájdalommentesen tudjak legalább bicikizni. 🏝️ Egy futóversenyről viszont már biztosan le kell mondanom: a BSZM egyéni teljesítése 😞 Ha most elkezdhetném az edzéseket, 4 hét alatt sem tudnék olyan formába kerülni, hogy napi 50 km-t lefussak. A férjem sokat edz és nagyon készül, igy biztos én is ott leszek, vagy csapatban vagy legalább kíséró ként.
Viszont a versenynaptáram többi eseményére már fejben készülök! 💭🏃‍♂️

A leghosszabb hónap, Anna mesél:

Szóval eltelt a január is. Azt hiszem sokan egyetértenének velem abban, hogy ez az év leghosszabb hónapja:) A első két hét hasonlóan feszített tempóban telt, mint a december: tanulás-edzés végtelennek tűnő ismétlődése. De a végére minden összejött: sikerült az összes vizsgám és a heti minimum 10 óra edzéshez is tartottam magam. Mindez után pedig jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Hazalátogattam Keszthelyre és a két hetes téli szünetet otthon töltöttem. Szuper volt újra a Balaton mellett róni a kilométereket, ez mindig hiányzik, amikor Pécsen vagyok. Még a 0 fokhoz közeli hőmérséklet és az egy hétig tartó köd sem szegte kedvem a kinti futástól. A görgőzést az évek alatt nagyon megszerettem és persze a Balatonban úszni az igazi, de mivel ez csak nyáron kivitelezhető az uszodát preferálom inkább, viszont a futópados futást ki nem állhatom, ezért abból mindig a kinti edzést választom. Nehéz kitartani ezekben a szürke téli napokban, de nem véletlenül nevezik ezt a triatlonban az alapozás időszakának. A sok összegyűjtött kilométer mind megtérül majd a verseny szezonban. Ahogy apukám szokta mondani “minden beépül!”. Lassan pedig már jön a jó idő, amikor is új lendülettel folytatódhatnak tovább az edzések.

Összességében a január számomra viszonylag monoton és eseménytelenül zajlott. Azért a hónap végét igencsak feldobta a családi síelés. Az ausztriai hegyi levegő nagyon feltöltött és a síelés is kiváló keresztedzésnek bizonyult. De természetesen a futócipő sem maradt otthon. Nem vagyok különösebben nagy terepfutó, de az ottani táj és környezet csodálatos volt, még úgyis, hogy apukámmal eléggé eltévedtünk egy futás alkalmával a fenyőfák rengetegében, de így legalább bőven lett kilométerünk a végére. Tényleg minden rosszban van valami jó csak meg kell látni:) Ezzel a bölcsességgel kívánok mindenkinek további jó edzést és kitartást! Hajrá-hajrá!