Miért Kaposvár?

Jó tanácsok első triatlonhoz és személyes történetek- (K)-arcok lányok

Livi gondolatai:

Az életem első triatlon versenyét 2012. májusában teljesítettem Orfűn. 

Kezdőként egyből a féltávra neveztem be, alföldiként a Mecsekbe…

Nagyon paráztam a tóban az úszás miatt, de ott volt velem az edzőm aki nem sokkal előtte tanított meg úszni és együtt csináltuk végig a versenyt.

Ott használtam először az első váltót a biciklimen. Sokat tanultam belőle.

Hatalmas élmény volt, a futáson végig vitt a lelkesedés.

A célban pedig az adrenalin úgy feldobott, hogy egyből be is neveztem a Nagyatádi ExtremeMan iron távjára.

A legjobb tanács, kezdő triatlonosoknak: 

- merj belevágni.

- nem kell profi felszerelés és ruházat, 

- lehetőség szerint csapattal menjél, induljatok többen. együtt mindig könnyebb.

- kérj tanácsot olyantól aki már indult triatlon versenyen.

- vigyétek magatokkal a családot, barátokat, jól jön a szurkolás

Kaposvár egy kiváló lehetőség, uszodában sokkal könnyebb mint nyílt vízben teljesíteni a távot.

Családias a légkör és vannak kezdők számára is könnyen teljesíthatő távok.

Anna összefoglalója:

Életem első triatlon versenye egy zalaegerszegi sprint távú verseny volt még 2018 augusztusában. 

Ebben az évben, nyár elején kezdtem el triatlonozni. Édesapám indított el ezen az úton, mondhatni egy jó darabig Ő volt az edzőm, hiszen ekkor már sokszoros ironman volt rengeteg tapasztalattal és igyekezett nekem is átadni a tudását és persze motiválni. Már ekkor is voltak hosszú távú céljaim, de tudtam hogy mindehhez a legelső lépés hogy teljesítsek egy sprint távú versenyt, megismerkedjek egyáltalán a triatlonnal verseny helyzetben is. 

Nagy és fontos lépés az első verseny én úgy gondolom, de azt mindenképpen hangsúlyoznám hogy ilyenkor még a teljesítés az elsődleges cél, főleg egy hosszabb távnál. Lehet kalkulálni az idő eredményt, hiszen az edzések által már tudja az ember, hogy milyen teljesítményre képes, de nem szabad ezekhez a számokhoz görcsösen ragaszkodni, hiszen akkor elveszik a lényege az egésznek: az hogy élvezzük amit csinálunk, hiszen így tudjuk majd a későbbiekben a lelkesedést fenntartani a kitűzött célokat elérni. 

Sosem fogom elfelejteni a legelső célba érkezésemet: apukám ott várt már rám a célban, büszkén mosolygott és én is nagyon büszke voltam magamra, ebben a pillanatban éreztem, hogy ez bizony egy hosszútávú dolog lesz, akkor kaptam rá igazán a triatlon “ízére”. És nem számított, hogy még egy kölcsön mezben, acél vázas, taposó pedálos biciklivel, nem kifejezetten verseny futócipőben csináltam végig a távot, az számított hogy minden percét élveztem és rájöttem ez az én sportom! 

Én mindenkinek kívánom, hogy legalább ilyen jó legyen az első verseny élménye! 

Hajrá-hajrá, sok sikert!